Felhívás és javaslat a színházi és közművelődési, oktatási rendszer egyesítésére,  egységes kereteinek kialakítására.

Fókuszban a gyermek- és ifjúsági korosztály

BEVEZETÉS

„János a gyerekszínháznak szentelte az életét, tőle származik az a mondat, hogy azért mindent meg kell tennünk. hogy minden gyerek legalább egyszer egy évben jusson el színházba. Ezt a gondolatot mindenhol és mindenkinek közvetítette. Feladatunk, hogy ezt visszhangozzuk, s erre folyamatosan figyeljünk.”

Székely Andrea laudációja: Novák János (Forrás: Assitej Biennálé 2026)

Nem véletlen az idézet. Az elvekkel a legtöbb esetben nincs baj. A gyakorlattal annál inkább.

A gyermek- és ifjúsági, bábszínházi előadások jelentős része nem kifejezetten színházakban, hanem közművelődési intézményekben, illetve oktatási, könyvtári vagy szabadtéri helyszíneken valósul meg.

Magyarországon mintegy 3155 településen, több ezer közművelődési feladatellátó hely működik, amelyek jelentős részében rendszeresen valósulnak meg színházi programok.

Az oktatási színterek száma is jelentős, sőt, a könyvtárak „előadói terei” is számosak.

Az érintett korosztály létszáma, plusz a működéssel összefüggő felnőttek – szakma és a szülők – becsült létszáma bőven meghaladhatja a 2 millió főt (KSH korfa).

ELŐZMÉNYEK

A színházi struktúra megújítására való törekvés jelen volt és van a színháztörténeti közelmúltban is – A Dologidő 1.0  1.3-1.4, 6. oldal. Ez a vitaanyag Szabó György – Imely Zoltán munkája. Az alábbi témát tekintve több ponton tartalmaz átfedéseket. Ez természetes, hiszen közös téma a színház működése.

A 2022-ben megrendezett fórum előzménye annak a törekvésnek, hogy ismerjük meg az intézményi háttérben zajló folyamatokat.

Az „Első lépés” cím értelmezését remélem, igazolni fogja az alábbiak elolvasása. Azt gondolom, hogy más megközelítésben eddig nem ismert vagy nem tárgyalt szempontok kerülnek felszínre, a színházi struktúra alig-alig érintett területének integrálására tett javaslatom bontom ki. Szempontokat a remélt kutatáshoz és a megoldások felé vezető döntések meghozatalához.

• A KUTATÁS CÉLJA

2.1 Miért fontos?

A mostani társadalmi helyzetben úgy tűnik, lehet cselekedni. Ez az anyag részben kutatásról szól, de a gyors cselekvés szempontjait is tartalmazza.

A területről szóló ismeret összegyűjtése időigényes munka. Mégis

• elkezdeni sosem késő és éppen olyan sürgős behozni 75 éves lemaradást, mint más területeken újra felépíteni rendszereket vagy megalapozni újakat.

• a digitális környezet kihívásaira válaszolni kell. A virtuális valóság jelen van a társadalom szövetében és a színház élő valósága az egyik jelentős eszköz arra, hogy ennek a világnak a személyiségtorzító hatásait legalább fékezni lehessen ebben a korosztályban.
• a színháznak közösségformáló szerepe van, ami az amatőr mozgalomban is tapasztalható. Szerencsére létezik, de egészen biztosan forráshiánnyal küzd. Amit a gyerek megtanul, felnőttként is hatással van rá, ezért is említem. Az egymásra-épülés miatt.

Színházat nem csupán „csinálni” érdemes, de megnézni is!

Remélem, hozzá tudok járulni a megújuláshoz és a felvetett szempontok és főleg a strukturális változtatásra vonatkozó javaslat meggyőzi a kétkedőket.

• SZOLGÁLTATÓI OLDAL

3.1 Hivatásos társulatok, kőszínházak

A 90-es évektől alakult ki a területileg illetékes költségvetési, bábszínházi struktúra, az Állami Bábszínházból Budapest Bábszínház lett. Ezzel együtt létrejöttek a költségvetési bábszínházak.

A hajdani Arany János Színház is átalakult. A funkcióját Budapesten igyekeztek átvenni a felnőtt repertoárral működő egyéb kőszínházak, egy ideje a Magyar Színház profilja lett a gyermek- és ifjúsági korosztály megszólítása élőszereplős előadásokkal, zenés produkciókkal.

Országos szinten a vidéki városok színházaiban a vegyes repertoár része a gyermekelőadás.

3.2 Függetlenek, bábosok, családi színházak, utazó társulatok

A kőszínházi struktúra mellett a függetlenek működtek a pályázati rendszer segítségével. Mintát adnak innováció területén, hatásuk a színházi megújulásra jelentős. Öndefiníciójuk az innováció, az új út keresése.

Gazdasági értelemben függetlenek a piaci körülmények között létrejött, működő társulatok is, amelyek bábszínházi, gyermek- és ifjúsági színházi előadásokat hoznak létre és forgalmaznak. A múltban jelentős előadásszámokat tudtak teljesíteni, az utóbbi években ezek száma csökkent, de jelen vannak a kulturális kínálatban. Szakmai szempontból vegyes képet mutatnak, bár ez minden területre igaz. A rendszerben elfoglalt hely önmagában nem jelent sem előnyt, sem minőséget.

Ezen társulatok nagy része a közművelődési és oktatási, kisebb részben könyvtári intézményi rendszerben működött és működik.

MINŐSÉG ÉS SZAKMAI KÖRNYEZET 

3.3 Minőség, mennyiség, rétegződés

Az előadások számtalan műfajban és területen és változó körülmények között jönnek létre. A kulturális kínálat óriási. Ennek megfelelően eklektikus minőségi szempontból.

Ha sikerülne ezt a jelentős, befogadói területet is láthatóvá tenni, akkor lehetne esély egy dinamikus, mindig megújuló minősítő rendszer megalkotására évek alatt. Ennek elemei részben megvannak. 

3.4 Találkozók és szakmai fórumok 

A Magyarországi Bábszínházak Találkozója, a Nemzetközi Assitej Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, a Györkőc Fesztivál, régebben a Marczibányi Téri Központ zászlóshajója volt a gyermekszínházi szemlének, Kulturális Piac elnevezéssel törekedett ennek a kérdésnek a megoldására. 

Több más találkozó is van – rangos események, amik elsősorban a bábszínházi szakma fórumai. 

A szolgáltatói rész műfaji és megjelenésbeli sokféleségének megfelelően szükségesnek látom a további tematikus találkozók, élő megmutatkozások lehetőségének biztosítását.

Sok szakmai fórum volt és van most is a fesztiválokon, 2022-ben nem előadásokhoz kötötten az Eötvös 10-ben a címben említett rendezvény is ilyen volt, valamint az MSZT által kezdeményezett is.

Folyamatos kommunikáció lehetőségét meg kell teremteni. A szervezők, művelődésszervezők egymás között kommunikálnak jobb esetben. Ezt lehetséges, hogy strukturálni kell nem általánosságban, hanem kifejezetten a színházi munka területén, és megyei vagy országos szinten is.

Ebbe a munkába kell bekapcsolni a színházi szakembereket is.

És a láthatóságot kell elősegíteni minden eszközzel! Legfőképpen a valóságos térben. A szórólapok és kiajánlások kezelése fenntartásokkal kell történjen.  

3.5 Országos adatbázis létrehozásának szükségessége

Az internet az élő megjelenéseken kívül lehetőséget ad központi adatbázis létrehozására. Érdekeltté, netán kötelezővé lehetne tenni az egyes társulatokat anyagaik feltöltésére! Ezek az anyagok bemutatkozásra adnának lehetőséget, nem szólnának arról, hogy teljes előadásokat kellene feltölteni.

Az internet által kínált lehetőség egy eleme a tájékozódásnak, nem pótolja az élő megtekintést. A virtuális tér látszatvalósága félrevezető lehet.

Az adatbázis építéséhez külön fejlesztett, szakemberek igényeinek megfelelő program kell.

3.6 Folyóiratok, kritika, szakmai írások, HÁTTÉR

Elengedhetetlen az előadások és folyamatok figyelemmel kísérése, a tapasztalatok beépítése a munkába és a kritikai szemlélet érvényesítése. A spirituszonline.hu Magyarországon az egyetlen, speciálisan ezzel a területtel foglalkozó internetes, szakmai folyóirat, amelynek kritikai rovata Stuber Andrea kritikus és főszerkesztő vezetésével működik.

Olyan nagy ez a terület, hogy jóval több kritikára, elemzésre, szakmai anyagra lenne szükség, akár több folyóiratra is, nem beszélve arról, hogy a szülők a területtől tökéletesen elzárva adják a pénzt a bérletre a gyereknek. Tehát a szülőket is – tisztelet a kivételnek – edukálni kellene.

A minőségbiztosítási rendszer nem kis szereplőjévé kell válnia a közművelődési és/vagy oktatási szakembernek. A szerepük meghatározó!

3.7 Szakembergárda

Számtalan jobbnál jobb szakember van, akinek a tudására, tapasztalatára építeni kell. Nem szükséges mindent elölről kezdeni, sőt! Döntési, tanácsadói helyzetbe kell hozni drámatanárokat, egyetemi és más iskolai, óvodai oktatókat, pszichológusokat, nevelőket, színházi szakembereket! A megfelelő elismerés mellett ők az együttműködést fogják segíteni meggyőződésem szerint. 

3.8 Cyber Cyrano (Tasnádi-Vidovszky a Kolibriben 2020.)

Nincs újdonság abban, hogy a virtuális világ hatalmas veszélyt rejt a gyerekekre. És mégis! A telefonok használatának betiltása nagy vihart kavart, de lehet, hogy hasznos volt. De a lényeg nem teljesen ez!

A gyerek az otthoni élményeit beviszi az óvodába, iskolába, mindenhova. Sőt! Informatikaórán, ha kap lehetőséget játékra, kipróbálásra, azonnal letölti az éppen népszerű videójátékot. Szünetekben közös téma és a szokásos kirekesztő dinamika. Aki látta, aki játszott vele, aki letöltötte – egy csapat, a többi ilyen-olyan lúzer.

„Adnál alkoholt a gyerekednek?! Ugye nem. Nos, a telefon rosszabb! Azonnal ható méreg” (A Pszichológus Pasi egyik online előadásán mondta. Nem pontos idézet.) Meg kell tanítani okosan használni az eszközöket! Ehhez pedig összefogás és irányítás kell. Módszerek kellenek. Az oktatás minden korosztálynál alig van előrébb a „szerhasználat” kérdésében, mint a szülők. Az óvoda, iskola az a terep, ahol a szülőt irányítani lehet és kell vezetni! Véleményem szerint szükséges volna bekapcsolni a gyermekvédelmi rendszert is! Figyelmeztetések, kötelezettségek struktúráját fel kell építeni. Nem elég felhívni a figyelmet a veszélyekre. Rendszeres kontroll kell. Fogadóóra, (kötelező?) szülői értekezlet és több más egyéb.

De hol van itt a színház szerepe? Költői kérdés. A fejezetcímben ott a remek példa erre – Cyber Cyrano (link fent). 

A színház „nevelése”, hatása nagy! Részben a színházi nevelési társulatok sokéves munkája bizonyítja, részben egyes előadások. Közvetlenül, témaválasztással, sokféle módon, a színház eszközeivel is lehet és kell hatni. De ha nem a digitális világ a közvetlen téma egy előadásban, akkor is a színház, az élő szereplő, a bábszínház varázsa az élet, a mese, a dráma a valóság ezer és ezer arcát tárja fel. Egyszerre emel és tanít.

3.9 Színészképzés, szabadcsapatok, pályázati struktúra

A képzési rendszer szintén a piac része. Az egyetemekről, bábszínházi stúdiókból, színiiskolákból kerülnek ki a színészek, alkotók. Ez önmagában nem baj véleményem szerint. Ha működik egy szelektáló rendszer megfelelő szakmai háttérgárdával és „minősítő” találkozókkal, akkor az biztosíték lehet arra, hogy a gyerekek többé-kevésbé minőséginek nevezhető előadásokkal találkozzanak.

Azt lehet mondani, hogy a színházcsinálás útjára lépni éppen a gyerek- vagy bábszínház „kapuján” keresztül lehet. Egy előadás létrehozásához ez tűnik a legkönnyebbnek.

Nem hiszem, hogy ezt a folyamatot korlátozni kellene. Azonban a belépési küszöb, a lehetőségek igenis befolyásolhatók a szakmai környezet színvonala, a kontroll és minősítő rendszerek színvonala segítségével.

3.10 Szerzői-jogi környezet

A feldolgozott művek vagy eredetiek vagy sok esetben népszerű rajzfilmek vagy más művek adaptációi, akár népszerű előadók dalainak felhasználására épülő „illusztrációk”. Legtöbb esetben felhasználási engedély nélküliek. 

Sokéves probléma, amit érdekes módon a legegyszerűbb volna megoldani.

Csupán a felkérési, szerződési folyamatba kéne beiktatni az ehhez kapcsolódó igazolást/engedélyt. Tehát a befogadó intézmény szerződésében lennie kéne egy ilyen klauzulának, hogy a felhasználói engedély rendben van.

Az Artisjus, „kisjogos” rendszer alkalmas az elektronikus igazolások bemutatására, a „műbejelentések” pedig a szerzők azonosítására. A „nagyjogos” vagyis ún. „egész estés” előadások a gyerekelőadásokra is vonatkoznak, ezeket ügynökségek képviselik. Saját szerzői előadások szövege, zenéje is viszonylag egyszerűen ellenőrizhető, a mostani rendszer is alkalmas vagy kis ráfordítással alkalmassá tehető.

Mivel ez a befogadói rendszer a kulturális irányítás alatt áll, nem volna olyan bonyolult beépíteni központi szándékkal a felkérési, szerződési folyamatba. A minősítés, az értékteremtő struktúra létrehozásával kapcsolatosan a színházi munkacsoportok javaslataikat megteszik és képviselik.

BEFOGADÓI OLDAL 

3.1 Közművelődési rendszer

A közművelődésben óriási potenciál van, 800-900 intézményre alapozva országos, gyors és tartalmas sikereket lehet elérni színházfejlesztés területén is, de ennek kétirányúnak, tervezettnek, transzparensnek és költséghatékonynak kell lennie. 

Finanszírozás: 

A jelenlegi kulturális fejkvóta, hivatalos nevén a települési önkormányzatok kulturális feladatainak támogatása éves mértéke csekély. Az összeget a mindenkori központi költségvetési törvény állapítja meg az állami és önkormányzati kulturális feladatok (pl. könyvtári, közművelődési szolgáltatások) támogatására. Egy viszonylag bonyolult rendszerben áll még rendelkezésre forrás, de egy agglomerációs településen ez a központi forrás jellemzően az éves települési kulturális költségek 1/4-ét fedezi mindössze. Kistelepüléseken ez az arányszám még rosszabb. Tehát a lokális kultúra színvonala jelenleg kizárólag az adott önkormányzat elkötelezettségén múlik, ami kiszolgáltatottá teszi a rendszert és a munkatársakat.

Gyakorlat, hogy a lokális kulturális intézményrendszer a helyi prominensek politikai, vagy egyéni ambícióinak az áldozata. Erre példa a jelenlegi megyei múzeumi rendszer. 

Amennyiben hatékony, eredményes, a lakosságot fejlesztő kulturális rendszert kíván az állam működtetni a lakosság-számarányos támogatást jelentős mértékben emelni szükséges (egy 25 000 fős agglomerációs településen legalább 1,1 millió euró környékére/év). A transzparencia és a feladatmegvalósító rendszer világos szabályainak rögzítésével, az intézményhálózat szakmai önállósága garantált, az ágazati és az önkormányzati jogszabályokban végzett feladatok minőségi teljesítése elvárható. Az állam által kitűzött keretcélokat a kulturális infrastruktúra megfelelően szolgálni tudja. 

TAO: a kulturális területen a TAO visszavezetése. Transzparens, világos és hatékony finanszírozási keretek kialakítása. A korábbi TAO rengeteg korrupciót, csalást eredményezett, de ez nem jelenti azt, hogy a kontroll mellett ne lehetne hatékony segítője a területnek.

NKA: támogatási rendszer átdolgozásával a mintaértékű kompetenciafejlesztő projektek, éveken átívelő fejlesztő programok, hálózatosodás felé mutató szakmai együttműködésben megvalósított akár ágazati, akár nemzetgazdasági ágazatokon és kereteken átívelő együttműködési kereteknek a  támogatása. 

Szakember: a közművelődés területén végvári harcok folynak. Kevés a magasan kvalifikált, tájékozott, művelt, rendszerszemléletben tevékenykedő szakember. Ennek az oka a bérek leszakadása, az alulfinanszírozottság. A közművelődés januártól-decemberig, a karonülő gyermektől az aktív idősig tartja lokálisan kondícióban az állampolgárokat, fejleszti az egyéni és társas kompetenciáit. NEM programgyár az ágazat, nem a mennyiségi mutatók a fontosak, hanem a fejlesztési folyamatok. Erre a rendszerben lévő munkatársaknak csak kis része alkalmas. 

Gyors, radikális bérrendezés szükséges, úgy megerősíthető az ágazat. Legalább egy pedagógus-bérrendezéshez hasonló bérrendszer bevezetése indokolt 2027. január 1-től, majd egy életpálya és bérmodell kidolgozása, valamint a jelenleg nem megfelelő tartalmú szakember képzési rendszer bevezetése. (Bretus Imre Gyál, Közház)

Oktatási intézmények

3.2 Óvodák

A csoportszobákban, tornatermekben, udvarokon is zajlanak fellépések.

3.3 Általános iskolák

Osztálytermek, tornatermek, aulák.

3.4 Középiskolák

Itt differenciáltabb már a megjelenés. Előfordulnak a belső terekben előadások, de gyakori a színházlátogatás is a szabadidő-program keretében. Ezek a helyszínek kevésbé tekinthetők színházi szempontból alkalmasnak bármilyen előadás megtartására. Világítás, függönyrendszer, kiszolgáló  helyiségek hiányoznak, a megvalósítás rendszerint neonfényben történik, a hangminőség különösen a tornatermekben rossz.

A helyi környezetnek jelentősége, hogy a tanmenetbe illesztés könnyebb vagy a kimozdulás nehézkesebb és időjárásfüggő. A tanterminek nevezett előadásoknál viszont lényeges a helyi környezet szerepe.

A színházi jelenlét, a környezet jelentősen tudja befolyásolni az adott előadás befogadását, a személyiségfejlődés szempontjából pedig fontos ügy, hiszen az emlékezet és közös élmény felnőttkorban is irányadó viselkedésmintát ad.

3.5 Szabadtéri előadások

Szinte külön fejezet ez az előadások struktúrájában. Színpadi és vásári, nem színpadi programok, amelyek sok eleme a játék, az interakció. Talán ez az egyetlen terület, amibe nem szólt bele a kultúrpolitika olyan mélyen.

SZAKEMBEREK, SZAKKÉPZÉS

4.1 Művelődésszervező

A közművelődési területen a szakemberek, szervezők sokan lelkiismeretesen dolgoznak. Előadásokat néznek, válogatnak a kínálatban, a helyi igényeket, a pedagógusok szempontjait figyelembe véve igyekeznek az éves terveket megvalósítani. Sokat számít az egymással való kommunikáció, a kollégák tapasztalatcseréje is. Azt gondolom, hogy túlterheltek. A megfelelőnek tartott előadásokkal kapcsolatos ügyintézés is sok, de ellátnak más feladatokat is. 

A művelődésszervező örök küzdelemben dolgozik részben a kiválasztás dilemmái, részben az egyéb szervezetek programjaihoz való igazodás és jórészt az anyagi kényszer miatt.

4.2 A pedagógus, óvodapedagógus, könyvtáros, tanító, tanár

Az óvodákban, iskolákban vagy külön szervező vagy valamelyik óvónő/tanár hívja az adott társulatot vagy előadást. Hasonlóan a művelődésszervezői munkatársakhoz, a pedagógusok kiválasztási szempontjai, helyi ismeretei nagyon fontosak.

A befogadói kompetencia szerepe és fontossága 

A színházak, társulatok előadásainak minősége lényeges, talán a leglényegesebb szempont. Ugyanakkor nem elég csak ezt a szempontot figyelembe venni, sőt! 

A befogadói oldalt képviselő szakemberek véleménye, a kiválasztás egyéb szempontjai alapvetően meghatározhatják egy-egy előadás sikerét és eredményességét. Az egész koncepció egyik leglényegesebb része éppen a befogadói kompetencia erősítése. 

Meg kéne változzon a hangsúly. A több együttműködés, a színházi minősítés kizárólagossága, illetve fontossága mellé be kell csatlakoznia a befogadói részről képzett szakember szempontjainak, helyi tudásának, a kiválasztás általa értelmezett minőségi követelményeinek.

4.3 Képzés és továbbképzés

Elengedhetetlen a művelődésszervezők, pedagógusok, szakemberek képzése, színházi edukálása. A kiválasztások szempontrendszerének fejlesztése. Ezt a felnőttoktatásban komoly, szakirányú képzéssel kellene megoldani. Azt gondolom, hogy létezik ez az oktatói rendszer, de feltehetően alulfinanszírozott és a feladat súlyához, fontosságához mérten nem eléggé megbecsült. Az egész folyamat és cél tekintetében kulcsszerep kéne jusson a mindenkori szervezőnek az eddigi szakemberek tudásának fejlesztésével és az újabbak megfelelő képzésével. A színház  változik folyamatosan, lépést kell tartani a kínálattal, a gyerekanyag változásával, a pedagógiai, színházi módszerekkel.

Színház, közművelődés, oktatás – módszertan

4.4 Együttműködés

A tárgyalt témakörben biztosan kéz a kézben kell járnia ennek a három érintett és eddig izoláltan működő alrendszernek. Meg kell érteni, hogy olyan önálló ágazatról van szó, aminek az egészséges működéséhez szükség van és lesz a tények ismeretére – kutatás és vizsgálat – és önálló struktúrára! 

Kérdés, hogy a reményeim szerint megszülető, önálló kutatási és módszertani egység hogyan szolgálja a korosztály épülését, fejlődését hatékonyan? Milyen szakmai csoportokat kell létrehozni? Egy hatalmas módszertani központban kéne ezt a munkát elkezdeni és folytatni? Lakitelken? Nem hiszem.

AZ ÁLLAMI, KULTURÁLIS PROGRAMOK TAPASZTALATAI

5.1 Köszönjük, Magyarország!

A pandémia időszakában indított Köszönjük, Magyarország! program sajátos modell volt. Egyszerre segítséget nyújtott a munkalehetőség nélkül maradt előadóművészek számára, és kulturális programokat is eljuttatott a közösségekhez virtuális vagy esetenként valóságos módon.

A program egyik fontos sajátossága volt, hogy a befogadó intézmények – művelődési házak, könyvtárak, közösségi színterek – nem csupán passzív fogadóként jelentek meg a rendszerben. A helyi intézmények saját igényeik szerint hívtak programokat. Választhattak és közvetlen kapcsolatba kerültek az előadókkal.

A tapasztalatok fontosak lehetnek annak eldöntésében, hogy milyen legyen a jövőben a befogadókat támogató struktúra.

5.2 Déryné Program/Lázár Ervin Program

2019-20-tól a Déryné/LEP program működése a meghatározó (lásd III. időszak – 17. oldal)

A program a központi működés, elosztás rendszere miatt nem csupán szolgáltatói szempontból kell mutasson konkrét és valós számokat, hanem befogadói szempontból is. Nagyon fontos volna a valós számokat és működési struktúrát megismerni mind szolgáltatói, mind befogadói oldalon! 

A rendszerben egyszerre jelentkezhettek eredmények, de komoly problémák is. Konkrét tapasztalatoknak lenniük kell bőven. Finanszírozás, megvalósulás, minőségi és mennyiségi kérdések, visszajelzések, tapasztalatok, szervezési mechanizmus. 

A program szakmai irányítása a Déryné Programnál van, az országos köznevelési hálózat kezelése pedig a Klebelsberg Központon keresztül történik.A Déryné/LEP program vizsgálatának egyes elemei most is nyilvánvalók.

1.

Az ingyenesség zavart okozott és okoz sok településen. Felborítja a teljes jegyértékesítési struktúrát, minőségi gondokat okoz, látogatói problémákat vet fel. Itt nincs mód ezek kifejtésére.

Ugyanakkor lehettek főleg távolabbi, kevés forrásból működő települések, ahol az előadások megjelenése reveláció volt.

2.

A központi irányítás folyamán gyakori az a probléma, hogy a program által kínált előadás éppen nem felel meg a befogadónak, mást szeretne, ami nincs vagy éppen az adott előadó/társulat a kért időpontban nem tud játszani. Egy-egy népszerűbb előadást többször kérnének, ami nem működik, ezért helyettesítő előadás érkezik, ami csalódást, netán erős kritikát vált ki.

3.

Minőségileg is a kínálat nagyon vegyes…Lehetne sorolni a problémákat, de ezt megteszik a befogadó intézmények vagy épp a társulatok képviselői.

4.

Sok esetben nem vonták bele a szervezők a befogadói intézményt, nem adtak lehetőséget a kiválasztásra vagy a választék volt csekély.

5.

Az, hogy a társulatok, egyes költségvetési bábszínházak létezése is a nézőszámra központilag kifizetett jegyek árán vagyis az ilyen bevételeken múlik, nem feltétlen pozitívum. Sajátos módon éppen az ingyenesség teheti a színház létezését nehézzé. 

5.

Talán a legnagyobb probléma a transzparencia teljes hiánya. Büszkén kommunikált számok és hangzatos célkitűzés, a valóság azonban még vizsgálandó.

A központosítás sok helyen és területen nyilvánvalóan kontraszelekciót eredményezett, felesleges kiadáshoz, minőségromláshoz. Úgy tűnik, hogy ez a program nem a jó megoldás akkor sem, ha a hátrányos helyzetű gyerekek előadáshoz jutását biztosítja. Erre a szociális kérdésre szociális megoldást kell találni!

MŰKÖDÉS ÉS GAZDASÁG.

Jelentős pénzmozgás van a háttérben!

A fentebb említett második időszakban 1990- 2019/20-ig a kulturális piaci mozgások természetét, tartalmát elsősorban a piaci kereslet-kínálat határozta meg. Néhány kivételtől eltekintve igen szorított költségvetéssel és alkudozásokkal terhelt piaci helyzet volt. Elmondható, hogy a legproblémásabb a rendszer alulfinanszírozottsága volt.

Fentebb volt szó a „fejkvótáról”, aminek a volumenét sürgősen emelni kell. Másik forrás az említett Déryné/LEP programra költött milliárdok felszabadítása, ha a tapasztalatok igazolják az elmondottakat. Az NKA szerepe is nagy volt a múltban! 

Ehhez a forráskereséshez járulhatna a már említett TAO vagy más pályázati forrás (önkormányzati vagy uniós forrás).

A közművelődésben nagyjából egy év bérletének összeállításában kétféle szempont érvényesült. Legyen egy „sztár” előadás/előadó, a többi előadás pedig nyomott áron kerüljön színpadra. Ki kellett gazdálkodni a kötelező jegybevételt. 

A jegyek, bérletek bevételei, a helyi támogatások, fenntartói pénzek mozgatták és szabályozták a rendszert főleg piaci alapon. Ehhez társult a pályázati lehetőség, ami sok esetben segítette az előadások létrehozóit, játszóit és a fennmaradást.

Feltételezem ezzel együtt, hogy ezen a területen igenis a tisztán piaci viszonyok is lehetőséget adnak arra, hogy a kisszínházak életben maradhassanak azzal a feltétellel, hogy lehetőségük legyen akár erre a célra létrehozott fesztiválon való részvételre és a befogadói oldal szűrője is működjön (előzetes tájékozódás, képzés).

A harmadik időszak a Déryné/LEP program megjelenése felforgatta az addigi struktúrát, lásd erről feljebb.

Befogadó környezet, játszóhelyek

A „házak” legnagyobb tere a színpadi tér, ahol az előadások megvalósulnak. Relatíve ezeknek a fenntartása, üzemeltetése a (leg)nagyobb kiadás a költségvetésben. Stratégiai kérdés, hogy a fejlesztések milyen távlati gondolat mellett valósulnak meg? Szükség lesz-e korszerű technikára, egyebekre az előadások befogadása, megvalósulása miatt vagy jól ellátják a közösségi megmozdulások, amatőr, a település lakossági aktivitásának megfelelő funkciójukat?

Mindenesetre helyi szinten is története van a jól vagy rosszul elvégzett felújításoknak, a támogatásoknak, gazdálkodásnak. Ezeket is látni kellene és a jövő iránya miatt is egységesen kéne kezelni. Nem összevonásról, nem központosításról írok! Vizsgálatról, gondolkodásról van szó, megoldási utakról, amiket megvalósítani érdemben csak konkrétumok ismeretében lehet.

Egyértelmű, hogy a színházak és művelődési intézmények ebben a témakörben egy platformon vannak, amit semmilyen hivatalos intézmény, adat nem képvisel!

Különösen fontosnak tartom, hogy ez a probléma felszínre kerüljön, hiszen a korosztályt érinti, közvetve az oktatást, a szabadidő értelmes eltöltését nem beszélve a háttérben dolgozó pedagógusokról, művelődésszervezőkről, színházi szakemberekről és szülőkről!

ADATOK ÉS SZAKPOLITIKA

A statisztika szerepe kutatások, következtetések levonása miatt jelentős, ez egyértelmű. Mivel eddig az országra, de a magyarlakta területekre is jellemző volt, hogy az egyes kutatható számok kizárólag a kőszínházi struktúrában voltak értelmezhetők, ez eredményezhette azt is, hogy a megoldások egy-egy eleme sikeres vagy jó lehetett, de mégis létrejöhetett olyan rendszer, amely felülről irányítottan, hangzatos kijelentéssel megtámogatva köszönő viszonyban sincs a valósággal és nem a megoldást jelenti.

8.1 OSAP 1438-as adatlap, statisztikai környezet.

Sok-sok éve létezik ez az adatlap, amit évente kötelezően töltenek ki az egyes intézmények munkatársai. 

A 1438-as adatlapban nem volt soha és ma sincsenek bontásban sem korosztályi, sem műfaji megnevezések, adatok erről a területről. Ez bizonyítja, hogy szemléletében is élesen elválik statisztikai szempontból (is) a közművelődési rendszer és a színházi. 

“16. Kiállítások, műsorok, rendezvények 

Művészeti események 8. Előadó-művészeti és egyéb művészeti rendezvények 

Szórakoztató rendezvények 12. Előadó-művészeti és műsoros rendezvények “ – ennyi a sok kérdés között. A megfelelő válaszokra nincs mód a kis cellákban, a kérdés iránya is az összegzésre vonatkozik. 

A kötelezően kitöltendő színházi (és táncszínházi) adatlapok – OSAP 2571 – sem szólnak az ezen a területen megvalósuló előadásokról csak részben. Az egyesületeknél, színházaknál megjelenik ugyanaz éves kimutatás előadásszámokban, de ezeknek semmi jelentősége a kérdések szempontjából. Nem beszélve arról, hogy a „tájelőadások” messze nem fedik le a megvalósuló színházi tevékenységet. 

Egyértelmű, hogy a színházak és művelődési intézmények ebben a témakörben egy platformon vannak, amit semmilyen hivatalos intézmény, adat nem képvisel!

Különösen fontosnak tartom, hogy ez a probléma felszínre kerüljön, hiszen a korosztályt érinti, közvetve az oktatást, a szabadidő értelmes eltöltését, nem beszélve a háttérben dolgozó pedagógusokról, művelődésszervezőkről, színházi szakemberekről és szülőkről!

SZAKSZERVEZET

A színházi területen az alkalmazotti minőségben fellépő művészeken vagy háttérdolgozókon kívül az ún. „szabadúszók” nem kis számban tevékenykednek. Különböző elnevezésük van a köznyelvben – függetlenek, alkotók, haknibrigádok, piaci szereplők. A „függetlenek” kifejezést egyszerre használja a köznyelv minőségi jelzőként és gazdasági/munkáltatói/piaci szempontból is. Az NKA besorolása szerint függetlenek a teljes, nem foglalkoztatotti körbe tartozó, művészeti területen működő természetes személyek, vállalkozók, egyesületi, alapítványi formában létező jogi személyiségű szervezetek tagjai.

Akik az innovációt, megújulást kommunikálják és így nevezik a létformájukat, ők is a nagyobb egységhez, a szabadúszók igen széles táborához tartoznak. 

Egy részük pályázati forrásokból tudja megvalósítani az előadásait, lásd „függetlenek” önmeghatározás, másik részük a piacról él szinte kizárólag. Kőkemény kapitalista viszonyok között. 

A szabadúszók két alapvető csoportja még szakszervezeti megközelítésben a művészeti tevékenységet folytatók és az ún. háttérdolgozók.

A szakszervezet nem minősít, hanem képvisel. A szabadúszók nagy száma és képviselete a mai napig ellentmondásos. Nemzetközi szinten is nagy probléma.

Önfoglalkoztatásról van ugyanis szó, ami jogi és gazdasági értelemben azt jelenti, hogy a színész/háttérdolgozó önmagát alkalmazza. Ezért értelmét veszti a klasszikus szakszervezeti viszonyrendszer. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szabadúszó nem kerülhet munkaviszonyba, illetve minden számlaadáskor alvállalkozói minőségében teljesít vagy megbízási jogviszonyban mint természetes személy írja alá a szerződést.

Az ellentmondás ellenére a szakszervezet képviseli a szabadúszó tagjait legalább jogtanácsadói szinten, de érdekvédelmi szinten is. Jelentős segélyezéssel, támogatással, központi kezdeményezésekkel (gyűjtéssel), etikai kiállással, nyomásgyakorlással, közösségformálással, képzésekkel… Számos példa van erre.

A jóval kisebb létszámú ismert művészeken kívül mégis egyértelmű, hogy a szabadúszók fő problémája, hogy nincs állandó munka vagyis fellépési lehetőség! Nincs állandó, tervezhető bevétel, sem állandó művészi teljesítés. Ez igen erős igénye annak, aki ezen a pályán tevékenykedik és szabadúszó. 

Egy másféle szakmában dolgozó felnőtt ember valószínű a legtöbb esetben „csak” a munkáját végzi. Ha vége annak, hazamegy vagy bárhová megy, de „leteszi” legtöbb esetben a napi feladatát. Ha netán másik munkát keres és talál, mert váltania kell, könnyebben elengedi, könnyebben áll át a másik feladatra. 

A színész, táncos …. egyéb művész más lelki tartalommal, hivatásszerűen „dolgozik”. Nem az a legfőbb gondja, hogy konkrét, munkaügyben képviseletre volna szüksége! Vagy ha igen, akkor ez sokkal kevesebb embert érint.

Az előadóművész számára a fentiek miatt a mentális segítség is különösen fontos. Ebben a szakszervezet igyekszik segíteni. „Szakszervezeti színház” – online vagy konkrét – formája vagy más módon való megjelenés és fellépés biztosítása vagy adatbázis építésén keresztül kiközvetítés vagy más egyéb (lelki) támogatás, edukáció vagy átképzés, másféle munkalehetőséghez jutás esélyének a megsegítése a jövő tevékenységünk egyik célja is. 

A szakszervezeteknek a múltban volt közvetítői funkciója és kiváltott egyéb, most állami feladatköröket is, megfelelő jogszabályi jogosítvánnyal!

Mivel igen sok művészt vagy háttérdolgozót is érint az említett probléma, szakszervezeti tisztviselőként fontos dolgunk a jelen helyzeten változtatni. Ehhez is szükséges együttműködni más szervezetekkel és állami szereplőkkel is.

Több évtizede vagyok szakszervezeti tag és kb. 8 hónapja a Szídosz-Szabadúszók Alapszervezet alelnökeként is ismerem mélyebben a problémát.

• ZÁRÓ GONDOLAT

A gyermek- és ifjúsági színház nem kizárólag művészeti kérdés, ez egyértelmű. Kulturális, oktatási, közösségi és társadalmi jelentősége miatt olyan terület, amelynek működését, eredményeit és problémáit a transzparencia és a tudományos, oktatási, képzési megalapozottság viheti előre.

• FÜGGELÉK

10.1. Közművelődési intézményrendszer történeti háttere

Történeti előzmények, EREDET – Bulgária, Szovjetunió 

10.2. I. időszakok 

A Népművelési Intézettől az NMI-ig

1951: létrejön a Népművelési Intézet 

1. időszak.

1990/91 – 2019/20-as évek Magyar Művelődési Intézet (MMI), megyei, városi, községi művelődési intézmények

3.2. Az NMI szerkezeti átalakulása 

2013. január 1. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus átalakul – Nemzeti Művelődési Intézet (NMI), országos központ, 19 megyei/vármegyei iroda

2016 – 2017. január 1. Kormánydöntés, Az állami NMI megszűnik. Feladatait átveszi az NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., fenntartó: Lakitelek Népfőiskola Alapítvány (!). Tehát, az állami intézményből az alapítvány által létrehozott nonprofit szervezethez kerül a szakmai háttérintézmény.

III. időszak.

2020. Átadják a lakiteleki új NMI-székházat, a központ a Hungarikum Liget részeként működik (3,18 mrd Ft.-ba került a háttérintézmény, több, mint 4000 m2 összterületű épületegyüttes). Kérdés, hogy a közelmúltban felépíteni ekkora épületet, indokolt volt-e, ahogy az is kérdés, hogyan zajlanak a mindennapok  fenntartás, munkabérek, érdemi munka…

Az NMI vállalt feladatai

Az NMI alapító okirat II. pontjában az alaptevékenységek között szó nincs színházról. 2005-ben tűnt fel nekem először ez az érdekesség.

Akkoriban kezdeményeztem megbeszélést Závogyán Magdolna igazgatóval. Kérésem volt, hogy az alább bővebben tárgyalt OSAP adatlapot plusz szempontokkal egészítsék ki. Nem sikerült az akció, mondván, hogy így is sok kérdésre kell válaszolni. Így változatlanul rejtve maradt a teljes terület. Úgy tűnt, hogy képtelenség az a gondolat, hogy a közművelődési területen zajló színházi folyamatok is vizsgálhatók. Azt majd megteszi a színházi szakma és háttérintézményei is. Nem! Nem teszi meg, legalábbis eddig így volt. 1951 óta. De az elődök – Bulgária, Szovjetunió példáiban sincs valószínű erre vonatkozó adat. 

Köszönet a támogatásért, tanácsokért, rokonszenvért a szakma jeles képviselőinek, művelődési intézményi vezetőnek, művelődésszervezőnek, pedagógusnak!

Székely Andreának, Vidovszky Györgynek, Majoros Áginak, Szentirmai Lászlónak, Bretus Imrének (Gyál), Balla Mónikának (Ráckeve).

Csák György

info@spiritusz.hu / 0620/934-0972, 

Spiritusz Gyermek- és Ifjúsági Színházi Egyesület, 

Budapest. 2026. június 21.