Beszélgetés Hedry Máriával és Bábits Anitával, a Kultúrkúria munkatársaival. Stenszky Cecília interjúja

(H.M.a Klebersberg Kultúrkúria munkatársa, a Pesthidegkúti Művészeti Fesztivál kitalálója és fő szervezője húsz éve.)

– A Klebersberg Kultúrkúriának egyik főmunkatársa, művészeti tanácsadója vagyok. Sok mindent szervezek magam is. Felnőtt, színházi és klasszikus zenei előadásokat, valamint tudományos, képzőművészeti és irodalmi előadásokat. Annak idején a Pesthidegkúti Művészeti Fesztivált egymagam kezdtem el. Ebből nőtte ki magát a nagyszabású rendezvény ma már a Kultúrkúria szervezésében.

Sok színházi előadás van itt, gyermekelőadások is, hisz a családi programok az egyik fő vonulata a fesztiválnak. Idén (2018-ban) egy V4-találkozót csináltunk, Prágából, Rozsnyóból is jöttek különböző együttesek, bábszínházak, színházak, bűvészek.

– A fesztivált jó időbe telhet megszervezni, hiszen négy nap alatt több, mint negyven programot kínáltok. Mennyi munkátok van benne?

– Csütörtöktől vasárnapig tart a fesztivál, időben el kell kezdeni a szervezést, de már van benne rutinunk. A nehézség általában már csak az, hogy mi az, amit megtartsunk, s mi az, amit át kell gondolni. Mindig egy koncepcióra fölfűzzük, hogy legyen egy egysége. Ez általában az adott évtől függ, volt Arany János-év, volt Reneszánsz év, jövőre Ady-év lesz, már a nagyváradi színházban gondolkodunk.

– A Klebersberg Kultúrkúria kint van Pesthidegkúton – mennyire jönnek ki egy-egy programra Budapestről? Vagy a helyiek járnak főleg?

– Itt Hidegkúton sokan laknak, de ha érdekes program van, akkor kijönnek Pestről is, meg a környező falvakból, Nagykovácsiból, Solymárról is. Nagy a látogatottságunk. Arra is figyelünk, hogy csak színvonalas, minőségi műsor legyen, ne csak az aktuális divat határozza meg a programot.

– Olvasható a honlapon, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra – miben jelenik ez meg?

– Igen, már az induláskor fölmerült, hogy zöld programokat csináljunk. Mára ennek külön felelőse is van. A fesztiválokon is szoktak ilyen tárgyú előadások és szakkörök lenni – ez már kikerülhetetlenül hozzátartozik az életünkhöz.

– Milyen arányban vannak a gyermekelőadások és a felnőtt előadások a műsoron?– A zenei műsorok és a színház felnőtteknek van, gyerekeknek zenében Eckhardt Gábor játszik, zenél. Ezt a programot a gyerekek számára az Ökumenikus Iskola szervezi.

– Hogyan működik a programok hirdetése?

– Ez már bejáratott dolog, van állandó közönség, honlap, szórólap, plakát, facebook-oldal.

– Rengeteg előadást szerveztek, csak gyerekprogramból évente körülbelül 50 előadást. Hogyan tudjátok ezt kigazdálkodni?

– Csak akkor térül meg anyagilag a műsor, ha mondjuk egyszemélyes produkcióról van szó. A színházi előadások nagyon drágák, ha vidékiek és kőszínházi előadások. De mi csak olyat hívunk, ami színvonalas, jó kiállítású.

– Segít az önkormányzat?

– Bizonyos értelemben igen, van önkormányzati támogatás, de pályázunk is sokat. A taóval most nem tudom, mi lesz, de majd lesz helyette valami más. Támogatás nélkül nem megy a kultúra. Már a rómaiak és a görögök is tudták, hogy mecenatúra nélkül nem megy.

– A gyermekszínházi és családi programokat ki szervezi?

– Bábics Anita kolléganőm szervezi a gyerekprogramokat, rengeteg gyerekbérlet van, három éves kortól már van babaszínház, és van egy kevés ifjúsági színház is. Én a zenei programokat szeretném felfuttatni, most kezdtünk el egy új sorozatot Eckhardt Gáborral, minden hónap péntekjén iskolásoknak csinál zenei műsort. De lesz februárban Lukácsházi Győző is, aki a Bongó-matinékról híresült el. A cél a zene meghallgattatása, a zene megszerettetése lenne, ezt nagyon fontosnak találom. Egy kulturált társadalom életéhez hozzátartozna, hogy a zene iránti fogékonyságot az ifjúságban ültessük el, a Kodály módszer ehhez hozzásegített. Én még abban nőttem föl, hogy nagy divatja volt a zenehallgatásnak, a kóruséneklésnek, az operának. Ha valaki a zenét szereti, és fogékony lesz iránta, az rossz ember nem lehet.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

Bábics Anitával, a gyermekprogramok szervezőjével is beszélgettem a gyermekszínházi programokról, az ő szervezői munkája van minden gyermek- és ifjúsági előadás hátterében. 

– A szociális szférából kerültem ide, azelőtt mentális egészségvédelemmel foglalkoztam. Ide, a Klebersberg Kultúrkúriába egy álláshirdetésre jelentkeztem, és a közösségi mentálhigiéné, a lelki egészségvédelem nagyon jól kapcsolódott a közösségépítéshez, a közönséggel való kapcsolathoz, ahhoz, amit most itt csinálok. És tapasztalom itt is, hogy minél tartalmasabb életet él valaki, lelkileg annál egészségesebb.

– A programjaitokra elsősorban a környező iskolákból, óvodákból jön a közönség Máshonnan is vannak nézőitek?

– A II. kerület belső részen a Marczibányi téri Művelődési Központ szervezi a programokat, mi pedig a II. kerület külső részén. De a belvárosból is jönnek, a kerület belső részéről, meg a környező városrészek, Hűvösvölgy, Budagyöngye, Páliremete; és a közeli települések, Solymár, Pilis, Üröm lakossága is gyakran látogat minket. A gyerekprogramokra meg még messzebbről is jönnek, Csobánkáról is akár. Sokan panaszkodnak, hogy sok a nem színvonalas gyerekprogram, ide viszont eljönnek akár messzebbről is.

– Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy színvonalasak legyenek a programok. Hogyan szűritek az előadásokat, vagy hogyan tudjátok meghívni a legjobbakat? Meg tudod nézni előre az összes előadást?

– Sok előadást megnézek. A kezdeti időben – huszonkettedik éve csinálom ezt – volt, hogy én is belebuktam, mert csak a címét néztem meg egy előadásnak, és volt egy-két fejemet-fogom-előadás. Most már azonban tudom, hogy mely társulatokban, mely rendezőben bízhatok. Most is sok előadásra elmegyek, egy-két szemlére, fesztiválra, de azokon kívül nagyjából már tudom, hogy melyik előadásban nem fogok csalatkozni. Másokkal óvatos vagyok, ha felmerül egy új társulat, és ajánlja egy előadásukat, csak akkor hívom meg őket, ha láttam már tőlük valamit. Ez hosszú hónapok levelezése sokszor. Ugyanakkor azt sem szeretném, hogy beszűküljön az előadási struktúra, hogy mindig ugyanazokat hívjuk. De a nagy gyerekkőszínházak és bábszínházak olyan széles repertoárral rendelkeznek, hogy könnyű onnan választani, hogy változatos legyen. Azt is figyelem, hogy kik a nyertes előadások, fesztiváldíjasok. A gyerekszínházi előadásokat alapvetően úgy hívom, hogy a tematikus évünkhöz, rendezvényeinkhez illeszkedő előadást keresünk. Vannak bérleteink óvodáknak, iskoláknak, ott elég nagy a nézők létszáma, ezekre nagyszínpados előadást kell hívni, és az eléggé meghatározott, hogy honnan hívhatjuk, hiszen nem minden társulat minden előadása alkalmas nagyszínpadra; van, aki csak kamaraelőadást tud hozni.

– Milyen a helyszín nálatok? Csak nagyszínpados előadásokat tudtok fogadni?

– A bérletes előadások ott valósulnak meg. De szoktunk családi rendezvényeket is csinálni, és mivel nincs kifejezett kamaratermünk, a nagytermet tudjuk átalakítani némi előkészülettel, hogy a színpad egyben legyen a nézőtérrel, ez egy kicsit intimebb tér lesz. Volt olyan előadás, pl. a Vojtina színháznak, hogy a színpadot négy oldalról vette körül a nézőtér, lelátószerűen. A babaszínház is ilyen. Egyébként büszkék vagyunk rá, hogy nálunk volt először művelődési ház keretében babaszínház, 2011-12 körül. A Kolibri és a Vaskakas csinált először babaszínházat, de közművelődési intézményben nálunk volt először. Nehezen sikerült meggyőzni az igazgatót eleinte, de elkezdtük, és azóta is töretlenül megy minden hónapban, 0-tól 3 éves korosztálynak. Ebben kb ötvenen vesznek részt, 20-25 anyuka a gyerekével, ott mindenképp olyan teret kell berendezni, hogy zárt legyen, hogy a gyermekek együtt lélegezzenek az előadással.

– Nagyon nehéz lehet a gyerekeket lekötni ennyi ideig.  Milyen hosszú a babaszínház?

– Húsz perc egy ilyen előadás, és utána, és utána a játékban szereplő elemek játékszerré válnak, a gyerekek odamehetnek a színpadra a színészekhez, és egy kicsit átoldódik az előadás játékba, húsz perc előadás, húsz perc játék. A klasszikus kőbábszínházak, a Ciróka, Bóbita, a Vaskakas mind ráálltak arra, hogy van egy repertoárjuk a babáknak is. Ilyen kis korban is lehet a gyermeknek élményt adni, hogy az anyukájával együtt megéljen nemcsak valami esztétikai élményt, hanem egy teljesen más hatást. Ez nagyon termékenyítő, és meglesz a folyton

osság is, hiszen ha kisbabakorában elkezd járni, megszokja a színházat, az előadást, aztán jönnek az ovis műsorok, a családi sorozatok, majd az iskoláskorban már végképp gyümölcsöző, hogy a gyermek hozzászokott a színházhoz.

– A gyerekprogramoknál a fő célközönség az általános iskolások?

– Igen, és főleg az alsós korosztály. Nálunk egy kicsit kimarad az ifjúsági korosztály, a felsősöknek kevésbé vannak programok. A Marczibányi téri Művelődési Központtal viszont egy üzemeltetés alatt működünk, s ott nagyon erős az ifjúsági műsor, mert ott van drámapedagógiai vonal. Nálunk kevésbé van ez, csak egy-egy előadás szintjén. A domináns a babaszínház, az ovis meg az alsós színház, nehezebb már megszólítani a nagyobbakat itt.

– Tudnál mondani számokat, hogy hány gyermekelőadás van egy hónapban?

– Minden hónapban csinálunk egy babaelőadást, egy nap van kettő, összesen nyolcvan-száz résztvevő. Az ovis és az iskolásbérlet havonta egy-egy van, de annyi óvoda van, hogy egy előadást duplázunk, ez azt jelenti, hogy hatszáz ovis van egy hónapban, mert háromszáz fős a nézőtermünk. Iskolás előadás is van egy minden hónapban, szóval közel ezer gyermek jön el előadásokra havonta szervezetten. Aztán minden hónap első hónapján csinálunk egy családi délutánt is, amelyben van egy bábszínházi előadás, és egy zenei szám. Ezen kívül vannak gyereknapok, fesztiválok, szabadtéri rendezvények, gyerekbúcsú, évzáró rendezvények.

– És az ifjúságnak milyen fajta előadások vannak?

– Nekik főleg zenei előadásokat szervezünk, komolyzenei előadássorozatokat és jazz előadássorozatokat, zenetörténet is van benne. Volt azért ifjúsági előadás is, legutóbb pl. A padlás. De ebben nem tudnék olyan határozott számot adni, hogy egy hónapban egyszer, ez ritkábban van.

– A nézőközönség főleg a bérletesekből áll?

– Nagyon sok a bérletes, de sok olyan előadás is van, amire csak úgy be lehet esni, a családi színházi előadásokra pedig szülőkkel együtt jönnek. Az egyik bábszínháznak A dzsungel könyve előadását három éven keresztül minden évben meg kellett hívjak, és két előadás volt egy nap, mert annyira szerették – vannak ilyen nagy sikertörténetek.

– Hogy működik maguk a szervezés? Megkeresed őket, mondanak egy árat, vagy megalkudsz velük?

– Nem nagyon szoktam alkudni, mert reális az, amennyit kérnek, ha figyelembe vesszük, hogy hány ember van egy előadásban, pl a babaszínházat ha nézzük, jön két szereplő, de jön hozzá négy kisegítő ember: hat ember, plusz útiköltség.

– Hogyan látod a szervezői oldalról a meghívott előadások gazdasági hátterét?

– Nekünk segítség volt, hogy befogadó színház voltunk eddig, a tao támogatást igénybe tudtuk venni, a színházak is jól jártak, általában felesben tudtuk megoldani. Most azonban, hogy nincs a tao, jobban kell törekednünk, hogy kompenzáljuk a kiadásokat. Tavaly azt hívtunk meg, akit akartunk, szerencsére nem volt ilyen korlát, hogy azért nem hívhatunk meg egy jó előadást, mert nincs rá keret. Erre az évre vonatkozólag nem tudok még mit mondani.  Egyébként sok az ingyenes előadás is, meg nyomott áraink voltak eddig, például kilencszáz forint volt egy színházi előadás jegyára, most lett ezer forint a családi szombat: egy előadás, egy zenés program és kézműves játszóház – ezt eddig meg tudtuk tenni.

– Akkor teltházasan megy minden program.

– Igen, eddig nagyon szerencsés volt. A tao támogatás hiánya nem tudom, hogy fogja alakítani az árakat, de majd alakul, hogy hogy lesz idén.

– Van-e kihelyezett előadás, máshova, iskolába, szabadtérre, fesztiválra?

– Befogadó színházként az a kötelezettségünk, hogy mutassunk be előadásokat, és mivel a Marczibányi térrel közösen vagyunk, sokszor ott jönnek létre a mi fenntartásunkban előadások, amelyekkel ki lehet menni pl gimnáziumokba. De ezt nem közvetlenül a Kultúrkúria csinálja. De sokszor van olyan, hogy felhív egy iskola, hogy szervezzek nekik előadást, és akkor speciálisan nekik szervezem, de eddig olyan nem nagyon volt, hogy helyileg az iskolában legyen. Sokszor volt viszont, hogy úgynevezett érzékenyítő előadásokat szerveztünk.

– Ezek szerint erre is van kereslet.

– Először le szoktam tapogatni, hogy van-e rá igény.

– Hogyan deríted ezt ki?

– Megkérdezem a tanárokat, elmondom, hogy van egy ilyen előadás-tervem, mennyire foglalkoztatja ez a gyerekeket? Volt például előadás a hajléktalanságról, vagy a válás feldolgozásáról. Nem azt mondom, hogy ez nagyon rendszeres, de vannak azért ilyenek is, hogy a gyerekek életének az eseményeit segítsen feldolgozni egy-egy előadás, akár ilyen rejtett módon. Csomótündér, ez volt a neve ennek az utóbbinak, rejtett módon jelent meg benne a probléma, de nagyon katartikus volt, s a tanárok jelezték is, hogy ez fontos volt, és foglalkoztak vele. Ez kifejezetten a gyerekek nehézségeire vonatkozik.

– Mennyi munkád van egy előadásban, s mennyivel előre kell megszervezni a műsort?

– A bérletes előadásokat jó előre le kell foglalni, hiszen nagyon sok meghívásuk van a társulatoknak, nagyjából 6-7 hónappal előre szoktam szervezni. Sokat nézegetem előtte az előadásokat, a honlapokat, vagy kérek videolinket, egy-két hetet rá szoktam szánni, hogy végignézzem a társulatok előadásait: a bábszínházakét, az alternatív és a független színházakét. Azt is szoktam ilyenkor nézni, hogy melyik előadás melyik korosztálynak legyen, melyik legyen tematikus alkalmakra, melyik fesztiválra, melyik gyereknapra. Folyamatosan figyelem a szemléket is, meg hogy hol van újdonság; sok idő megtervezni. A jó társulatok hamar elfogynak, a művelődési házak, a fesztiválok, rendezvények szervezői most már tendálnak afelé, hogy minőségi előadásokat szervezzenek.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

 

Stenszky Cecília