Csíkoska és Pöttyöske és a bajba jutott kukák (Manócska Társulat)
Turbuly Lilla, december
Kukaügyben igen magasra tette a gyerekszínházi mércét az Insite Drama óvodásoknak szóló színházi nevelési előadása, Az Óriás ölelése. Egyetlen direkt kérdés vagy kijelentés nélkül beszélnek benne környezetvédelemről és újrahasznosításról, pusztán azzal, hogy a gyerekekkel közösen felépítenek egy történetet – nem mellesleg csupa hulladékot használnak hozzá. Bár műfaját tekintve színházi nevelési előadásról van szó, a gyerekek a mese élményével és azzal a tudattal mennek haza, hogy maguk is alakítói voltak ennek a mesének, nem pedig úgy, hogy itt most tanítottak nekik valamit.
A Csíkoska és Pöttyöske kukameséje nagyon más utat választ: a direkt nevelést. Az előadásból kiolvasható cél az, hogy a mesét eszközként használva megtanítsák az óvodás közönségnek a szelektív hulladékgyűjtés fő szabályait: melyik kukába milyen szemetet kell tenni. Csakhogy a gyerekek ezt már az óvodában megtanulták. A bemutatón legalábbis kórusban kiabálták, hogy a kékbe a papír, a sárgába a műanyag, a feketébe minden más. Sőt, még a szelektív hulladékgyűjtés kifejezést is ismerték. Vagyis a tanító célzat jelen esetben célt téveszt. A gyerekek az egyszerű, fülbemászó dallamra lelkesen énekelgették a többször visszatérő dalocskát: „Nem, nem, nem, nem idevaló, rendbe tesszük ezt a kukát, így lesz bizony jó”, de a tanítás-ismétlés önmagában kevés a színházhoz.
A mesét az előadás egyik szereplője, Bálint Ildikó írta. A történet szerint Csíkoska levelet kap, amelyben egy béka kéri a segítségét, mivel lakhelyét, az erdei tavacskát és környékét elárasztotta a szemét. A két jóbarát megy és segít, összeszedik és a megfelelő kukákba gyűjtik az elszórt szemetet. Nagyjából ennyi a történet, és még a békát is elfelejtik a végére. A szöveg nagyon egyszerű, már a cím megfogalmazásából is látszik, hogy inkább használati, mint irodalmi értékkel bír.
Az előadás ötvözi a báb- és az élőjátékot. A levéllel kapcsolatos keretjátékban a két színésznő jelenik meg Csíkoska és Pöttyöske szerepében, majd amikor elindulnak az erdőbe, bábjátékra váltanak, amit praktikus okok indokolnak (több szereplőt tudnak így megjeleníteni), de dramaturgiailag néha ügyetlen megoldásokat választanak (pl. az egyik főszereplőt elküldik az erdőbe kukát keresni, hogy a színésznő más szerepeket játszhasson el).
A kezdeti figyelem után a gyerekek nagyon pontosan jelezték, hol vannak üresjáratok az előadásban (például amikor már harmadszor rakodtak a kukákba a szereplők), ilyenkor lankadt a figyelmük, zizegni kezdtek. Nem maradtak el a gyerekek bevonására tett kísérletek sem. Az előadás elején például Csíkoska olyan gyereket keresett az ovis közönségben, aki tud olvasni, mivel ő a szerepe szerint még nem tud. Ez a rész jól működött, a gyerekek tényleg kíváncsiak voltak, hogy ki írhatott, és mi lehet a levélben. És a színésznő akkor is jól reagált, amikor több kisgyerekről is kiderül, hogy hiába jelentkezett, mégsem megy neki még az olvasás – legalábbis közönség előtt nem. Később néhány gyereket felhívtak a színpadra is, hogy dobálják kukákba a kis tóból kihalászott szemetet. Ez mindig kérdés: hogy van-e értelme 150 gyerekből kihívni a színpadra hatot, akinek ez a szereplés vagy jó, vagy nem jó élmény lesz. És hogy tényleg szereplővé válnak-e ilyenkor, vagy csak úgy teszünk, mintha. Mindenesetre a színészek itt mindent megtettek, hogy annak a néhány kiválasztott gyereknek ez jó élmény legyen.
Az előadás látványvilága megmarad a kézenfekvő sztereotípiák szintjén. Zöld erdőt és tavacskát látunk, meglepetések és igényes részletek nélkül. Mintha egy kissé idejétmúlt képeskönyvet lapozgatnánk.
A két színésznő kedves, szimpatikus lénye, jelenléte mellett a hanghordozásuk sokszor színpadias, játékmódjuk direkt. A színlap nem tüntet fel rendezőt, csak szakmai tanácsadót, és ez a hiány érződik is az előadáson.
A Csíkoska és Pöttyöske is azok közé az előadások közé tartozik, amelyekből nem a színházi élményt viszi magával a kisebb-nagyobb néző, hanem egy tantétel illusztrációjának emlékét. „Kékbe a papír, sárgába a műanyag, feketébe minden más, ettől lesz rendben a háztartás.”
Turbuly Lilla
(Színház Kritikusok Céhe)
Bálint Ildikó: Csíkoska és Pöttyöske és a bajba jutott kukák (Manócska Társulat)
