Ficak
Budaörsi Latinovits Színház
A Budaörsi Latinovits Színház első babaszínházi előadásának Vacok volt a címe – a másodiknak Ficak. A címválasztás (egyrészt felhívja a figyelmet a magyar nyelv gazdagságára, másrészt) egyértelműen összekapcsolja, rokonítja egymással a két produkciót. A vacok és a ficak egyaránt rejtett zugot jelent, biztonságos helyet, ahova el lehet bújni a világ elől – vagyis a két előadás esetében pedig egy színes, puha leplekkel burkolt teret: a színház sötét, rideg falai között felépített, tarkabarka, lámpafüzérekkel és művirágokkal díszített sátrat. Az alkotógárda is nagyjából ugyanaz: igaz, a rendező Szőts Orsi ezúttal nem lép színpadra, így a Ficak kissé rendhagyó módon két férfiszínésszel, Fröhlich Kristóffal és Juhász Vincével valósul meg.
A fiktív helyszín egy kert almásládákból kialakított kis fészerrel, reggeli madárcsicsergéssel és napsütéssel. A tipikus kiskertben pedig tipikus – szalmakalapos, kertésznadrágos – kertész sertepertél: megeteti a tyúkját és a kutyáját, teázik, locsol, elülteti a magokat, stb. A Juhász Vince által játszott alak derűs, gyermeki lény, aki otthon érzi és kiismeri magát a kertben, de még bőven van felfedezni-, kikutatni- és rácsodálkoznivalója. Szöveg alig hangzik el, legfeljebb egyszerű mondatok (pl. „Kész.” „Nem finom.”) – az előadás nyelve inkább a hümmögő, sóhajtozó tevés-vevés. Bizonyos szereplőket pedig bábok jelenítenek meg, sőt az előadás ilyen szempontból kifejezetten változatos technikákat használ, hiszen van benne kesztyűbáb, árnyjáték és tárgyanimáció is.
A Ficaknak van egy egészen komoly antagonistája is: minden kiskert réme, a vakond. A Fröhlich Kristóf által játszott állat elsősorban vicces, de egy csipetnyit – épp annyira, hogy ne legyen túl ijesztő – félelmetes is. Vagy talán inkább idegenszerű: van abban valami találóan animális, ahogy a színész vaksin szimatol, morog és grimaszol. Amikor másodjára jelenik meg a színpadon, már-már neki drukkolunk, de az biztos, hogy minimum megsajnáljuk, ahogy valami idegen nyelven makogva, kétségbeesetten keresi a lámpáját.
A két főszereplő története adja az előadás fő dramaturgiai ívét: a kertész és a vakond eleinte rettegnek, idegenkednek egymástól, de aztán félelmüket leküzdve, kíváncsian közelítenek a másikhoz, hogy végül egy közös játékban szabaduljanak fel és segítsenek is egymás baján. A tanulságos, „nagy” történet mellett persze vannak apró események, gegek is; gyanítom, hogy a legkisebbek főként ezekben lelik örömüket. Mindent összevetve a Ficak egy nagyon kedves, szerethető, színházilag is izgalmas, jólesően lassú, nemcsak gyerekszemmel, hanem a felnőttek számára is szórakoztató világot épít fel.
A budaörsiek előadása tehát a bevált receptet alkalmazó, konvencionális babaszínház: a harminc perces előadást harminc perces játék követi. A frontális rész nyomokban tartalmaz interaktivitást, ami már odakinn, az előtérben elkezdődik: a drámainstruktor, Debreceni Luca körbejár, ismerteti a protokollt a családokkal, majd felkínál a gyerekeknek egy-egy szál „virágot”, amit kitűzhetnek magukra – ezeknek a virágoknak lesz egy kis szerepük később is. Az előadásban van még néhány apró mozzanat, amikor a kertész bevonja a gyerekeket. (Itt megfogalmaznék egy tiszteletteljes kérést a mindenkori, gyerekeket interakcióra hívó játszókhoz: lehetne, hogy egy kicsit messzebb is elmerészkedjenek a színpadtól? Hogy kísérletet tegyenek a félénkebb, tehát a hátsóbb sorokban ülő gyerekek bevonására? Hogy ne mindig ugyanahhoz a két-három nézőhöz lépjenek oda?)
Az előadást követő játékok a közönség összetételétől, hangulatától függően nagyon változatos dinamikájúak szoktak lenni. Most például az történt, hogy a gyerekek vagy egyáltalán nem mentek el a színpadig és idő előtt távoztak, vagy nagy bátran, szülő nélkül is beültek a színészek közé játszani (akik emiatt egy kicsit óvóbácsisan működtek, a szülők pedig kvázi színházi közönségként, akik saját, színpadon „szereplő” gyerekeiket nézik). Emiatt vagy sem, a játék egy kicsit levált az előadásról. Vagy talán itt érződött a leginkább, hogy ez az egész színházi (egyébként szimpatikus és profi módon működtetett) világ, amiből az ügyelő a játék elején gyorsan eltávolítja a törékeny tárgyakat, mennyire steril a való élethez képest, amiben van igazi föld, meg víz – és nem csak műanyag virág.
Rádai Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Szőts Orsi – Németh Nikolett: Ficak (Budaörsi Latinovits Színház)
Játsszák: Juhász Vince, Fröhlich Kristóf
Zene: Fröhlich Kristóf
Tervező, rendező: Szőts Orsi
Fotó: Budaörsi Latinovits Színház
