(a 2003/2. évf. 1-2. összevont, nyomtatásban megjelent lapszámból)
Mestyán Ádám: Mi a tánckritika?
Színház, 2003. március
„…Az angol nyelv a review szót használja arra, amit mi hírlapkritikának nevezünk, a szakmai (tudományos) kritikát pedig a critical essay, critique fogalmakkal illeti. Ideális esetben a kritikusnak nemcsak jó reviewernek kell lennie, hanem jó criticnek is, és fordítva. Ugyanakkor értelmetlen a kritikus alkalmasságának kritériumait és a kritika feladatát szűk határok közé szorítani… „
„…Szerintem a kritikusi becsület – már ha van ilyen – a kritikus igényessége önmaga és olvasói iránt. Tárgyában való jártasságának, szaktudásának, ízlésének minél pontosabb megfogalmazása. Hogy ez miképpen történik, az beszédmódválasztás kérdése, hiszen egy review-ban semmi értelme nincs tudományosságot tettetni, és tanulmányban sincs helye a pongyola nyelvhasználatnak. A kritika a nyelvben van. Aki nem ért a nyelvhez, az íráshoz, nem lehet jó kritikus…”
„…A review a laikus közönséghez szól, … célja a bemutatás és értékelés, képalkotása és szóhasználata szépirodalmi jellegű, funkciója pedig elsősorban a (társadalmi) nyilvánosság megteremtése. A critique a (művészetfilozófiai, kritikai) szakmához szól, tudományos szakszókészlete van, célja a megértés és értelmezés, funkciója pedig az, hogy a műalkotások számára helyet készítsen a művészettörténet „üvegházában”, elméleteket építsen fel, interpretációkat ajánljon, törvényszerűségeket fedezzen fel stb. Keverhető a két műfaj, magatartásmód: keveredik is. Megkockáztatható. A jó kritikánál keverednie is kell. Mindkettő szubjektív, alanya író – ez közös eredőjük. Különbségük: egy hírlapi kritikusnak minden előadásról kell írnia (szerintem ez a legnehezebb feladat). Az esszéíró pedig olyasmivel akar foglalkozni, ami vagy intellektuálisan, vagy érzelmileg valamit kiváltott belőle. Az gondolom, hogy a kritikusi pártatlanságot csak sértett művészek szokták számon kérni…”
„…A kritikus … szabálytalan játékos, aki úgy próbál meg játszani, azaz játszó lenni, hogy közben csal, megpróbál a játék (a műalkotás) háta mögé tekinteni. Még egy reviewer is úgy tesz, mintha ő többet tudna az egyszeri nézőnél – sokszor többet is tud az adott műről, annak létrejöttéről, alkotóiról stb. Persze ez esetben miben áll objektivitása? Semmiben. A kritikus objektivitása nem más, mint szubjektivitása…”
„…Valamiképpen mindenki megérti azt, amit lát. Ha nem érti meg, akkor azt értette meg. A kritikusnak nem kell elmagyaráznia az előadást – bár ha akarja, megteheti -, hanem megértenie, aztán esetleg értelmeznie. Van helytelen út a befogadó előtt (lásd Csáki), de erre nem a kritikusnak kell ráébresztenie. A kritikus egyre új és újabb utakat nyit meg a műalkotás felé. Hogy ezek zsákutcák vagy széles korzók, azt már nem ő dönti el….”
