(a 2003/2. évf. 3-4. összevont, nyomtatásban megjelent lapszámból)
Bartha Antal – Paprika Jancsi
– Nyírbátorban voltál…
– Igen, a Szárnyas Sárkány Hete Fesztiválon.
– Egyik főszereplője vagy a szabadtéri rendezvények, fesztiválok gyerekprogramjainak. Szeretném, ha pár szót mondanál magadról, hiszen ezért ülünk itt. Menjünk kronológiában?
– Amit akarsz.
– Akkor igyunk egy szörpöt.
– ?
– Nem sörpöt, szörpöt.
– Jó.
– A kezdet?
– ’86-ban Állami Bábszínház. Két év alatt három év anyagát tanultuk. Reggel, este dolgoztunk, próbáltunk. Elvégezve az iskolát, oklevelet kaptam, és I. osztályú előadóművészi engedélyt. Évfolyamtársaim, osztálytársaim voltak Bartha Kati (most a kedves feleségem), Havas Zsolt, Rusz Judit, S Tóth Judit, Galántai Csaba.
A bábszínész-képző után eljött a várva várt katonaság. Írnok lettem.
– A Fáraóé?
– Haha. Az egységé.
– Egységben az erő…
– A katonai egységé.
– Mi volt a feladatod?
– Általános adminisztrációs dolgok mellett pályázatírás például.
– Pályáztatok, hogy hol legyen lőgyakorlat? Esetleg, új fegyverekre? Netán körlettisztításra?
– Nem. A zenészeknek hangszerre. Fellépéshez támogatásra. Műsorra.
– Írnok és kultúros voltál – katonai rendezvényszervező.
– Így van. Szerveztem műsort, pályáztam a csapatnak, hogy fellépések legyenek…
– Felkészültél a mai életre.
– Így is mondhatjuk.
– A katonaság után a Bábszínházhoz szerződtél…
– Igen, két évig az Állami Bábszínház tagja voltam. A Színház kettéválásakor (Budapest Bábszínház – Kolibri Színház – a szerk.) a szabadúszást választottam. Mint meghívott vendég mindkét színházban játszottam, a Kolibriben rendszeresen.
– Beszélj kicsit Paprika Jancsiról.
– Paprika Jancsi hasonlít Vitéz Lászlóra, és a többi vásári hősre, akik mindig győznek, mindig bunyóznak, csúfolódnak, jól elagyabugyálják, aki megérdemli.
– Régóta létezik?
Persze. Annak idején a Városligetben lehetett látni, Vitéz Lászlót pedig a Népligetben. Volt Paprika tábor, és volt Vitéz tábor. Kicsit más réteg nézte ezt, más azt. Amikor elkezdtem vele foglalkozni egy kis kitérő után, akkor már persze ez a múlté….
– Kitérő?
– Igen. Először Havas Zsolttal játszottunk. Aztán jött Paprika.
– Mért pont Paprika?
– Más figura is lehetett volna, lásd Petruskát, Pulcinella, stb de Paprika Jancsi figurája győzött. Vitéz László például a mai napig Kemény Henrik nevéhez fűződik. Mi jól megvagyunk az öreggel, de tiszteletben kellett tartani, hogy Ő hozta be a köztudatba ezt a figurát, szóval mást kellett találni, ez a lényeg. Így került elő Paprika Jancsi. Könyvtárban, itt-ott kutattam a történetét, de szinte hiába. Ezek az anyagok írott formában igazából nem léteznek. Nem jegyezték le a meséket, és csak kevés utalás van a történetekre, arra hogyan nézett ki a figura, stb. Végül is Kiszely Ági megírta az első történetet Sisa Pista, nógrádi betyárral, és persze Paprikával a főszerepben, és ezt követte még kettő, amit Zalán Tibor írt.
– A címek?
– Paprika Jancsi, Paprika Jancsi visszatér, Paprika Jancsi messze jár, és már asszony is van a háznál! Paprika Fáni.
– Kell a társ.
–Kell biza!
– Nős vagy, két gyerkőc apukája.
– Kilenc éve nősültem.
– A család is részt vesz a munkádban?
– Huhú, de még hogy! Mindkét gyerekem már báb-társulati tag. Különböző feladatokat látnak el a rendezvényeken (?), ahol anyuci is dolgozik velem együtt. Komplett programokat bonyolítunk, ha kell.
– Sok sikert a családnak, köszi a beszélgetést.
– Köszi a szörpöt.
