A Csizmadia, a Szélkirály és a Nyúlpásztor esete
Vojtina Bábszínház
Gergics Enikő
2021. február 20.
A megtévesztő cím ellenére a csizmadia, a szélkirály és a nyúlpásztor valójában nem is találkoznak egymással a Vojtina Bábszínház színpadán. Nagy Orsolya darabja ugyanis két népmesét dolgoz fel, A csizmadia és a szélkirály, illetve a Nyúlpásztor címűeket, ezek pedig jól elhatároltan, két külön történetként követik egymást, és egy-két motívumot leszámítva csak a narráció, az egyazon paraván és látványvilág kapcsolja őket össze.
Ami azonnal figyelmet követel magának ebben az előadásban, az éppen ez a komplikált paraván a kerek formáival, éles színeivel, festett részleteivel. Sok kék, kevés piros uralkodik mind a díszletben, mind a bábokon, de még a játszók is mind foltos, kék munkaoverált viselnek, így jól passzolnak a kék háttérhez, közben kissé misztikus szobafestők benyomását keltve. A báboknak pláne sajátos arculatot kölcsönöz ez a színkontraszt, a kirívóan élénk szájak, elütő orrok és kanálkezek sokkal inkább jól felismerhető, markáns, mintsem szép vagy megnyerő figurákat eredményeznek. A bábok ruházata és a háttér egyaránt aprólékosan megmintázott, de ez az optikai kuszaságot Michac Gábor tervező jól kiszámolta, nem szembántó, csak különös.
Rikító küllemükkel a szereplők bábszínészi megformálása is összhangban van. Baditz Dávid, Hell Krisztina, Mercs Máté Péter és Nagy Mónika bábjátékában a népmesék alakjai – kissé a vásári kesztyűbábhagyomány elvárásainak is megfelelve – baltával igazított zsánerek. A jószomszédok ostobák és rosszindulatúak, a gyerekek éhesen üvöltenek, a rejtélyes öreganyó taslikat oszt, de még a szépségesnek felkonferált királylányról is finoman elmondható, hogy kissé vaskos a modora. Egyedül a Reschofsky György játszotta szélkirály tűnik kicsit kiemelkedni a seregszemléből, mennydörgő hangjával és szofisztikált, túlvilági atyáskodásával tuti közönségkedvenc. Az összbenyomáshoz az is hozzátesz, hogy némely szereplők nemcsak megszokott népmesei titulusaikkal ismeretesek, hanem szabályos magyar keresztneveket is kaptak, és mind a két narrátor, mind a szereplők esetében bevett dolog mondatonként megszólítani egymást. Ez időnként fárasztóvá válik, de a népmesekörnyezetet kicsit megfiatalítja, közelíti.
Az előadás légkörének meghatározó eleme a narráció, Hajdú Péterrel és Reschofsky Györggyel mint overálos elbeszélőkkel kezdődik meg az előadás. Összeszokott, komplementer figurák, begyakorolt adok-kapokkal, folyamatos kóstolgatással. Mindketten kívülről tudják mindkét történetet, mégis nagyon szeretnék elmesélni, így előbb egyikük narrál főműsoridőben, és a másik áll be egy-egy szereplőt eljátszani, majd a másikuk, vagy kicsit mindketten. Ez egy nagyon hagyományos, elhasználódott megoldás két mese összekötésére, de ebben az esetben valahogy nem feszít annyira, hogy mi az apropója, mégis ki ez a két férfi, és ugyan miért mesélnek kimondottan egymásnak meséket. Egyszerűen természetes és személyes a jelenlétük, és az előadást is felruházzák ezekkel a vonásokkal.
Markó Róbert rendezése azonban nagy figyelmet fordít arra is, hogy az időnként előtérbe kerülő narráció ellenére a történet szűk értelemben vett előadása, eljátszása se szoruljon háttérbe, és ne is veszítsen a lendületéből. Tudnak lélegezni azok a mozgalmasabb, zajosabb jelenetek, amikor a paraván egymástól függetlenül forgatható felületei, a bábok mozgatása, a hangok és hangeffektek, maguk a dialógusok vagy épp csillogó konfettiszórások diktálják a dinamikát, mialatt az elbeszélők hallgatnak. A jól sikerült zajkeltések mellett Arany Zoltán zenéjének játékos hangulata és nem túlzó népzeneisége is a helyén van, és bár a dalok használata sikerességüktől függetlenül már-már obligátnak tűnik a bábelőadásokban, itt ez az egy-két dal emel vagy legalábbis nem ront az összképen.
Ez egy színvonalas előadás, amelyben a szertelenség, bohókás összevisszaság nem hanyagság, hanem jól megkomponált és otthonos. Már-már azt hihetnénk, erőfeszítés nélkül lett ilyen.
Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)
A Csizmadia, a Szélkirály és a Nyúlpásztor esete (Vojtina Bábszínház)
Szereplők: Baditz Dávid, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Mercs Máté Péter, Nagy Mónika, Reschofsky György
Magyar népmesék alapján írta: Nagy Orsolya
Látványtervező: Michac Gábor
Zeneszerző: Arany Zoltán
A bábokat és díszleteket készítették: Kissné Kati, Molnár Gábor, Nádasiné Szegedi Éva, Oláh Richárd, Tóth Ervin
Fény: Ágh András, Barta Zoltán, Nánási Barnabás
Hang: Czapp Ferenc, Papp László
Rendező: Markó Róbert
Elérhető a Vojtina Bábszínház YouTube csatornáján
