Az égig érő fa
Fabók Mancsi Bábszínháza
Nem gyakori az, hogy az ember biztosra mehet, amikor színházba megy. Fabók Mancsi Bábszínháza ilyen: tudjuk, mi vár ott ránk, milyen játékstílus és milyen színvonalú előadásmód. Magas, mint az égig érő fa.
Fabók Mancsi produkciói általában népmesékből készülnek, és úgy a külalak, mint a hangzatok – a beszéd és a zene – népies jellegűek. De nincs ebben a népies jellegben semmi pátoszos vagy skanzenszerű. Nagyon is élettel tölti meg a színésznő huncut, játékos modora, mosolyos kedvessége. Nála a nézőket megszólító „magik” mellett könnyedén elfér váratlan poénként a „baromi magas” jelző is. Az égig érő fáról van szó ugyanis, amely annyira nagyra nőtt, hogy egy nézéssel végig sem lehet nézni rajta, hanem félúton meg kell állni kicsit a szemmel, és rápihenni a továbbnézésre. Aki el tud nézni a végéig, az lehet, hogy az Úristen kislábujjacskáját is megpillantja.
Képileg az égig érő fa egy kör alakú, forgásképes díszletelemben jelenik meg. A felső félkör a lombozat – levél levél hátán –, az alsó pedig a gyökérzet. Maga a kör és az elválasztó vonal bizonyára fémből készült, hogy a három emberbábszereplőt a bábjátékos mágneses csatlakoztatással nyugalomba helyezhesse, amikor épp másra kell a keze. Az öreg király egy nap formájú körbe kapaszkodik, abban kerül hintaszerű ülése. Az egybeszabott bajusza és szakálla között mozog a szája, ha beszél – rímekben, legalábbis egy darabig, mert aztán valahogy mindig elfogy a rímje –, a lábacskáival pedig kalimpálni meg rugdoskodni tud, ha a színésznő akarja. A Cseperke nevű királykisasszonykának egy hold formájú alakzat a támaszpontja, itt csodálja a kertet, az égig érő fát, és egyáltalán nem akar innen férjhez menni sehová és senkihez. Pedig az édesapja szépen elmagyarázza neki, hogy ő maga előbb-utóbb meghal, és akkor egyedül marad. A szülő elvesztésével minden királykisasszonykának számolnia kell. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az öreg királyt a mágnessel oda lehet csattintani a helyére, mert így nem kell aggódni amiatt, hogy esetleg elesik vagy elgurul.
A mesei bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy szélvihar felkapja Cseperkét, és felröpíti az égig érő fa magasába, ahol pechére nem valami madárfészekbe pottyan, hanem egy többfejű sárkány birodalmába. Ide kell utána mászniuk a vállalkozó szellemű, a királylány kezére és a fele királyságra pályázó legényeknek. Természetesen sok a jelentkező, de hullanak le egyre-másra a fáról, mint az érett szilva. Egy, csak egy kiskondás van a vidéken, aki tudja, mi a teendő, mert neki megsúgta álmában az egyik malaca. Megy is Jánoska kondás a királyhoz az ígérvénnyel, valamint az ellátmányért: le kell vágni a csonkaorrú bivalyt és a bőréből hét pár csizmát és hét rend ruhát csináltatni a csúcshódításhoz. (A csonkaorrú bivalyt tapintatosan nem látjuk, ő nem szereplője a mesének, csak ismeretlen áldozata.)
A kiskondás hozzáfog a mászáshoz, és amikor a legvékonyabb ághoz ér, az a szakasz annyira izgalmas és veszélyes, hogy itt már a zenészpartner, Keresztes Nagy Árpád is feláll a hangszerei mellől, hogy segítsen fogni a kiskondás kezéből-lábából néhányat. Különben Fabók Mariann mindent egyedül csinál a bábokkal, és a legszebb feladatok, a sárkány, valamint a girhes-görhes táltosló marionettbábjának mozgatása még előtte áll. Itt jegyzem meg, hogy a színésznő annyiféle hangon beszél, hogy az ember olykor szinte gyanút is fog: biztos ő ez, élőben? Nincs eltorzítva a hangja, nincs előre felvéve? (Ez utóbbi talán azért juthat eszünkbe, mert néhány nagyon szépen énekelt dal is elhangzik, amely felvételről szól.)
Keresztes Nagy Árpád közreműködésének kibővülése, meglehet, újdonság ebben a színházban. Korábban is akadt ugyan szövege zenészként is, de méretesebb szerepet nem játszott. Lett mostanra már egy olyan vonulata a játéknak, hogy Mancsi, miközben olykor viccesen reflektál a színházi mivoltra, bevonja partnerét is. Néha korholja, biztatja, vagy veszekszik vele. Talán ez a csöppet sem rossz ízű huzakodás vezetett oda, hogy a zenész részt kapott magában a bábozásban is. Sőt neki is bátorodott: már ő szól rá Mancsira, hogy ne romantikázzon itt a királykisasszonykával és a kiskondással, hanem intézze már el végleg az erejét vesztett sárkány mindhárom fejét, akkor is, ha a cintányérral agyoncsapott darazsak pusztulása után már csak védtelen kis vakarék madárfiókáknak látszanak.
Az ízes, lendületes, tökéletesen megformált kaland végén a csábító szirén hangú királykisasszony és a bátor kondás visszatérnek a királyi udvarba, és minden bizonnyal hét országra szóló lakodalmat tartanak. Remélem, arra meghívják majd vendégnek a fűzfán fütyülő, jégen kopogó rézangyalt is. Őt sem láttuk, de emlegették.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Az égig érő fa (Fabók Mancsi Bábszínháza)
Játsszák: Fabók Mariann, Keresztes Nagy Árpád
Díszlet: Mészáros Gábor, Horváth Bíbor, Plés Péter
Bábok: Mészáros Gábor, Horváth Bíbor
Zene: Keresztes Nagy Árpád
Írta, rendezte: Fabók Mariann
Sepsiszentgyörgy, Cimborák Bábszínház, 2025. december 6.
