Amikor hangos nevetést hosszú elmélkedés követ

nyito_inkabb

Ex katedra

Stereo Akt – Füge Produkció

Kevés olyan dolog van, ami mindnyájunkban közös: az viszont, hogy életünk során tapasztalatot szerzünk az iskola intézményéről és a pedagógusokról, ilyen. Örök emléke is akad mindenkinek, egy kedves tanárról, egy világvégét jelentő felelésről vagy egy értelmetlennek tűnő házirendi szabályról.

Mayer Dániel

A színházterembe lépve, ahogyan helyet foglalunk a nézőtéren és szétnézünk a térben, hamar felfogjuk, hogy voltaképpen egy tévéstúdió díszletnézőterén ülünk. Az előadás kezdetére nem kell sokat várnunk, a lámpákat lekapcsolják, és a színpadon fellógatott kivetítőn megjelennek a játszókról készült felvételek, ahogyan a koronavírus járvány alatti bezártságról mesélnek. Megtudjuk, mivel töltötték az idejüket. Ami közös az elfoglaltságukban, hogy e darab létrejöttén munkálkodtak, Boross Martin rendezői vezérletével. A Jurányi Inkubátorház Ex katedra című előadása a COVID alatti elszigeteltség briliáns terméke.

A rövid videónak vége szakad, a játszók pedig máris a színen vannak. Mint megtudjuk, egy tévéműsor aznapi vendégei. Feladatuk, hogy egy-egy általános iskolás korú kisgyermek bőrébe bújjanak. Egyesével mutatják be karakterüket, ehhez segítségükre van egy doboz, melynek tartalma ismertté válik a nézők előtt is, hiszen a doboz fölé rögzített kamera segítségével felülről nézegethetjük a személyes emléktárgyakat a kivetítőn. A kamera használata végigkíséri az előadást, ezáltal az apró részleteket mindenki nagy felbontásban láthatja.

A karakterekről kiderül, hogy a játszók a saját gyermekkori énjükhöz térnek vissza. Az időutazás megkezdődik: egy ’90-es évekbeli tanteremben találjuk magunkat. Azt is sejteni lehet, hogy az esetek és emlékek, amik előkerülnek, nem egy író papírra vetett gondolatai, hanem valaha valóban megtörténtek.

Az események pedig szünet nélkül pörögnek. Szinte fel sem ocsúdunk egy-egy jelenetből, máris következik egy új, hasonlóan húsba vágó vallomás. Mindezt humoros csomagolásban tálalják az előadók, hallani a közönség hangos nevetését, amikor a maguk életéből is ismerős momentumokkal találják szembe magukat. Mert hát ki ne emlékezne arra, hogy összegyűjtött három piros pontot az üzenő füzetében, mert jól viselkedett és pecsétet kapott? Van-e olyan ember, aki valaha is el tudja feledni a hosszú listákat, amik egy tökéletesen összeállított tisztasági csomag vagy rajzdoboz tartalmát sorolják fel? A leghangsúlyosabb szó, úgy vélem, az előbbi mondatból a „tökéletes”.

Ugyanis minden tökéletes kell, hogy legyen. Makulátlan épület, makulátlan tanszerek, makulátlan kisdiákok… Vajon létezhet-e ilyen? Természetesen nem. Az iskolák vágya a kifele mutatható hibátlan kép létrehozására, olyan pusztítást okozhat a tanulók lelkében, amelyet feldolgozni talán sohasem sikerül. A diszkrimináció, a stigmatizáló pedagógus, a diák megszégyenítése azért, mert valamiben eltér a többi társától, hiszen az egyértelmű, hogy, aki „más”, az nyilvánvalóan „rossz” is. Az emlékezetben visszhangzó „kimosom a szád szappannal” és „főbűnt követ el, aki hintázik” mondatok még a felnőttbe is képesek újra szorongást ültetni.

Borsos Luca

Ahogyan telik az idő, az egyes jeleneteket egyre kevésbé kíséri a nézőtérről felhangzó nevetés. Egy idő után én sem nevettem többet. Mindenkinek eszébe jut egy-egy iskolai tapasztalata, ami bár nem tegnap történt, mégis képes a legrosszabb élethelyzetekben előtörni és teljesen elbizonytalanítani önmagunkban. A nevetés elmaradása jelenti azt is, hogy a történetek, amiket a játszók feltárnak előttünk, talán nem is annyira egyediek. Nekünk is gazdag lenne a történetanyagunk, ha előadást kellett volna építeni belőle. Az iskola valóban formálja az embert és örökre nyomot hagy benne, csak nem mindegy, hogy mély sebeket ejt-e rajta vagy lehetőséget ad, hogy kiderüljön, kinek merre vezet az útja.

Ásmány Zoltán, Mayer Dániel, Messaoudi Emina, Raubinek Lili és Vass Imre fekete-fehér igazságokat tárnak elénk ebben a bő másfél órában. (Borsos Luca ezen az estén nem szerepelt.) Velük együtt örülhetünk gyermeki énjüknek, ugyanakkor a saját magukkal szemben megfogalmazott önkritika teszi még inkább valódivá ezt a darabot. Az ember ugyanis bánt és bántják, a játszók ezt nem félnek megmutatni annak ellenére sem, hogy az előadásmódjukon látszik, vannak dolgok, amiket még ennyi év távlatából is nehéz szívvel elevenítenek fel újra. Együtt érezni és azonosulni velük senkinek nem okozhat nehézséget.

Az előadás bár általános iskolai történeteket elevenít fel, olyan komoly, elgondolkodtató kérdéseket is felvet, ami miatt a középiskolások korosztályának ajánlott. Azért pedig, hogy az előadást angolul feliratozzák, egy további „piros pont” jár a rendező „üzenőfüzetébe”, hiszen így a nyelvi akadályok sem szabhatnak határt a visszatekintésnek a közös múltba.

Kalinowski Virág

Ex katedra – Tanmesék a 90-es évekből (Stereo Akt – Füge Produkció)
Szereplők: Ásmány Zoltán, Borsos Luca, Mayer Dániel, Messaoudi Emina, Raubinek Lili és Vass Imre
Díszlet: Barta Borbála, Fekete Anna
Jelmez: Nagy Fruzsina
Zene: Bartha Márk
Dramaturg: Dohy Balázs
Rendező: Boross Martin
Jurányi Inkubátorház, 2023. március 3.
Fotó: Bartha Máté

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból