Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi
Ciróka Bábszínház
A technikától (is) függő bábszínháznak klasszikus történetei vannak, nem klasszikus darabjai, szokták mondani. Nem itt lamentálnék azon, hogy a legtöbb bemutatott mű – legyen az eredeti vagy adaptáció – mindössze az ősbemutatóig jut, csupán azért rögzítem, mert ugyan nem sok, de van kivétel a szabály alól. Például Gimesi Dóra Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfija, amelyet 2010-ben vittek először színre a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban, játszották a pécsi Bóbitában (2013), az egri Harlekinben (2017), a győri Vaskakasban (2023), legújabban pedig a kecskeméti Cirókában (2025), az egykori megrendelő, Kovács Géza rendezésében.
A színpadot zöld fű borítja, mögötte kör alakú keretre feszített fehér vászon zárja le a teret. A díszletelem, különösen a rámát tartó fa alappal, a Távol-Keletet idézi, a látvány hatására a mesét azonnal egy japánkertbe teszem, egy olyan, a természetet és spiritualitást összekapcsoló helyre, amely szigorú szabályok szerint épül, és egyszerre szolgál gyönyörködtetésre és csöndes elmélkedésre. Éppen úgy, mint maga a történet, amelyhez Gimesi Dóra Gyergyai Albert széphistóriájából és annak népmesei változataiból egyaránt merített, játszva a különböző motívumokkal és az innen-onnan beemelt idézetekkel. És mint az előadás, amely a színház nyelvére is megtanít: a mitikus-rituális térbe lépve a színész felveszi a szerepet, átváltozik.
Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi megpillantják egymást, egymásba szeretnek, ám a törvény szerint „tündér ember párja nem lehet”, mert „ég és föld az két külön világ”. A szabályokat felrúgó, világaik előírásai ellenében menő, a saját vágyaikat megélni kívánó lány és fiú ki- és beteljesülését fent a Tündéranya, lent a Király próbálja megakadályozni. De ahogyan arra Nánay István a dráMAI mesék 1. kötetéhez írt előszavában rámutat, nem egyenrangúan erősek, így a szülők között nem alakulhat ki konfliktus. Ezt tekinthetjük elszalasztott lehetőségnek, de elég a fiataloknak megküzdeni a Sötétség királyával, hogy végül egymásra találjanak.
Bár ha jobban belegondolunk, Ilonának sokkal nehezebb a dolga. Nem elég a mama autoritása, neki a boldogságért még extra áldozatot is kell hozni azzal, hogy lemond a tündérségről. Ilyen a mesebeli női sors. De Ilona – mint Gimesi Dóra minden női karaktere, különösen főszerepben – nem alávetett, hanem cselekvő hős, így Horgas Ráhelnek van módja arra, hogy az archetípuson túl az önálló akaratot is megmutassa. Árgyélus hozzá képest ábrándozóbb. Milyen érdekes, hogy a földi lény a kevésbé gyakorlatias! De azzal, ahogyan Árgyélus sodródása lázadásra, majd valódi tetterőre vált, Szekeres Máté sem egyszerűen csak mesebeli királyfi. Szörényi Júlia Tündéranyaként nem gonoszságból aggódik, hanem egy olyan idősebb nőként, aki már átélt valami hasonló érzést, és a fiatalabbat, jelen esetben lányát óvná a veszteségtől, és Fülöp József sem hatalmaskodó, hanem apa-Király. Ők, Lendváczky Zoltánhoz hasonlóan több szerepet is alakítanak, és hárman együtt a csekély értelmű, de igazán mókás ördögfiókák.
Mandulaszemű, hegyes fülű tündé(re)k és László Gyula honfoglaló magyarokat ábrázoló rajzairól ismerős arcélek (bábok és díszlet: Szarka Fedor Guido), önálló réteget képviselő, keleti hatású zenei világ (zene: Rozs Tamás, Kiss Dávid), vajang, árnyjáték, kínaiopera-figura és élőszínház, amelyben szintén autonóm a harc- mozgásművészet és a fizikai színház (koreográfus: L. Nagy Attila) találkoznak a színpadon. Kezdetben harcolnak, egymás, de leginkább az ismeretlentől való félelem ellen.
Elsősorban persze a magunk felvállalásáról és a potenciális veszélyről meg persze a szerelemről szól a mese, de ezen túl ott van benne az is, hogy merni kell, nyitni, lépni a másik felé. Mert az a kicsi kék madár, aki az előadás elején a boldogságot keresve, végül pedig azt megtalálva repdes, csak így lel nyugalomra és otthonra. Ami egyfelől rettenetesen retró, másfelől meg valamiféle tűnt nosztalgia és vágyott békebeliség. Vagy japánkerti filozófia, hiszen azt is úgy építik, hogy más helyről vagy évszakból nézve új arcát mutassa a látogatónak.
Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Gimesi Dóra: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi (Ciróka Bábszínház, Kecskemét)
Szereplők: Fülöp József, Horgas Ráhel, Lendváczky Zoltán, Szekeres Máté, Szörényi Júlia
Báb- és díszlettervező: Szarka Fedor Guido
Zeneszerző: Rozs Tamás, Kiss Dávid
Koreográfus: L. Nagy Attila
Rendező: Kovács Géza
Drámapedagógiai segédanyag: Végvári Viktória
Fotó: Éder Vera
