Csipkerózsika
Kövér Béla Bábszínház
Az íróként Hajós Zsuzsa, zeneszerzőként Brandenburg Ádám jegyezte darabot 2022-ben mutatta be a győri Vaskakas Bábszínház. Még a kortárs magyar drámák és új színpadi szövegek ügyében a legtöbbet tevő bábszínházakban is gyakori, hogy az ősbemutatót nem követik újabb premierek, de mint azt a szegedi Kövér Béla Bábszínház idei évada mutatja, a mű nem merült feledésbe (vagy ha stílszerűen, de egy közepesen gyenge szóviccel fogalmazok: felébredt Csipkerózsika-álmából).
Ez már csak azért is fontos, mert az eleve musicalnek írt vagy erősen zenehangsúlyos feldolgozásokkal szemben, pontosabban azokkal párhuzamosan alig születnek kifejezetten gyerekeknek szóló klasszikus zenei művek. Szakértelem híján Brandenburg Ádám kisoperájáról nem mondanék véleményt, inkább érzetként jegyzem meg, hogy mintha a Ránki György (Pomádé király új ruhája), Szokolay Sándor (Csalóka Péter), Tallér Zsófia (Leánder és Lenszirom) képviselte vonalat vinné tovább oly módon, hogy a mű nem operaénekeseknek is elénekelhető. Azt szintén érdemes feljegyezni, hogy az előadásban hallható felvételen a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködött Dubóczky Gergely vezényletével, ami a helyi művészeti együttesek közötti kooperációra ad kiváló és követendő példát.
Függetlenül attól, melyik változatát vesszük elő, általánosságban leszögezhető, hogy a Csipkerózsika nem ideális színpadi alapanyag. Persze, jó cím, ismert cím, de jelenetszegény, a címszereplő meg egész hosszú ideig passzív a történetben. Ugyanakkor problémafókuszúvá tehető, hiszen a téma szakértői úgy magyarázzák, a mese központi témája a világ megismerésére irányuló törekvés, az énhatárok kitolása, a felnőtté válás, ami egy kamasz főhősnő esetében együtt jár a nőiség felfedezésével is, és mivel a karakterek csak vázlatosak, szintén szabadon árnyalhatók. Az más kérdés, hogy egy ilyen tartalom hogyan jeleníthető meg relevánsan egy kisiskolásokat célzó előadásban.
Szegeden, Kiss Ágnes rendezésében egy virágboltos család munkanapján keresztül jutunk el a meséhez. Az aprócska színpadra igazán vonzó üzletet tervezett Jeli Sára Luca: itt vágott, ott cserepes virágok, a polcokon színes szalagok és csomagolók a csokrokra, dekorációként hatalmas púderrózsaszín dekorelemek, középen pedig egy sokfiókos pult, amiről azonnal azt gondolja az ember, tele van titokkal. Végül kevesebb meglepetés bukkan elő belőle, de az előadás egyáltalán nem varázstalan.
Kint zuhog az eső, vevő épp nincs, a 15 éves „túl jó kamasznak” Rozi (Spergel Anna) épp szundikál a kirakatban, a szülők (Russa Karina e. h. és Presits Tamás) pedig játszani kezdenek, hátha attól felébred a lány. A Bazsarózsa tulajdonosai pedig úgy játszanak, hogy gyanítható, nemcsak a virágkötészetben kreatívak, de mindennapjaikat is kiszínezi a képzeletük. Szürke munkakötényükre fekete virágmintával nyomott köpeny és pelerin kerül, felteszik a hajráfra applikált koronát (ezzel a gyors változással megidézve a papír öltöztetőbabák világát is), kezükbe kapnak két virágcserepet, amelyekből tudós jótündérek bújnak ki (bájos a porzófejű, sziromszoknyájú Kamilla, de még nála is szellemesebb és cukibb a kuflik és a labubuk között félúton elhelyezhető Zsálya), hogy a királyi pár gyermektelenségére próbáljanak megoldást találni, és máris benne vagyunk a mesében. Izgalmas, ahogyan a játszó szülők a mesei helyzetre is reflektálnak: miközben az apa összekapkodja az összes szúró-vágó eszközt (egy virágboltban van belőlük számtalan, ezért is jó választás a keretjátékhoz a helyszín), arról szól a vita, hogy ez a stratégia a gyerek veszélytől óvását jelenti, vagy azt, hogy megfosztják valamitől. Ám hiába minden elővigyázatosság, azt elfelejtik, hogy a rózsa tövise is elég ahhoz, hogy a harmadik, a hegyes sapkájú, levendulalila tündér átka beteljesüljön. A játék sikerrel felébreszti Rozit, emellett azonban történik még valami fontos a boltban, ami dramaturgiai jelentőséggel bír. Megérkezik a vevő egy fiatalember (Vatamány Atanáz m. v.) személyében, aki nem csupán a hétköznapi, hanem a mesebeli királyfi szerepét is betölti.
A próza zenére vált, ugyanis átlépünk a Csipkerózsika című mesébe, ahol a királylányt egy sárkány tartja fogva és akarja elvenni, Győző hercegnek pedig tőle kell megmenteni Csipkerózsát. Egyedül viszont a fiúnak sem megy, hiszen ő is rabságba kerül, így aztán Csipkerózsikának a cselekmény aktív részesévé kell válni. Mindketten túlesnek a maguk bátorságpróbáján, így tudnak megszabadulni, és így találnak egymásra; hogy aztán a játék végén, a mese után, ismét a virágbolti valóságszinten az első csók is megtörténjen közöttük.
A mesevilágban az előadás vizualitása is megváltozik. A virágbolti kirakatkivágás vetítőfelületté alakul, és képregényként látjuk a történetet, amelyhez stílszerű és szellemes a házibarkácsot idéző vonalvezetés és formavilág. Kifejezetten izgalmas az a rendezői döntés, hogy egyszerre van jelen a színpadon a varázslat és a varázslat létrejötte: a fekete kontúrú, átlátszó helyszíneket és a statikus szereplőket írásvetítő-VJ-ként láthatatlanul kezeli-pakolja Nikodémusz Hajnalka, míg a többiek az árnyjáték színes fóliavajangjait előttünk mozgatják. A közlekedésrendészet nem lelepleződik, hanem respektet kelt, pláne, hogy mindehhez még élőben is kell énekelni a színészeknek.
Az előadásnak számos erénye van, köztük a látvány, a színészi összjáték és együttműködés, Spergel Anna és Vatamány Atanáz kamaszos bizonytalansága, Russa Karina és Presits Tamás szülői dinamikája, Nikodémusz Hajnalka elképesztő pontossága, a közreműködők komoly, de nem megugorhatatlan szakmai kihívás elé állítása (ami a bábosok esetében a zene, a zenés színész osztályban végzett Vatamány Atanáznak pedig a báb), és elismerésre méltó az operabeavatási törekvés is. Tisztán olvasható, hogy a realitás próza, a mese opera, a kettő között pedig a báb műfaja a híd. Hazavihető belőle a közös családi játék fontossága, megfogadható (és remélhetőleg évekkel később a szülőkben felidézhető) a kamaszlányokat illető tanács, de a virágbolti és a képeskönyvi álomfejtéshez hiányzott az írói és a rendezői kód.
Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Hajós Zsuzsa: Csipkerózsika (Kövér Béla Bábszínház)
Szereplők: Spergel Anna, Presits Tamás, Russa Karina e. h., Vatamány Atanáz m. v., Nikodémusz Hajnalka (untermann)
Zeneszerző: Brandenburg Ádám
Látványtervező: Jeli Sára Luca
Hangfelvételről közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, vezényel: Dubóczky Gergely
Korrepetitor: Vajda Júlia
Bábkészítők: Tóth Andrea, Tóth Eszter, Kiss Attila Etele, Jernei János
Rendező: Kiss Ágnes
Fotók: Kuklis István
