Lúdas Matyi
Mesekocsi Színház
A szokásos szombati családi plázázás pillanatképeinek vagyok tanúja az Asia Centerben. Míg a folyosó egyik oldalán egy hároméves hisztizik fagyiért, addig a másik oldalon, a kis eldugott zugban megbújó Center Színházban hasonló és idősebb korú gyerekek izgatott pusmogással ülnek a színház kezdetét várva.
A Mesekocsi Színház repertoárján 2019 óta szerepel a Lúdas Matyi című előadás, amely dialógusaiban és dramaturgiájában is a Dargay Attila-féle rajzfilmet követi. A hatalmasok igazságtalansága ellen botütésekkel fellépő fiúról szóló, Fazekas Mihály írta művet zenés mesejátékként hirdeti a színház. Lehet, hogy én társítok több muzikalitást és éneket a műfaji megjelöléshez, mindenesetre itt a zeneiség csupán a jeleneteket elválasztó, felvételről játszott vonós betétekben jelenik meg.
Festett paravánok jelzik a színpad egyik oldalán az erdőt, a másik oldalán pedig a kastélybelsőt. A játszók – a színlapon csak a szerepneveket tüntetik fel, a szereplők nevét nem – szinte minden jelenetben bejárják a teljes színpadot, így a paravánok inkább jelzésértékkel bírnak, mintsem dramaturgiai jelentőséggel. A színpadon túl a nézőteret is játéktérré alakítják a játszók.
A tempós előadásban plüss állatok jelenítik meg a vadakat, BUMM felkiáltással „dörren el” a puska és pár másodpercre, különösebb tartalom nélkül felbukkan egy boszorkánybáb is. Az alkotók vizuálisan mindenüket bevetik, hogy külsőségekben is teljesen gyerekelőadássá tegyék Fazekas történetét.
Az inkább paraszti, mint hivatali öltözékben megjelenő ispán az előadás elején azonnal felveszi a gyerekekkel a kapcsolatot. Eltúlzott, diftongusokkal és paraszti kifejezésekkel teli beszédmodora el is nyeri a közönség tetszését. Az Ispán karaktere nemcsak az egykor használt magyar szavakkal, hanem szójátékokkal is operál, amivel fejlesztheti a nézők szókincsét. Ezt a nyelvi humorból származó érdemet sajnos kisebbíti a tény, hogy az Ispán szándékosan buta figura. Ahogyan a hajdút megformáló színész pedig a részeges katona sztereotípiáját erősíti dülöngélő mozgásával, még műbajusza is van. Iszákossága nehéz felfogóképességgel párosul, beszédmódjával még jobban rájátszik az ostobaságára. Mindkét karakter esetében vitatható a túlzottan sztereotipikus jegyek párba állítása és felmutatása. Ez ugyanis a színpadon soknak, de még a gyerekek szemszögéből is olcsón megúszós poénnak hathat. Nem vagyok biztos abban, hogy a gyerek számára az a vicces, ha egy karakter teljesen ütődött, és ebből adódnak a helyzetkomikumok.
A fenti megállapítás alól kivételt képez Döbrögi és a rajzfilmben is felbukkanó, kuruzsló Biri néne. Előbbi következetesen az empátia nélküli, zsarnoki elnyomót játssza – vajon miért török basa jelmezben jelenítenek meg egy magyar földesurat? –, utóbbi pedig hangszínben és testtartásban is boszorkányt játszik, nem megfeledkezve a vasorról.
A címszereplő egyszerűen és kimérten van jelen. Az álruhás Matyit a mímelt foglalkozáshoz illően (építész és doktor) hangban és játékmódban is elkülöníti. Játékossága szerethetővé teszi, a gyerekek egyértelműen neki szurkolnak, az ő oldalára állnak.
Azaz állhatnának, ám az élményszínháznak készült előadásban nem megfelelően egyensúlyoznak a gyerekek bevonása és az ignorálásuk között. Míg az elején az Ispánt érdeklik a gyerekek hozzászólásai, később ez az odafigyelés megszűnik. Amikor a nézők próbálják az álruhás Matyira felhívni az Ispán figyelmét, egyszer-kétszer tétova módon próbál erre reagálni, aztán végül inkább nem törődik vele az előadás végéig. Ez érezhetően zavart kelt a gyerekközönségben.
Ahogyan az is megtévesztő lehet, hogy az alkotók egyes jelenetekben az egész nézőteret játékba hozzák – a szülőket és gyerekeket hol „fákként”, hol vásári forgatagként kezelik –, máskor egyetlen gyerek a kiválasztott. Például akkor, amikor Matyi a nézők segítségét kéri és egy bátor jelentkezőre vár, aki hamis Matyiként eltereli az őrök figyelmét Döbrögiről. A főszereplő véletlenszerűen kiválaszt egy fiút a sok-sok nyújtózó kéz közül. A kijelölés után az egyik lány hangosan fel is sóhajt: pedig én is úgy lettem volna Matyi!
A Mesekocsi Színház iránya és célkitűzése, miszerint élményszerű gyerekszínházi előadások legyenek egy plázában, jó. Azonban következetesen alkalmazni kell az ehhez a műfajhoz tartozó módszereket. Legyen szó a teljes vagy részleges bevonásról vagy az egy gyereket hozzunk játékba vs. mindenki az előadás része irányról. Enélkül félő, hogy a Lúdas Matyi tanulságos története némi csalódással együtt fog megmaradni a gyermeki fejekben.
Németh Fruzsina Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Lúdas Matyi (Mesekocsi Színház)
Meg nem nevezett alkotók produkciója
Center Színház, 2023. szeptember 16.
