Nincs mese!
Vojtina Bábszínház
Kedves Olvasó, melyik az a mese, amelyben a Csizmás kandúr, a Farkas, a Boszorkány és egy csapat vízibolha egy hajón találkozik? Ha erre azt vágja rá, hogy nincs ilyen mese, majdnem helyes választ adott. A pontos cím ugyanis Nincs mese!, és a Vojtina Bábszínház idei első bemutatója.
A Nincs mese egyébként egy börtönhajó, amelyen a világ legveszélyesebb bűnözőit Vízibolhák őrzik. Az aprócska lényekhez szerencsére nem csupán a mikroszpók segítségével, hanem a báb műfaja által is közelebb juthatunk, hiszen a lépték-, sőt technikaváltás itt pillanatok alatt megtörténhet. Jelen esetben ki lehet vetíteni a valóságban egy-három milliméteres állatok felvételét, és az is pont ugyanannyira lehetséges, hogy pálca végén levő, teniszlabda méretű fehér gömbök nőnek olyan harminccentis gombóccá, amelyek Börtönparancsnok, Izompacsirta, Dalospacsirta és Balfácán vízibolhának arcot és egyéniséget adnak. Közös bennük az, hogy munkájukat hivatásnak, már-már missziónak tekintik: hisznek abban, hogy a rosszfiúk is megjavulhatnak, és meggyőződésük, hogy egy vízibolha is megválthatja a világot.
Mint az ebből a rövid leírásból kiderülhet, a Maróthy Anna Zorka író-rendező-tervező vezette alkotócsapat (további tervezők: Lengyel Viola, Salamon Luna) nem bízott semmit a véletlenre. Már az elején lefektetik a játékszabályt: itt bármi megtörténhet, a képzeletnek és a humornak semmi nem szab határt. (Ezt egyébként V-effektnek is tekinthető kiszólásokkal is erősítik.) A népmese-parafrázis sztorijában és vizuális világában is egyszerre építenek az ismerősségre és a groteszkre. Mint jól tudjuk, leginkább a felnőttek ágálnak a meseszabályok rugalmas kezelése ellen, a gyerekek sokkal könnyebben elfogadják a változást, emiatt igazán jó döntés az idősebb korosztálynak az első pillanattól kapaszkodót nyújtani Frank Tamás békebeli, televíziós népmesés hangulatú zenéivel.
A történet karakterei, az ezúttal csíkos rabruhát viselő Csizmás kandúr, Farkas és Boszorkány, akiknek viselt dolgaival szintén tisztában lehetnek kisebbek és nagyobbak. A börtönhajó, igaz, különb-különb mértékben, de mégiscsak kihozza belőlük az önreflexiót, és egy-egy flashbackben feltárják előéletüket.
A Csizmás kandúr (a csodásan hirtelenkedő és tények tekintetében csúsztatgató Mercs Máté Péter) egy videójátékba lép be, és bár nyer a pálya végén, a hercegnő nem lesz az övé, ráadásul a börtönhajón végzi meggondolatlansága, agressziókezelési problémái – folyton kaszabolna, en garde-ozik össze-vissza – és hazudozásai okán. Itt is játszanak az animációs zsánerekkel: a videójátékot egy dedikált felületre vetítik, közben a hátulról mozgatott kvázi-bunraku Csizmás lazán küzd a kesztyűs és az árnysárkánnyal is.
A Farkas az önismeretben igazán magas szintre jutott. (Hajdú Péter valódi önreflexióval és bölcsességgel ruházza fel.) Ő is felidézi, mi mindent tett korábban. Ugyan csak a Piroska-esetet látjuk, de a három kismalac és a hét kecskegida kapcsán is tisztában van tetteivel, és azzal is, hogy azért bántott, mert nem voltak barátai. A börtönhajón a sztorizásba beúszó-belebegő tengeri lények által új életcélra talált: már tengerbiológiai professzori ambíciói vannak, hogy megállítsa a tengeri élővilág pusztulását. (Micsoda kapcsolódás ez az előző évadban bemutatott Emma csöndjéhez!)
Boszi aranykorát egy főzőműsor jelentette – a díszlet egyik szekrényszerű eleme itt kinyílik, aprócska paravánná alakul, akkorává, hogy oda csak egy ujjbáb fér be, de így is láthatjuk a főzőshow-t –, bukását pedig… nos, azt is ugyanez. (A valóságtól eltávolodásra, a kényszeres megfelelni akarásra és a hiúságra építi a karaktert Nagy Mónika.) Ami itt a rajongók visszaszerzésére szolgáló újhullámos sütemény, az epres-diós pite – Jancsiból és Juliskából készült – gyerekreszelékkel, az a színházon kívül a folyamatosan emelt, a valóságtól egyre elrugaszkodottabb tétek, elborult étel- vagy ruhakreációktól az egyre értelmetlenebb és veszélyesebb TikTok-kihívások világára szépen lefordítható. (Kisiskolásokkal izgalmas beszélgetés indulhat el Boszi sírós „Értitek ezt?” kérdéséből.)
Mire azonban elmeséli Boszi a történetet, bele is pilled. Közben viszont a tevékeny Csizmás és Farkas átássák a börtönakvárium falát, az Óperenciás-tengeren elkövetett gondatlan embernyelés miatt megbüntetett bálna beszippantja őket – árnyban látható – és hármasban megszöknek. Pedig csak egy kicsit kellett volna várniuk a Nemzetközi Mesebíróság felmentő ítéletére, amely szerint készen állnak arra, hogy egy új mesében kezdjenek új életet a „mindenkinek jár egy új egyszer volt” jegyében. De legalább ennyire fontos az első „egyszer volt” ezúttal Csiky Csongor Ábelnek jár, aki ebben az előadásban, koncentrált figyelemmel és látható játékélvezettel mutatkozott be a Vojtinában.
Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Nincs mese! (Vojtina Bábszínház)
Szereplők: Nagy Mónika, Csiky Csongor Ábel, Hajdú Péter, Mercs Máté Péter
Dramaturg: Nagy Orsolya
Zene: Frank Tamás
Bábtervező: Lengyel Viola, Maróthy Anna Zorka
Díszlet- és jelmeztervező: Salamon Luna, Maróthy Anna Zorka
Író, rendező: Maróthy Anna Zorka
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
