gyermek- és ifjúsági színházi folyóirat

Színjátszóház

 

Kucok – játssz velünk mesét! (Tünet Együttes)

Gergics Enikő, november

 

A Tünet Együttes produkciója a 2011-es bemutató óta több különböző helyszínen járt már, és még mindig nem látszik kifulladni, jelenleg a Jurányi Házban lehet részt venni rajta. Címének megfelelően ugyanis a Kucok nem annyira előadás, mint inkább játékos foglalkozás: nincs más dolgunk, mint önfeledten belecsusszanni a jól előkészített mesevilágba, és a szolid vasárnap délutáni varázslat megtörténéséről gondoskodik a társulat. Megfáradt szülők az egyórás program alatt nyugodtan gmailezhetnek a kucokfalvi közigazgatási határon túl, a nézőtér megnyugtatóan közel van, a gyerekek számára végig adott a játéktér és a szülők közötti ingázás lehetősége.

A játék már a színháztermen kívül elkezdődik. A cipőlevételt, vetkőzést követően a résztvevők a folyosóra terített szőnyegen várakoznak többé-kevésbé türelmesen, amikor szinte észrevétlenül felbukkan a manósapkás Szabó Réka, és egyből bele is fog a bemelegítésbe. A gyerekek élvezettel ráncigálják ide-oda, nevetnek az esésein, és mire végre be lehet kopogni az ajtón, és bebocsátást nyerünk a függönyön túli mesedimenzióba, már megvette a bizalmukat. Sokan még odabent is percekig szorongatják a szoknyáját.

A berendezés olyan, mint egy fejlett infrastruktúrával felszerelt paplanbunker belülről, nyilván ilyesmi civilizációt építene egy halom magára maradt kézműves plüssjáték az ökológiai világvége után: két nagy sátor, minimális díszlethangulatú paraván, szőnyeg és sok-sok párna a padlón. Itt fekszenek az alvó kucokfalviak is, Szász Dániel, a robot, Gőz István, az egyszemű óriás, Huzella Júlia, a hosszúfarkú házisárkány és Furulyás Dóra, a rongybaba, de alszik a hangszereikre borulva a két zenész és egy eldugott sarokban a laptop előtt az effektek kezelője is, mindannyian jelmezben, és „alszik” a hozzájuk képest viszonylag kevésbé eleven, kezdettől gyanús lila lajhár is. (Természetesen amikor a gyerekek elkezdik ébresztgetni őket, a lajhár volna az első választásuk.)

A jelzésértékű díszlet mellett a jelmezek inkább bohókásak, színesek, de a látványvilág alapvetően egyszerű és elsősorban funkcionális. Szinte az összes jelmez tartalmaz fogdosnivaló, figyelemfelkeltő komponenseket, a robot telefonzsinóron csüngő kapcsolója például folyamatos érdeklődésre tart számot, és Szász Dániel türelmesen leáll és újraindul minden egyes alkalommal.

Maga a cselekmény nem bonyolult, felfedezés, keresés, utazás, megoldás és ünneplés, de nem is hiányzik belőle több fordulat. A sokszínű szereplőgárda, a sajátos, gyengéd mesevilág, ahol a puszi mindent legyőz, illetve az aktív bevonódás lehetősége önmagában is szerethetővé teszi. Sokat elmond a hangulatról, hogy Kántor Kata, az eltűnt királylány már távollétében, a többiek elmondása alapján is közkedveltté tud válni, és ezáltal a keresését nem is kell ráerőltetni a gyerekekre, eleve megvan a motiváció. És miközben otthonos csapatjáték, mégiscsak színház is a Kucok: a szuggesztív fénykezelés megteremti a csillagos égbolt érzetét, az éjszaka leszálltát, árnyjátékkal érkeznek a lidércek, Ágoston Béla és Rubik Ernő Zoltán pedig gazdag zajkeltéssel, szájdobbal és sok-sok hangszer megszólaltatásával tartja fenn a mesebeli atmoszférát.

Szabó Réka és a gyerekek

A színészek is végig rutinosan koordinálnak, külön-külön is le tudják kötni az eleinte több frakcióra szakadozó gyerekeket, és azonnal elterelik a kicsit is balesetveszélyes vagy durvább próbálkozásokat. Az egész produkció jól bejáratottnak tűnik, nincsenek merev keretek, és miközben a játék rugalmasan zajlik, sőt helyenként szinte a szabad exploráció benyomását kelti, szinte minden erőltetés nélkül gördül előre a történetszál is.

Ilyen szempontból a Kucokban játszani tehát beülés a készbe, egyszerűen át lehet engedni a gyereket a Tünet Együttesnek, hogy dalt tanítson, táncot vezényeljen, mászasson, fél lábra állítson, szobrot, szélmalmot, helikoptert, szúnyogot játszasson. Ezeknek a feladatoknak többnyire nincs apropójuk, lazán kapcsolódnak össze a történettel és azzal a pár rövid tánc- meg dalbetéttel, amikor az előadás már-már hagyományos értelemben vett előadásként működik, de valami mégis szépen egybecsiszolja a darabot. Talán a társulat rutinja, vagy a gyerekek nyilvánvaló önfeledtsége. Még azt is elnézzük, hogy végül úgy jövünk el, hogy nem derül ki, hogyan került a királylány a lajhár gyomrába, pedig ez a fordulat még egy mesében sem mindennapos.

Gergics Enikő

Kucok – játssz velünk mesét! (Tünet Együttes)

Szereplők: Furulyás Dóra, Gőz István, Huzella Júlia, Kántor Kata, Szabó Réka, Szász Dániel
Zenészek: Ágoston Béla, Rubik Ernő Zoltán
Jelmez: Andrea Haamer
Szöveg: Peer Krisztián
Hang és fény: Major Mátyás
Külön köszönet: Szirtes Attila
Rendező: Szabó Réka

Jurányi Ház, 2018.október 6. 15.30, 16 gyerek és 20 felnőtt néző

Fotók: Tünet Együttes

Ön megosztotta már?

Vélemény, hozzászólás?