Helyzetjelentés a gyermek- és ifjúsági színházakról
Színházi szervezetek szakmai egyeztető fóruma
Eötvös10, 2026. május 15.
A Magyar Színházi Társaság, a Színházi Dolgozók Szakszervezete, a MASZK Országos Színészegyesület és a Független Előadó-művészeti Szövetség első körös szakmai egyeztetést, fórumot rendezett az előadó-művészeti területet érintő kérdésekről, partnerszervezetek bevonásával. A találkozóra negyven szervezet regisztrált delegáltat, közülük huszonötnek a képviselője szólalt fel élőszóban vagy felvétel útján.
Az alábbiakban VIDOVSZKY GYÖRGY rendező hozzászólását közöljük, aki az ASSITEJ Magyar Központ – vagyis a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének Magyar Központja – szakmai észrevételeit ismertette a hallgatósággal.
A magyarországi gyermek- és ifjúsági színházi előadásokat rendszeresen létrehozó színházak és társulatok – beleértve a bábszínházakat, független társulatokat, köztük a színházi nevelési társulatokat is – a felnőtteknek játszó színházakhoz képest aránytalanul kisebb támogatásban részesülnek.
Fontosnak tartjuk, hogy a kifejezetten fiataloknak játszó színházak külön, nekik fenntartott támogatási „zsebből” kapják a működési és pályázati forrást, olyan kuratórium döntése alapján, amelyik jól ismeri a területet. Ez talán segít abban is, hogy a piacot ellepő, silány hakni-csapatok aránya csökkenjen a minőségi kínálathoz képest.
Felül kell vizsgálni a kulturális TAO újbóli, módosított bevezetésének lehetőségét, figyelve arra, hogy ez ne torzítsa a piacot, vagyis ne a kifejezetten üzleti céllal létrejövő előadások aránya növekedjen, hanem a rendszeresen és szakmai meggyőződésből működő műhelyek támogatása legyen kiszámíthatóbb a jegyárak drasztikus és folyamatos növelése nélkül, ami – különösen a gyermek- és ifjúsági színházi területen – kulcsfontosságú.
Felül kell vizsgálni a Lázár Ervin Program jelenlegi működési gyakorlatát: a programba beválogatott előadások minőségi szempontrendszerét, területi arányát, szervezhetőségét, a jegytámogatás mértékét. Bár míg az alapgondolat – hogy gyerekek ingyen juthatnak színházi előadáshoz – támogatandó, a LEP aránytalan és kiszámíthatatlan versenyhelyzetet teremtett a színházak között, a válogatás sokszor erőteljesen megkérdőjelezhető volt, a támogatás mértéke pedig elérte azt a határt, hogy már alig éri meg a színházaknak a programban részt venni. A LEP szakmai felülvizsgálata eredményezheti a LEP megszűnését és helyette egy új, szélesebb szakmai konszenzuson alapuló rendszer kidolgozását.
Hasonló átgondolást igényel a Déryné Program. Miközben az alapelvet (hogy minél több – akár rossz helyzetben lévő – gyerekhez jusson el színházi előadás) jónak találjuk, addig rengeteg probléma van a megvalósítással; aránytalan mennyiségű pénz landolt itt, miközben a programok minősége nagyon sok esetben megkérdőjelezhető. Ezzel szoros összefüggésben a Kultup program is rengeteg szakmai kérdést vetett fel: évtizedek óta szakmailag sikeresen működő, színházi neveléssel foglalkozó társulatok helyett, sőt azok kivéreztetése közben, egy új iskolai-színházi program jött létre jelentős támogatással, megkérdőjelezhető, sokak által kritizált szakmai háttérrel.
Ezzel szoros összefüggésben a színházi-nevelési társulatok számára is az egyik legfontosabb elv, hogy NE az legyen a területen a legfőbb mérce, hogy valaki nagyon sok pénzből nagyon sok előadást tud megvalósítani nagyon sok gyereknek. A gyermek- és ifjúsági színház, és a színházi nevelés nem számokban, nem gazdasági sikerességben, kihasználtságban mérhető, hanem az előadás és a nézők között megszülető érdemi kapcsolódásban, amihez jellemzően egyszerre kislétszámú közönség ideális. (Éppen ezért is értelmezhetetlen, hogy egy gyermek- és ifjúsági színház gazdasági, kihasználtsági mutatókkal büszkélkedik a tartalmi és minőségi szempontok helyett.)
A magyarországi bábszínházak mellett vidéki kőszínházak, független társulatok is hoznak létre célzottan 18 év alattiaknak előadásokat. De jelenleg egyetlen olyan kőszínház van csak, amely nem bábszínház, és alapcéljaiban ezt a korosztályt célozza meg. Joggal merül fel a kérdés, hogy nem lenne-e szükség több gyermek- és ifjúsági színházra (tehát nem bábszínházra). Hosszútávú tervünk, hogy meggyőzzük a mindenkori kulturális kormányzatot ennek szükségességéről.
Az ASSITEJ Magyar Központja egyik legfontosabb feladata, hogy a nemzetközi ASSITEJ-en keresztül kialakított kapcsolatrendszert működtesse. Ennek az anyagi feltételei ma nem biztosítottak: nemcsak a külföldi jelenlétünk lehetetlenedett el az utóbbi években, hanem az egyesület fenntartása is folyamatos problémákba ütközik, holott az ASSITEJ a magyarországi gyermek- és ifjúsági színházak egyetlen ernyőszervezete, és mint ilyen megkerülhetetlen.
Ezzel szorosan összefügg a 24 éve működő Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé jövője. Tavalyelőttig kétévente Kaposváron rendeztünk meg. Idén (az éppen holnap induló fesztivált) már egyetlen forint állami támogatás nélkül vagyunk kénytelenek lebonyolítani, más formában, az összes részvevő színház saját forrásainak igénybevételével. Nemcsak megalázó, hanem szégyenletes, hogy egy olyan országban, ahol ennyi fesztivál van, és ahol ennyire erős ez a szakmai terület, nincs kiszámítható folytonossága egy ilyen fesztiválnak. Az ideális az lenne, ha évente rendezhetnénk meg az ASSITEJ Fesztivált, mert az idei fesztivál szakmai összefogásából is jól látszik, van igény rá a színházak, alkotók és a közönség részéről.
És végül egy elvi dolog: gyermek- és ifjúsági színházzal, a színházi neveléssel, színházpedagógiával foglalkozók számára evidencia: nem azért dolgozunk elsősorban, hogy a színházaknak legyen később közönsége; mi történeteket mesélünk, amelyek érzelmileg és intellektuálisan hozzájárulnak a gyermekek fejlődéséhez, emberi problémákat, jelenségeket vizsgálunk a színház, a tánc, a báb, a drámapedagógiai eszköztár segítségével, a körülöttünk lévő világot akarjuk jobban érteni és lehetőséget akarunk adni a gyerekek és fiatalok számára, hogy elmondhassák a véleményüket, hogy jobbak, érzőbbek, empatikusabbak legyenek. Ha ezen túlmenően beleszeretnek a színház világába, akkor annak külön örülünk, de nem ez a fő cél. A gyermek- és ifjúsági színház nem kötelező irodalmak illusztrálása, nem az ismert mesék lebutított színrevitele, és nem a színházi nézők utánpótlás-gyára.
Önmaga értékén kell éppen ezért komolyan venni.
Ha fontosak nekünk a gyerekek.
Fotók: Gordon Eszter
