(a 2003/2. évf. 1-2. összevont, nyomtatásban megjelent lapszámból)
Vezetnek az ismert mesék
A budapesti Dózsa Művelődési Ház a XVII. kerület legnagyobb közművelődési intézménye Rákoskeresztúron. Évek alatt kialakult az intézmény sajátos arculata, tevékenységünkben kiemelkedő szerepet kapott a mozgásművészet, zenében pedig a jazz. A családi programok, az ismeretterjesztő és szórakoztató rendezvények, tanfolyamok a helyi lakossági igényeket tükrözik. A ház látogatottsága kiemelkedő budapesti viszonylatban is.
A gyerekeknek szóló színházi előadásokról beszámol az intézmény művelődésszervezője, Szántóy Zsófia.
Eddigi munkámban arra törekedtem, hogy a különböző korosztályú és más-más érdeklődésű
gyermekek megtalálják a számukra megfelelő művelődési, kulturális formákat.
Fontosnak tartom, hogy a színházra fogékony, a színházat értő, szerető közönség alakuljon ki. Az oktatási intézményekkel együttműködve törekszem arra, hogy az előadások előtt a gyerekeket felkészítsék a színházlátogatásra.
Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szervezett előadások „összeválogatásánál” figyelembe veszem, hogy azok lehetőleg irodalmi ihletettségűek legyenek, valamint törekszem a műfaji változatosságra.
A hagyományos mesejátékokon túl a megzenésített versekkel színesített irodalmi előadások, táncszínházi produkciók szerepelnek a színpadunkon.
Úgy tapasztalom, hogy a szülőkkel, a családdal együtt megélt élmény teljesen más, mint ami az un. szervezett, csoportos előadásokon születik.
Általánosan elmondható, hogy a gyermekelőadások jegyárai nem befolyásolják a szülőket, a drágább jegyeket is megvásárolják, ha olyan produkcióról van szó, amire szívesen elhozzák csemetéjüket.
Évek óta látom viszont, hogy csak azokon a vasárnap délelőtti előadásokon van telt ház, amelyek ismertek, illetve a darab címe ismert. Erre konkrét példa a jól ismert Mazsola, a Varázsfuvola, a Kis herceg, stb. A kevésbé ismert című, de szintén színvonalas előadásokkal csak akkor tudjuk megtölteni a színháztermet, ha még valamilyen „plusz dolgot” kínálunk, például előadás utáni játszóházat vagy táncházat. A műfajok között nem tudok felfedezni népszerűségi sorrendet. A sokszereplős, élőszereplős, vagy a bábelőadásokra is egyformán kíváncsiak a nézők, ha látják az előbb említett „ismert címet”.
Művelődésszervezői szempontból nézve úgy vélem, hogy manapság a tömegkultúra felé tendálva az emberi értékek rendszere felborult, a művészi, igazán értékes színházi előadások iránt is csökkent az érdeklődés, a színház rétegműfajjá vált. Kitartó munkánk eredményeképpen azonban büszkék lehetünk arra, hogy kerületünk óvodásai, iskolásai és pedagógusai szívesen jönnek hozzánk. Ugyanakkor nehézséget okoz az anyagi háttér megteremtése. Ennek ellenére azt is felvállaltuk, hogy elanyagiasodott világunkban megteremtsük azt a lehetőséget, hogy a csoportoknak szervezett előadásainkon való részvételnek ne legyen akadálya a pénz.
Szántóy Zsófia
