Kék madár

Ivancsics Ilona és Színtársai

Gabnai Katalin
2021. március 6.

Nagyra becsülendő, ha valakik azt kínálják eladásra, ami rendelkezésükre áll, s nem tesznek úgy, mintha olyan javak fölött (is) rendelkeznének, amelyeket nem áll módjukban működésbe hozni. Ne tagadjuk: vannak színházi események, amelyek nem szándékoznak háborgatni senkinek a lelkét, egyetlen céljuk, hogy vendégeik az alkotói jóindulat párnás priznicébe tekerten – legalább egy előadásnyi időre – valami jobbra és kellemesebbre gondoljanak, mint ami őket egyelőre körülveszi. Ízlésünk és iskolázottságunk természetesen sok esetben eltérő nézői reakciókat eredményezhet, de a szakmai tisztességet, az alapvető találékonyságot és a koncentrált munkával jól megférő, derűs családiasságot nem észrevenni botorság lenne. Márpedig ilyesmivel találkoztam, ha csupán képernyőn keresztül is.

Maeterlinck jelen darabja egyike a színházilag, s valljuk be, esztétikailag is balesetveszélyes színműveknek. Az idő is eljárt kissé fölötte. Néha azonban, főként mikor a világból már túlságosan kifogyott a kisemberi reménység, muszáj elővenni. Persze minden kőszínház s minden törekvő független csapat is tudatában van a benne rejlő buktatóknak. Ivancsicsék tudják, mire vállalkoznak. Tudják, hogy a színpadra vitel során meg kell küzdeni a megtestesült elemek, a Tűz (Soós Máté Bátor) meg a Víz (Andorai Péter Krisztián) megjelenítésével, az Éj és az Idő (mindkét szerepben Nemcsók Nóra), a mesebeli szegénység és a Kövér boldogság szimbólumainak rögtön ható megformálásával is, legfőképp pedig azzal a szitáló szerzői porcukorral, ami hajlamos zizegve befedni a legtöbb jelenetet.

Kiss Emma

Leegyszerűsíti a problémákat, ha kifejezetten gyerekeknek vagy gyerekes családoknak szánják a produkciót, ekkor tudniillik muszáj kemény időhatárok közé szorítani az akciókat, gyorsan felfoghatóvá kell tenni a szándékokat, ami együtt jár a szöveg dramaturgiai „célra tartásával” és érthetőségével. Ez a „szabászati művelet” itt profi módon sikerült. A történet lényege, hogy Tyltyl (Papp Csaba) és Mytil (Kató Linda), a favágó gyerekei egy hűséges, beszélő Kutya (Király Adrián) és egy sunnyogó-vernyogó Macska (Kiss Emma) társaságában, a Kenyér (Gieler Csaba) meg a Cukor (Babinszki Virág) kíséretében elindulnak megkeresni a boldogságukhoz szükségesnek vélt kék madarat, s így mindenféle kalandokba keverednek. Miközben a szomszédasszonyarcú Tündér (Gieler-Cseh Adrienne) és a királylányjelmezes Fény (Pánics Lilla) segíti őket, meg kell hogy ismerkedjenek a bajokkal, a Háborúval, a Betegséggel is. Az idő tekervényeiben bolyongva, a kékre-zöldre világított, ámde málnaízű másvilágban találkoznak elhunyt nagyszüleikkel és még meg nem született testvérkéjükkel is.  Kergetik egy ideig a változatos technikákkal színpadra csalt, színeváltó madarakat, majd hazatérnek.

Kató Linda, Andorai Péter Krisztián

Már kezdéskor, amikor a szegény favágó otthonában a dekoratív, élénkszín ruhába öltözött – s  később még jobban felékszerezett – Anya (Vincze Lilla) énekelget fejtől-lábtól ágyba dugott gyermekeinek, mondván, hogy „aludjatok boldogan”, sejteni lehet, hogy fel kell készülnünk némi pipiskedő, időnként tablókban megpihenő előadói stílus fogadására, s ez be is következik. A jófajta kézműves színházból Walt Disney-esemény lesz. Hogy mindez elviselhető, s ha nem is mindenki számára elfogadható, de legalább érthető, annak az az oka, hogy Ivancsics Ilona Színtársai jól mozognak, iskolázottan énekelnek, s rendkívül szépen artikulálnak. Segíti munkájukat a színvonalas hangosítás, az átgondolt világítás (hang/fény: Őze Gábor), s leírhatatlanul sokat jelent a Neumark Zoltán által vezetett, hat tagú zenekar intenzív jelenléte.

Az Ivancsics Ilona által rendezett, kétrészes, bő másfél órás játék jelenetei közé, vagy azok közepébe, körülbelül két tucat (20-24!) önálló zenei szám ékelődik, a legkülönbözőbb könnyűzenei stílusokra emlékeztetően. Beköszön ide Kacsóh és Lehár, de ha kell, ropog a charleston, és persze leggyakoribb a táncdalfesztiválokat idéző, hatásra törő, „liftező” muzsika. Van itt szóló és duett, szerény revü és kellemes kórus, és bár sehol nincs feltüntetve, hogy a dalok szövegét ki írta, csak arra gondolhatunk, hogy ezeknek az olykor falvédő mélységű és csasztuskába hajló, de általában szellemes és mindig igen jó ritmusú szövegeknek maga a zeneszerző, Neumark Zoltán lehet a gazdája.

Az utaztatásra tervezett  díszlet (látvány: Sebők Péter) a vetítések segítségével korrektül kiszolgálja a játékot. Kellékeit, szövegileg és zeneileg vegyes alkotórészeit tekintve pedig van ennek a játéknak valami megejtő frontszínház „feeling”-je, érződik benne a rendezői és zenészi elszánás, miszerint „olyan nincs, hogy valamit valahogy meg ne oldjunk”. S a végén a rendelkezésükre álló eszközökkel meg is oldják. Ami van, az mind-mind ki van rakva a vendégváró asztalra. Hagyományos, de komolyan vett, sejthetően örömmel készült munka ez.

Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)

Maeterlinck – Neumark: Kék madár (Ivancsics Ilona és Színtársai)

Szereplők: Vincze Lilla, Pánics Lilla, Nemcsók Nóra, Papp Csaba, Kató Linda, Kiss Emma, Király Adrián, Sós Máté Bátor, Gieler Csaba, Cseh Adrienn, Babinszki Virág, Andorai Péter Krisztián

Látvány: Sebők Péter
Koreográfus: Nemcsók Nóra
Jelmeztervező: Németh Hajnal Aurora

Rendező: Ivancsics Ilona

Online, 2021. február 27.