Pinokkió
Turay Ida Színház
A Turay Ida Színház Pinokkiójában vannak fülbemászó dalok, egyszerű, de hatásos koreográfiák, szerethető szereplők, humor és még történet is, bár az utóbbi nem tartozik a produkció erősségei közé. A színház anyagi lehetőségei ismét tetten érhetőek a több jelenetnyi, különböző helyszíneket konkrétan megjelenítő díszletben. A látvány ennek ellenére jellegzetesen ódivatú, különösen Nyírő Beáta jelmezei keltenek kidolgozott, de kevéssé összeillő részleteikkel, stílusukkal szedett-vedett benyomást. A videóháttér is ilyen élményt nyújt, miközben egyébként hozzáad a jelenetek vizualitásához és lendületéhez.
Egy szempontból mindenképpen formabontó adaptációnak tűnik ez a Pinokkió: mégpedig abban, hogy Pinokkió orráról egy szó sem esik, sőt a hazugság témaköre is teljesen kimarad. Szuromi Bernadett ugyan időről időre az orrához kap, miután mond valamit – teszi ezt főleg olyan pillanatokban, amikor legalábbis nehezen értelmezhető, hogy igaz vagy hamis egy mondat, úgymint ígéretek, fogadkozások –, de ennek semmilyen magyarázata nem hangzik el a szövegben. Lehet, annyira evidens, hogy méltóságon aluli lenne magyarázgatni ezt a nézőnek, aki feltehetően látott már egy pár feldolgozást, de azért a felnőtt kísérők többsége belefog ebbe a magyarázatba előadás közben a nézőtéren.
A szereplők megnyerőek, Fehérvári Péter mint Dzsepetto ugyan felnőtt szemmel nem éppen idős ember benyomását kelti, és ezt még jelképesen sem jelzik jelmezzel, mozgással, de a fiatal nézőnek valószínűleg így is elég öregnek tűnik, hiszen felnőtt. Legfeljebb a szülők gyerektelen barátai aggódhatnak, hogy így harminc felett már maximum egy tündér segíthet a gyerekvállalásban. (A gyerekek nyilván azon sem akadnak fenn, hogy a fiúgyerekre áhítozó Dzsepetto a családalapítás hagyományos módjaival nem nagyon próbálkozik, és ugyan a korát problémának tartja a cél elérésében, a partner hiányát viszont nem.) Szuromi Bernadett Pinokkió szerepében amolyan naiv rossz gyerek, akivel leginkább csak úgy történnek a dolgok, még a fabáb darabos mozgását és eleinte a mozgatását is sikerül átadni. Jól kitalált és megformált karakter a Tücsök, Boros Ádám tudálékossága, morgolódása humorban is hozzátesz, vicces, rokonszenves és mégis a legaktívabban cselekvő karakter, még a sután alakuló megoldási kísérletei sem tűnnek szánalmasnak.
A színészi alakítások közül egyértelműen kiemelkedik Tóth Alex és Steinkohl Erika ikonikus párosa a gazember Róka és Macska szerepében. Tóth Alex kellően ördögi, Steinkohl Erika bájosan buta, komolyan vehető, fenyegető antagonisták, ugyanakkor nagyon viccesek is, valahányszor feltűnnek, az nagyságrendeket emel az előadáson. Szőke Laura finomkodó, színpadias gesztusjátékkal tobzódik a Kéktündér szerepében, a famulus Katicát Boros Borka Vilma teszi szerethetővé riadt arcával, kényszeres nagyítóval vizsgálgatásával, kár, hogy nem jut neki érdemi szerep.
A cselekményt és a dramaturgiai ívet tekintve nem lehetünk teljesen elégedettek, Pinokkió rövid kutyakarrierje nyugodtan kimaradhatott volna, így is elnyújtottnak érződik az előadás bő egy órája, mégis hiányosak a történet későbbi jelenetei. A bálna gyomra jelenet végképp összecsapottnak érződik, de általánosan is elmondható, hogy sokkal jobban kibontják magukat a szorult helyzeteket, míg az azokból való kiszabadulások elnagyoltabbak. A feszültség csúcspontján a megoldás egyszer csak megtörténik, átugorjuk, kész, vége.
Akadnak zavaros megoldások is. A legtöbb helyszínváltáskor az átdíszítés idejére leengedik a függönyt, és a szereplők jelentéktelen monológokat vagy szaggatott párbeszédeket folytatnak a nézőtér mellett vagy a függöny előtt. Ennél jóval szerencsésebb, hogy a viharban látványos, dinamikus koreográfiában végzik a színészek a színpadrendezést – az már kevésbé átgondolt, hogy ezt valamiért a korábbi jelenetek jelmezében teszik, ott van például a hastáncosnő a cirkuszból.
Összességében a Pinokkió, bár egyáltalán nem szándékozik betörni a gyerekszínházi előadások élvonalába, még így is a helyi várakozáson felül teljesít, korrektül megcsinált, sokszor kifejezetten bájos előadás, Borbély Krisztina koreográfiái a helyükön vannak, a zene lelkesítő és kellemes, a dalok pedig legalábbis nem szólnak rosszul a felvételről.
Gergics Enikő
(Színházi Kritikusok Céhe)
Carlo Collodi–Kertész Mihály–Paddy Oravecz Kristóf–Xantus Barbara: Pinokkió (Turay Ida Színház)
Szereplők: Szuromi Bernadett, Boros Ádám, Fehérvári Péter, Szőke Laura, Tóth Alex, Steinkohl Erika, Pimasz: Horváth Dániel, Katica: Boros Borka Vilma, Horváth Lídia, Frech’ Zoltán, Burák Dóra
Zene: Paddy – Oravecz Kristóf
Versek: Xantus Barbara
Díszlet: MAXIMUS
Jelmez: Nyírő Beáta
Rendező, koreográfus: Borbély Krisztina
Turay Ida Színház, 2023. szeptember 23.
Fotó: Hurta Hajnalka
