Egy ezerarcú történet margójára

nyito

Áruló

Kolibri Színház

Az Áruló című darab rendhagyó mivoltával a nézők már rögtön az érkezéskor szembesülnek. A jegyellenőrzés után a Kolibri Pince próbatermének használt helyiség felé irányítják a nézőket, ahol egy munkatárs rövid tájékoztatást ad arról, mit is kell tennünk és mi az, amit szerencsés elkerülnünk annak érdekében, hogy zavartalanul menjen az előadás.

Nyirkó Krisztina

Az élmény, amiben a bő egy óra során részesülünk, semmiképp nem nevezhető hétköznapinak, így elkél az előzetes informálódás. Bár a telefonokat kikapcsoltatják mindenkivel, mégsem kell búcsút mondanunk a 21. századnak, sőt: minden vendég kap egy készüléket az előadás idejére, ami kulcsfontosságú a darab végkimenetele szempontjából, hiszen a közönség aktívan részt vesz a történet formálásában. Az előadás kritikus pillanataiban felvillanó kijelzőkön döntéshelyzet elé állítják a nézőket, és a többségi válaszok alapján játszanak tovább a színészek.

A produkció kezdetén egy csavaros történetbe hirtelen belecsöppenő pizzafutár karaktere felett vehetjük át az irányítás. A pizzafutár sorsát így a magunkénak érezzük, és ez a történéseket alakító döntéseinkre is befolyással bír, hiszen valahol mélyen a saját jövőnk útját egyengetjük, nem „csak” egy karakterét.

A cselekmény egy köznapinak tűnő szálon indul el, a futárunk éppen a munkáját végzi, azaz pizzát szállít ki, amikor egy címen hűvös és különös fogadtatásban részesíti egy férfi, majd egy nő. Nem telik bele sok idő és máris kérdések kereszttüzében találja magát. Mindegyik arra irányul: hol van Emma?…

De ki is az az Emma? Ez foglalkoztat bennünket és a futárt is, ám nem kell sokáig várnunk, mire kiderül, Emma egy „labilis, még csak 17 éves kislány”, akit láthatóan titkokat őrző édesanyja mihamarabb szeretne visszakapni, ám az gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az anya kétségbeesettsége nem tisztán egy szerető szülő érzéseinek megnyilvánulása. A valóság ennél sokkal összetettebb.

A pizzafutárnak nem hagy választást az anya és a sejtelmes férfi, csatlakoznia kell valamelyikükhöz a fiatal lány felkutatásában. A futár sorsa azonban akaratlanul is összefonódik Emmáéval, és választ kap arra, hogyan keveredett ebbe az elsőre nagyon kuszának tűnő szituációba, ahol a modern technológia mind a történetben, mind az előadás megvalósításában uralkodó szerepet kap.

Nizsai Dániel

A darab végére kikristályosodik a mondanivaló, amely egy sarkalatos kérdést feszeget: egy biztonságos világban jobb-e élni, ahol azzal fizetünk, hogy éjjel-nappal megfigyelés alatt állunk és a magánélet, az emberek titkai megszűnnek létezni, vagy az egyén magánszférája és a magánélethez való jog magasabb rendű jó-e, mint egy bűnözéstől mentes, már-már „steril” világ. Az érvek és ellenérvek összecsapnak, a végkifejlet pedig nincs kőbe vésve…

A színházi élmény kiemelkedő eleme, hogy nézőként is aktív résztvevői vagyunk a darabnak, így a figyelmünk nem lankad, ami különösen fontos, hiszen az utolsó percekben merülnek fel a leginkább olyan gondolatok, amiket a nézőtéren helyet foglaló fiataloknak érdemes hazavinniük.

Nizsai Dániel, Krausz Gábor

Ahogyan haladunk előre az időben, úgy kapjuk meg a válaszokat a kérdéseinkre. Viszont az előadás elején kimondottan hosszúra nyúlt a későbbiekben kicsit irrelevánssá váló alaptörténet taglalása, ami az Emma eltűnéséhez, majd kereséséhez kapcsolódó jeleneteket illeti. Túl sokáig tartott, mire „nyomra akadtunk”. Ezáltal maradt némi hiányérzet bennem a darab végén, mivel úgy gondolom, több időt kellett volna fordítani a mondanivaló elmélyülésére. Kissé hirtelen bukott ki a konklúzió, éles váltás formájában. Bár utólag szemlélve már a mű elején is felbukkantak különféle szimbólumok és utalások, úgy vélem, túlzottan egy időben nyertek értelmet a nézők előtt. Így a feszültségkeltés szempontjából fontos, lépcsőzetes építkezés nem maradéktalanul valósult meg.

A Vidovszky György rendezte négyszereplős előadást játszó színészeknek köszönhetően szinte végig vágni lehetett a feszültséget a teremben. A karaktereket alapvetően kevés „tulajdonság” jellemzi, olykor talán egyoldalúnak hat a jellemük, kivéve a Krausz Gábor alakította Ádámot, akinek kettőssége egyben komplexebb személyiséget is jelent, lehetővé téve a színésznek a gazdagabb alakítást. Kiemelendőnek tartom a Pajor Patrícia és Herman Anett tervezte jelmezeket, amelyek már első látásra szinte „mesélnek” a karakterről. Különösen jól sikerült összeállításnak bizonyul a Nyirkó Krisztina által játszott Emma öltözéke: megmutatkozik benne a karakter lázadó személyisége és a darabra összességében jellemző modern technológia is.

A Kolibri Pincéből távozva az egyik első gondolatom a „mi lett volna, ha” kezdetű kérdés, ugyanis a legnagyobb fegyvere ennek az előadásnak az, hogy ha valaki egyszer megnézi, még korántsem ismeri a teljes történetet. Hiszen elég lett volna egyetlen helyzetben máshogy döntenünk ahhoz, hogy merőben más irányba menjen a történet.

Kalinowski Virág

Áruló (Kolibri Színház)

Szereplők: Tisza Bea, Nyirkó Krisztina, Krausz Gábor, Nizsai Dániel
Esther Richardson és Cecilie Lundsholt Traitor című eredeti műve alapján, Rupp Anikó fordításának felhasználásával írta: Eck Attila és Vidovszky György
Díszlet, jelmez: Pajor Patrícia, Herman Anett
Zene: Monori András
Rendező: Vidovszky György
Kolibri Pince, 2023. január 13. kb. 40 néző

Fotó: Kolibri Színház / Bárdi Gergő

close
SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból

Süsü a sárkány 45 éves lett

SÜSÜ 45

  Csák György beszélgetett Takács Verával Süsü-ügyben a mesejáték megjelenésének 45. évfordulója kapcsán  Hagyd üresen ezt a mezőt Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket? Akkor

Elolvasom »