Igen, igen, igen!
Kolibri Színház
Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét mindenki tanulja az iskolai évek során, de híres soránál – „a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya” – ritkán áll meg a verset elemző, s olykor sajnos tanácstalan tanár, a tanteremben beálló feszültség azonban minden alkalommal érzékelhető, s a kamaszok ilyenkor résztvevően egymásra röhögnek.
Nem mondom én, hogy folyton erről kell beszélni, de tudva, hogy a hormonháborúk kezdetének idején leginkább a testi közeledés esélye foglalkoztatja az ifjúságot, időnként jó lenne szavakba önteni, miket is él át adódó helyzetekben egy tizenéves ember. Megnyugvást, sőt védelmet is adhat a tudat, hogy neve és formája van a pillanatnak, amikor éppen megriadunk egy érintéstől, vagy csodás, vörös ködbe borul a világ körülöttünk.
A téma színházi megközelítésének láttam izgalmas változatát, amikor megnéztem Vidovszky György csapatának utolsó bemutatóját a Kolibri Színházban. Eleanor Bishop és Karin McCracken nemzetközi sikerű, új-zélandi darabja és előadása és a Rupp Anikó fordítása alapján készült magyar változat, a tizenöt éven felülieknek ajánlott Igen, igen, igen! című beszélgetős színházhoz sok ember tehetsége és érzékeny tapasztalata volt szükséges, noha a játéknak egyetlen élő szereplője van, s ez a szerepbe lépett színész-drámatanárként működő Grisnik Petra.
Először megütköztem. Ellenemre volt, hogy egy felnőtt nő egyfajta tinédzser-téblábolással, s fruskákra jellemző testhullámokkal jelezve szerepbeli elfogódottságát, önmagát jó tíz évvel fiatalabbnak játszva kezd beszélni hozzánk. Viszont olyan okosan és pontosan fogalmaz, olyan jó ritmusban tesz föl kérdéseket, hogy egyszerre csak olvadni kezd a hárításom, s magam is élvezem, ahogy a nagykönyv szabályai szerint megépíti azt a „beleélési csúszdát”, ami a közös beszélgetéshez majd elengedhetetlen lesz. Filmekről, kamaszábrándokról kezd beszélni, arról, miképpen is kéne jól fényképezhetően, aranyló délutáni fényben, virágzó bokor előtt, egymáshoz közeledni két embernek, lassítva, s ha lehetséges, szélfútta hajjal… Majd jól elnevetik az egészet. S arról lesz szó, hogy bizony, nem mindig ez történik. Sőt. Vannak gondok. Hiábavaló várakozások, félreértések, bántások és elutasítások.
Grisnik Petra történeteket kezd mesélni, jól sikerült és kellemetlen emlékű találkozások és próbálkozások emlékei villannak föl. Elképesztően szép, emberi jósággal és megértéssel teljes, színházilag magas szinten megvalósított, humorral oldott pillanatok adódnak. A megtalált öröm lehetségessége egy torta formájában kerül harapásnyi közelbe. A földi szerelemről van szó, az első pillantások és érintések sorsot alakító jelentőségéről, a beavatódás szerencsés és balszerencsés változatairól, végtelen tapintattal kezelve a nagy misztérium felfedezésre váró titkait és olykor talán elkerülhető keserűségeit.
Időnként Zurbó Dorottya igen magas minőségű videóinterjúi, az azokban megszólaló fiatalok nyilatkozatai adnak bátorságot a jelenlévő közönség tagjainak, akik most, egy játékos ünnep titokzatosságával, telefonjuk segítségével kapcsolódhatnak az adott témához. Vannak időszigetek, amikor a „Mi jár most a fejedben?” kérdésre válaszoló személyes vallomások, hozzászólások és megfigyelések íródnak a nagy vetítővászonra. „Az első csóknak macskakaja szaga volt. Tükör számít? Tényleg nyálas. Nem baj…” Később az a kérdés, hogy „El tudod mondani, hogy vagy mostanában?” S érkeznek válaszok. Megfogalmazódik, mi a rossz, mi lenne jó. „Törődés. Szelídülés. Figyelem. Elmúlik…”. A búcsúzás szertartásában az is fölkerül a vászonra: „Ez nagy és fontos dolog volt. Köszönöm!” Sokat ad a hangulathoz Monori András zenéje.
Már én sem védekezem, egyszerűen örülök, hogy közöttük vagyok. Rám is hatni kezd Grisnik Petra lénye, hiszek neki. Mi több, drukkolni kezdek, hogy szava és megoldása legyen egy-egy érzékenyebb helyzetre.
Nem hittem volna, hogy a bibliai „szép beszélgetések” hangulata ilyen katartikus formában képes lesz megvalósulni, méghozzá színházban. Mindazonáltal nyugtalanul érzem: a választott forma hozhat nehéz helyzeteket, azonnal kezelendő pillanatokat. Vannak persze szakértők, akik a rendező, Vidovszky György munkáját és az előadások biztonságát segítik. Produkciós koordinátor: Gyevi-Bíró Eszter pedagógiai tanácsadó: Eck Attila, a rendkívüli ritmusérzéket kívánó technika és szcenika felelőse: Farkas István, a rendezőasszisztens: Hajsz Andrea. Ez a csapat minden alkalom után összeül és megvitatja a történteket. Nem lehet elfeledkezni a tényről: a „social media” kommunikációja elnevelt bennünket, a választott forma tehát okozhat lelki baleseteket, s e helyzetekre nagyon fel kell készülni.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Eleanor Bishop – Karin McCracken: Igen, igen, igen! (Kolibri Színház és Aurora Nova produkciója)
Szereplő: Grisnik Petra m. v.
Fordította: Rupp Anikó
Videóinterjúk: Zurbó Dorottya
Produkciós koordinátor: Gyevi-Bíró Eszter
Pedagógiai tanácsadó: Eck Attila
Zene: Monori András
Technika, szcenika: Farkas István
Rendezőasszisztens: Hajsz Andrea
Rendező: Vidovszky György
Kolibri Színház, 2025. március 22.
Fotó: Horváth Judit
