Jancsi meg a cserebogár

nyito

János vitéz

Zentai Magyar Kamaraszínház

Tüzesen sütött le a nyári nap sugára, olyannyira, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínház júniusi miniévadának nézői joggal érezhették magukat tikkadt szöcskenyájnak a teljes méretében és funkcionalitásában használt nagyterem zöld székein. De a János vitéz hat színésze egyáltalán nem a megúszásra játszott. Mesélt, táncolt a zsongító délutánban.

Az előadáshoz amolyan előhangként Latinovits Zoltán szól a hangszóróból, Petőfi Sándor Szülőföldemen-jét mondja egy jó ötvenéves felvételen. A vers a gyerekkor felidézése, de a visszaemlékezést az „innen jöttem” öndefiníciós, identitásképző ereje árnyalja. A XXI. század alapritmusához nem, de a nosztalgiához passzol Latinovits komótos, merengő tempója. Arra is jó, hogy a néző – és nemcsak akkor, ha gyerekkorú – áthangolódjon, lelassuljon, figyelme koncentráltabbá váljon, hogy megérezze, itt valami jó értelemben vett régimódit fog látni.

A színpadon keresztül-kasul lepedőknek kifeszített vékonyabb kötelek, mesei-paraszti világot idéző gémes-kerekes kút, ekhós szekér, oldalt pedig jól láthatóan kitett kellékek, a favillától a rizsporos parókáig a János vitézhez illően terjed a skála.

Fehérben érkeznek a játszók, egyszerű hosszú ujjú pamutfelsőben, a fiúk nadrágban, a lányok szoknyában. Nem a kötelező ünnepi ruhák árnyalata ez, nem a tüntető, erőltetett áhítaté. Kitett költségkímélő szándék helyett laza természetességet és praktikumot jelez, utóbbira pedig nagy szükség van, mivel a címszereplőn, Nešić Mátén kívül mindenki fregolizik. Ki-be lépnek a különböző figurákba a színészek, az egységes alapjelmezre könnyedén felkapva egy stilizált, szinte dísztelen, a karaktert sűrítetten jelző ruhadarabot vagy kiegészítőt. A színpad nem vibrál, effektek nincsenek, a szín is kevés, világosabb és sötétebb barnák, fekete, hamuszürke, tompa piros, szalmaszín. (Díszlet és jelmez: Ondraschek Péter.)

A színpadon egyenrangúak a színészek – ehhez is jól jön az egyenjelmez, különösen a narráló szavalókórusoknál vagy a csoportos maszkos játékoknál –, szinte végig bent van mindenki, az alaphelyzet pedig a közösségiség. Ennek érdekében az előadás alatt a közönséggel is fenntartják a kapcsolatot: kifelé mesélnek, hol egy gólyát röptetnek el a fejek fölött, hol meg egy méretes vászonnal rohannak végig nézőtérhosszat tengert imitálva.

Az elmesélt történetnek nem a szórakoztatás a fő célja, hanem a hagyomány megőrzése és továbbadása, de persze üzenetet is rejt. Azt, hogy szükség van a tisztaság, a minden hátsó szándéktól mentesség manapság korszerűtlen elveit képviselőkre, és lehet, hogy több nehézség árán vezet célra ez az életfilozófia, de a magunk lelki nyugalma érdekében nem választhatunk más utat.

Nešić Máté

A rendező, Szabó Sebestyén László nem csupán a szavak erejében bízik. Erős a szövegtisztelet, de a szószínházi tradíciót lazítja a háttérben végig szóló, önálló atmoszférateremtő erővel felruházott zenével (Dresch Mihály és Lajkó Félix játszik, a zenei összeállítást a rendező végezte), néptáncos koreográfiával (készítette: Mészáros Martin), vásári és bábos elemekkel, tárgyanimációval, maszkos játékkal, árnyjátékkal, képmutogatással. Nem nehéz felfedezni ebben Vidnyánszky Attila összetéveszthetetlen eszköztárát, ami természetesen óhatatlan hatás, ha a rendező színészként azon szocializálódik.

Virág György, Szilágyi Áron, Dedovity Tomity Lea, Dévai Zoltán

Ugyanakkor Szabó Sebestyén László mikroszinten rajta hagyta kézjegyét a produkción. Ez a János vitéz egyáltalán nem gyerek- vagy ifjúsági előadás, a korosztályi jelzőt nyugodtan el lehet felejteni. Komolyan vették az alapanyagot, de a játékosságot sem felejtették el. Igaz, nem tartott ki végig az ötletparádé, de más műfajokat bevonva jó néhány szellemes megoldást találtak; hiányzanak a csöndek, ennek ellenére mégis vannak nyugvópontok; és bár helyenként eluralkodik a lírai vonulat, működik a színészek, Dévai Zoltán, Dedovity Tomity Lea (a 2022 végén bemutatott produkció eredeti szereposztásában Székely Bea), Szilágyi Áron, Nešić Máté, Verebes Judit, Virág György egyénisége, összecsiszoltsága és játékkedve.

Papp Tímea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Petőfi Sándor: János vitéz (Zentai Magyar Kamaraszínház)
Szereplők: Dévai Zoltán, Dedovity Tomity Lea, Szilágyi Áron, Nešić Máté, Verebes Judit, Virág György
Díszlet- és jelmeztervező: Ondraschek Péter
Koreográfus: Mészáros Martin
Rendező: Szabó Sebestyén László

Zenta, 2024. június 22.

SpirituszOnline logo


Örülne, ha megkapná a legfrissebb cikkeinket?

Akkor iratkozzon fel MOST a cikkajánlónkra és minden hétfőn reggel megkapja a kávéja mellé a legfrissebb cikkeinket!

Nincs levélszemét!

Ez is érdekelheti: ajánló, az elmúlt 3 hónap legjobb írásaiból