Az Árgyélus királyfi és Tündér Ilona aránylag régi mesét ismertet meg az ifjabb korosztályokkal. A Ferencvárosi Művelődési Házban, ahol láthattam az előadást, történetesen óvodásokkal. Feltehetően középkori eredetű széphistória az alapja, amelyet a XVI. században olasz forrás nyomán az erdélyi Geregei vagy Gyergyai Albert jegyzett le. Legkorábbi töredéke az 1618-as keltezésű Tatrosy György-énekeskönyvből ismert (História egy Árgírus nevű királyfiról és egy tündérkirály szűzleányról). Az elbeszélés szerint Árgirus (népi változatban Árgyélus) királyfi az apja aranyalmát termő fáját hollók képében dézsmáló tündérek közt lel rá az igaz szerelemre, Tündérszép Ilonára, a leány azonban eltűnik előle, és Árgyélus sok viszontagságos kaland, hosszú utazás árán tudja csak meglelni. Többen is feldolgozták a történetet, legismertebb színpadi változata Vörösmarty Csongor és Tündéje. Illyés Gyula pedig fölvette a 77 magyar népmese közé Tündérszép Ilona és Árgyélus címmel.
Báb- és gyerekszínházi változatot is többen készítettek belőle, köztük Lázár Ervin.
Divinyi Rékáét, amelyet a Fogi játszik, tizenöt évvel ezelőtt Nyíregyházán mutatták be. Ez az átirat a Csongor és Tündéhez is közelíti a történetet, a szerelmeseknek itt is vannak szolgáik (Botor és Borcsa), a maguk tenyeres-talpas szerelmi huzakodásával, a Jégkirálynő az Éj szerepére is utalhat. A szöveg humora a mai fiatalokat igyekszik megcélozni (bár az óvodás korosztálynál talán kicsit nagyobbakat). A kutya például, akit a Hold felkereséséhez nyújtott szolgálatáért fagyott kolbásszal jutalmaznak, azt mondja, kutya-jégkrémnek jó lesz. Akad még néhány hasonló kiszólás. Illenek a szakadt farmeros jelmezekhez. Árgyélus parasztcsizmájához talán kevésbé.
Halász G. Péter díszlete elsősorban praktikus, másodsorban népies, harmadsorban barokkos-rokokós. Távolról szárnyas oltár képekre is emlékeztet. Lényegében háromszárnyú forgóajtó, amelyből mindig két-két szárnyat látunk. A helyszín változik is meg nem is, valójában mindig bejárat előtt vannak az elszánt vándorok. Szabó Zsuzsa módszeres rendezése szerint folyton fölfelé kell törjenek, veszedelmes ellenségeik – Nap, Hold, Szél – a kapu fölül támadnak, lenn csak ügyefogyott segítőik pedig vannak velük, kedvesen, bájosan humorosak. Nap- és Szélleányok szakadt farmert és punkfrizurát viselnek, Árgyélus és szolgája egyaránt népi figurának van öltöztetve, a gonosz Métely, aki jelentősen megfiatalodott a mesebeli Vénbanyához képest, és szerelmével is üldözi Árgyélust, sötét estélyiben kísért és intrikál.
A játszók akkurátusan hozzák a szabványokat. Budai Márton Zoltán Árgyélusa még annyira sem királyfi, mint az ugyancsak folyton elalvó Csongor, vagy a félénk Tamino A varázsfuvolából, inkább átlagosan céltudatos fiatalember. Szolgájaként Vinyarszki János természetesen vaskosabb, rusztikusabb.
Kaprielián Alexa Tündérszép Ilonaként kissé elvész a kiadós műhaj alatt, ám Pintér Dorinával együtt igen eleven mai bakfiskettőst alkotnak Nap- és Széllányokként. A csöppet túlzottan is otromba Borcsát ugyancsak Pintér Dorina adja. Valu Rebeka sudár és gonosz Mételyként és Jégkirálynőként akadályozza a boldog véget, Boros Ádám természetes humorral játszik Kamarást és Szelet, Kutyát és Rákot. Egri László kedélyes nagypapaként Király és Nap, Szélkakas és Kagyló.
Bencze Balázs dalszövegei Rossa László zenéjével belesimulnak az előadásba.
Zappe László
Árgyélus királyfi és Tündér Ilona (Fogi Színház)
Magyar népmese Divinyi Réka átdolgozásában
Díszlet/jelmez: Halász G. Péter
Zene: Rossa László
Dalszöveg: Bencze Balázs
Koreográfia: Kaprielián Alexa
Rendező: Szabó Zsuzsa
Játsszák: Budai Márton Zoltán, Vinyarszki János, Kaprielián Alexa, Pintér Dorina, Egri László, Boros Ádám, Valu Rebeka
Ferencvárosi Művelődési Ház, 2015. október 13., 280-300 néző
