Békéscsabán a Napsugár Bábszínházban Lenkefi Zoltán igazgató és csapata szeretik megmutatni magukat. Tanulni lehet tőlük. Fél éve egy bábos drámaíróverseny újdonságával tűntek fel, most meg egy hagyományos nemzetközi bábfesztivált rendeztek a nyár elején.
A Napsugár Bábegyüttes Lenkefi Konrád vezetésével már 1968-ban megrendezte az első nemzetközi bábfesztivált. 1968! Milyen fontos dolog volt akkor a zárt országban, hogy külföldiek jöttek és bemutatkoztak! Igaz, inkább csak a szocialista országokból, de köztük kiváló cseh, lengyel, szovjet bábosok. Kitekintést adott a fesztivál, tanulnivalót és alkalmat, hogy az itthoniak is megmutassák magukat.
Örömteli, hogy hosszabb kihagyás után ez a hagyomány folytatódik. Az idei rendezvényen sikerült úgy összehívni a fellépőket, hogy a találkozó profilját a hagyományőrzés adta. Vitéz Lászlók, marionett bábcirkusz, középkori szicíliai játék, vásári bábjáték stílusban előadott élő színház, tüzet fújó és tányért pörgető bábok. A vásári bábjáték virágzására is rácsodálkozhattunk.Kiket láttunk? Ismerkedjünk a magyar résztvevőkkel. Aracs Eszter, a Ciróka Bábszínház művésze mindig vonzódott a vásári bábjátékhoz, megalkotta Gulyás Terka figuráját, aki egy női Vitéz László. McDonalds-ördögökkel és a müzlivitézekkel vívja napi és mulatságos harcát, amolyan magyarosan lepukkadt környezetben, nagy sikerrel. A találkozón egy másik bemutatóját, a Guruló cirkuszt láttuk. A Mikropódium produkciója profi, elegáns és kiemelkedő előadás. Sokkal nagyobb csinnadrattát érdemelne. Az előadás története szerint az inas, aki biciklivel behozza a színházat, várja a nagy művészt, az utánozhatatlan Luit, akit mindenki ismer a világon, legalábbis ő ezt mondta. De Lui nem érkezik meg, így az inas kénytelen minden trükköt megmutatni, ami a mester repertoárján szerepel.
Valahogy úgy vagyunk vele, hogy elhisszük, amit az előadásban játszik, hogy ő nem is számít, hiszen az igazi művész LUI, közben megcsinál mindent, amit kell. Nincs Aracsnak könnyű dolga. Róla tudja a szakma hogy jó, nagyon jó. Ezért nem vesszük észre, hogy mennyire. A véletlen úgy hozta, hogy alkalmunk volt egy érdekes összehasonlításra. Láttuk Viktor Antonov, a legjobb külföldi előadás díját elnyert orosz bábművész és rendkívül megnyerő személyiség előadását, ahol kis marionettek játszanak – emlékszünk a Dobronka cirkusz! Világszám hasonló figuráira –, tányért pörgetnek és tüzet fújnak… Ámultan néz mindenki, aztán másnap jön Aracs Eszter és tüzet fúj és tányért pörget kesztyűs bábokkal a paraván mögött, s mindenki azt gondolja, hiszen ez természetes.
Remélem, lesz még fesztivál, ahol indul Aracs és ahol díjakat nyer zsinórban.
A vásári bábjáték élő szereplős változatában, Néder Norbert és Szluka Judit színházában, a Ládafia Bábszínházban azt a hagyományos felállást látjuk, hogy A Férfi számít, a nő meg megoldja. A Nédernorbiék nagyon jók, mondja a bábos köznyelv a teljes elismerés hangján. És tényleg.
Néder Norbi a bunkó macsó és Szluka Judit az alázatos, ámde furfangos asszony. Néhány odaillő báb közreműködésével valódi vásári bábjátékot látunk élő szereplőkkel. Finom és harsány, elegáns a közönségességben is. Már néztem őket valódi környezetben, kánikulában, tűző napon, ritka közönség előtt is, és ott is ugyanilyen kifinomult, pontos és hatásos volt a játékuk, Néder tökéletes profizmussal kezeli a közönséget. Szluka, a főszereplő-untermann arcjátéka tanítanivaló. Úgy tud finom gesztusokat mutatni, hogy azok mégis hatnak, láthatók a szabadtéri, vásári környezetben is, valamiképp a finom gesztusokat, arckifejezéseket felnagyítja, megállítja, ahogy egy filmben közelikben is megmutatják, ami fontos.
Bartha Tóni Paprika Jancsi Bábszínháza és Csúzlidája a XVIII. század bármelyik vásári forgatagába beleillik. Ő Paprika Jancsit játszik. Neki nem engedte meg Kemény Henrik, hogy eljátssza előle a Vitéz Lászlót. A „minden rosszban van valami jó” szellemében jót tett, mert így a konkurens vurstli Paprika Jancsijával Bartha mégis mást csinál, nem Kemény Henrik szövegkönyvét variálja. Paprika Jancsinak Zalán Tibor ír szövegeket, Kiszely Ágnes és Rumi László dramaturgi, rendezői munkája segíti a művészt. Ugyan nem nagyon érteni, amit Bartha Tóni Paprika Jancsija mond, de az egész vásári érzés elragadó, a történetek tartják a műfaj szabályait.
Az előadást kísérő látványosság a Paprika Jancsi csúzlidája is remek kitaláció, több vásárban is találkoztam már vele, fesztiválokon országszerte. Mindig tömeg áll előtte és mindenki ki szeretné kipróbálni, eltalálja-e a biciklis „munkatárs” által hajtott mozgó figurákat. A csúzlidában már a fiú is segít, Bendegúz. Aki olyan, mint egy „spanyol grand”, és reméljük, egy kis mediterrán ízzel gazdagítva továbbviszi ezt a családi vállalkozást.
A fesztiválon a nagy „öreg”, az 1991 óta vásározó, azóta már színházigazgató, remek bábos Pályi János kezdte a Vitéz Lászlók felvonulását. Első nap, az éppen elállt eső után, kint a téren játszott, lelkes gyerekközönsége volt. Egyébként is Pályi mindent tud erről a műfajról, a ritmusról, a váltásokról, a közönséget az ujja köré csavarja. Vitéz László ismert szövegét mondja pontosan, mégis újnak hat a kis beszólásokkal és azzal, hogy Kemény Henrik erős, felemelt hangja helyett csendesen, sokszor motyogva, morfondírozva adja elő, ugyanolyan hatással és erővel. Pályi is az Állami Bábszínház berkeiben kezdte, a nyolcvanas években, akkor találta meg igazi önmagát, amikor Kovács Ildikó biztatására a vásári bábjátszás felé fordult a figyelme. A műfajt magát a bábjátékos nagy próbakövének tartja. Egyedül uralni 8-10 figurát és a mindig változó közönséget, nagy kihívás. Ezzel magyarázza azt is, hogy megszaporodtak a vásári bábjátékosok. A fiatalok is ki akarják próbálni magukat a műfajban.
Régen a vásári bábjátszás nem is egy műfaj volt, hanem megélhetési forma. Ez igaz, de mégis műfaj, hiszen karakterkészlete van, jellegzetes játékkultúrája, vannak történetei, toposzai. Ha valaki megmozdítja ezt az évszázadok alatt kicsiszolódott világot, akkor az hat, ugyanúgy fog hatni, még akkor is, ha nem annyira jó az előadó. Mert jó ráismerni, menni ezzel a kicsi figurával, aki tulajdonképpen karikatúrája az embernek: néha kisgyerek, néha meg furfangos gondolatokkal megáldott felnőtt. Mindezt Pályi fogalmazta így a vele készült riportban, mert nemcsak játékosa, hanem ideológusa is a műfajnak.
Tatay Zsolt a legifjabb Vitéz László-játékosok közé tartozik, a Budapest Bábszínház tagjaként, Meczner János igazgató jóváhagyásával kezdett Vitéz Lászlókat játszani. Ő mondta, hogy talán azért is szaporodtak meg a Vitéz Lászlók a bábjátékosok előadásaiban, mert a Kemény Henrik halálával keletkezett űrt akarták kitölteni, ahogy ezt Luca Ronga Pulcinella-játékos már megjósolta itteni látogatása során, itáliai tapasztalataira hivatkozva. Tatay úgy szeretné csinálni, ahogy Keményék. Maga faragja a bábokat, építi a paravánt.
A legsikeresebb Vitéz László-játékos lett ezen a fesztiválon Fekete Dávid. Már a tavalyi őszi kecskeméti bábfesztiválon is kiemelkedő sikert ért el, itt pedig tarolt. Gyerekzsűri volt, nem voltak szempontok és nem számított semmilyen megfontolás, a lányok, fiúk arra szavaztak, aki nekik a legjobban tetszett, és persze hogy ez a vagány, fiatal, energikus fickó vitte el a pálmát. Három díjat is kapott, közte a közönségét. Készen van, nagyon profi, harsány, kacagtató, mégis elegáns. Szárnyaljon!
A műfaj újjáéledése a kilencvenes évek közepén kezdődött, többek között Pályi János, Rumi László jóvoltából. Kovács Géza Kovács Ildikó ösztönzésére felélesztette és terjesztette a vásári-népi bábjátszás, hagyományát, Ők maguk máig előadásaikban színészként, rendezőként, igazgatóként tovább éltetik ezt, s most megindult egy újabb reneszánsz, sok ambiciózus és karakteres fiatallal.
Takács Vera
A szerző további írásai, képei, videói a fesztiválról itt.
16. Nemzetközi Bábfesztivál
Békéscsabai Napsugár Bábszínház. 2015. június 19-21.
