A Miskolci Nemzeti Színházban Schwajda György Lúdas Matyi-átdolgozását adják. Azt a darabot, amelyen – nem kétséges – generációk nőttek fel. A bakelitlemezes klasszikus változaton mindenképp, de még mielőtt azt hinné az ember, hogy a színházakban agyonjátsszák ezt a verziót, a Színházi adattárból kiderül: eleddig mindössze kilencszer került repertoárra szerte az országban. Ismert történet, üzembiztosan működik a szöveg és az élőben játszott zene, még mindig frissnek hatnak a poénok.
„Miért jöttetek? Mit néztek meg? Ti ismeritek Lúdas Matyi történetét? Szólíthatlak benneteket gyerekeknek?” Aki kérdez: a Díszletliba, egy meglehetősen rugalmas szerep, játszotta színész és színésznő is, jobbára úgy, hogy ő és Galiba házastársak, jelen esetben a neje. Aki válaszol: a néző gyerekek, természetesen kórusban, hatalmas lelkesedéssel, hatalmas hangerővel. Az például kiderül, hogy a Döbrögit játszó lúd magának vindikálja a szerepet, és megjegyzése szerint nem először, szegény Galibánét pedig férjura – nomen est omen – a díszlet szerepével kínálja meg. Indoklása szerint azért, mert az a legdrágább az előadásban.
Innentől kezdve lesz egy beszélő díszletünk, aki amolyan narrátorként segít eligazodni abban, hol járunk, mi történik, mit lássunk egy-egy absztraktabb/viccesebb mozdulatban vagy kellékhasználatban (ingaórát, erdőt, szökőkutat stb.), időnként instruálja a zenészeket, közben várja, hogy kikeljen a libatojás, és folyamatosan kommunikál a gyerekekkel.
Mert a színészi játékban kivetnivaló egyáltalán nincs, a főbb szerepekben igazán könnyed és valóban komolyan vett, egyáltalán nem a gyerekelőadás kötelező abszolválására, megúszásra játszó. Simon Zoltán beszédhibás Galibája kicsit buta, kicsit naiv, kicsit ügyefogyott, kicsit fifikás, de nagyoncuki.
Simonfi Adrienn Díszletlibája nagyon buta, nagyon naiv, de nagyon cuki. Gender megközelítésben kikérhetjük magunknak, hogy sajnos kettejük házastársi viszonya nem az egyenlőségen alapszik, hanem Galibáné többszöri hülyére vételén, amit már az említett díszlet-bók is jelez. A címszerepben Rusznák András egyáltalán nem rosszindulatúan lusta, „mindenki bolond, aki dolgozik” attitűdje inkább az éretlen kamaszé, így a karakter változása, tulajdonképpeni jellemfejlődése nem más, mint a felnőtté válás, s ezért érthető és hihető. Nem vérmes bosszúszomj hevíti a háromszori visszaverésben, hanem az igazságérzet és valamiféle fineszes móresre tanítás. Pedig joggal lehetne igazi nép-gyermeke-lázadó-forradalmár Fandl Ferenc erősen kitömött Döbrögijével, ezzel a formátumos, ám mérhetetlenül üresfejű, igazán bunkó és provinciális diktátorral szemben, akihez tökéletesen passzol Molnár Sándor Tamás nem szükségszerűen elv- és főnökhű, mint inkább lényéből adódóan, egyben pozíciójához passzolóan érzéketlenül gonosz Ispánja. A kis szerepeket adók szintén tisztességgel abszolválják a feladatot.
De mindez hiába, mert ott a kifelé beszélés, a gyerekek folytonos, mindenáron való kvázi-bevonása az olyan kínosságokkal tetézve, mint a második részt nyitó „Mi tetszett jobban: az első felvonás vagy a szünet?”. Rusznyák Gábor rendezőnek elég lett volna bízni a helyzetekben és a színészekben, hiszen tökéletesen funkcionálna az előadás matyistul, libástul, döbrögistül, ispánostul a saját világában, leoltott fényű nézőtéren. A jópofáskodó interakciókban dramaturgiailag fölöslegesen kiabáló gyereknézők adrenalin- és zajszintje viszont úgy megemelkedik, hogy végül sem a „kié az igazság” mesei tanulsága nem hallható, sem az a fontos tény, hogy kikelt a tojásból a kisliba.
Papp Tímea
Színházi Kritikusok Céhe
Fazekas Mihály-Schwajda György: Lúdas Matyi
Matyi: Rusznák András
Döbrögi: Fandl Ferenc
Galiba: Simon Zoltán
Díszletliba: Simonfi Adrienn
Ispán: Molnár Sándor Tamás
Anyóka: Kerekes Valéria
Gyógykovács: Kincses Károly
Javasasszony: Seres Ildikó
Díszlet- és jelmeztervező: Juhász Katalin
Zenei vezető: Kovács Márton
Rendező: Rusznyák Gábor
Miskolci Nemzeti Színház, 2015. október 21., 328 néző
Egy előre,
két kettőre,
három hatra,
hat kilencre,
töltsd ki tízre,
tizenegyre!
Gyertek velünk táncba! Szoknyát szedjük ráncba! Lányok-lányok körbe be, a fiúk meg közibe!
Várjuk az apró lábakat két éves kortól szülővel körünkbe!
Népi játék, dal és tánc gyerekeknek!
