Ötven perc pontosan öt perccel több, mint egy iskolai tanóra. Ennyi idő Ellinger Edina dunaújvárosi rendezése, a Hepp!!!, amely 5-10 éves gyerekeknek szól. Az 5-10 éves gyermek pedig csak akkor marad nyugton a fenekén, és csak akkor figyel töretlenül ötven percen keresztül, ha valami igazán leköti. Ez a Darvas Ferenc, Jeli Viktória ésTasnádi István művéből készült előadás nyilvánvalóan leköti őket; tátott szájjal, teljes odaadással és élvezettel követik az eseményeket.
A színpadon saját életüket láthatják viszont; a történet egy iskolás kisgyerek hétköznapját öleli fel, ébredéstől lefekvésig. A nap voltaképpen akadálypályaként jelenik meg, teljesíteni nem egyszerű. Minden egyes napszak kihívásokat tartogat: kihívás rendesen felöltözni, időben beérni az iskolába, egyhelyben megülni az iskolapadban (pontosabban az iskolai széken), rendesen viselkedni a tanórán vagy nem félni a sötétben.
Jeli Viktória és Tasnádi István szövegében pont az a jó, hogy a történet egyszerű, és ismerős a gyerekek számára, hiszen az ő mindennapi feladataikról és problémáikról szól; mindeközben a nyelvezete pedig kellőképpen szójátékos, így nemcsak szórakoztatja a kicsiket, de formálja is nyelvi befogadóképességüket. A két fiú/férfi szereplő Frenetikus Fregoli (Fritz Attila) és Kovakő Kolosszus (Gasparik Gábor) közti öltözőversenyen dől el, melyikük napját követhetjük majd figyelemmel. A verseny bírája a közönség és az egyetlen lány/női szereplő, Tündéri Tintilla (Tőkés Nikoletta). A küzdelmet Fregoli nyeri, aki így további kihívások elé néz: gigantikus méretű, mindennel megpakolt hátizsákot kell cipelnie, időben be kell érnie az iskolába, meg kell reguláznia önmaga alatt a rakoncátlankodó iskolai széket, csendben, figyelmesen végig kell ülnie a tanórákat… Fregoli sikeresen vesz minden akadályt, s miután teljesítette az egyes feladatokat, diadalmasan felkiált: „Hepp!!!”
A kisfiú küzdelmében kalanddá formálódik az átlagos hétköznap, így az előadást néző gyermek úgy szembesülhet saját, megszokott (és talán már elunt) mindennapi feladataival, mint különleges eseményekkel, amelyek valójában érdekessé teszik az életét. Ugyanakkor ezek a teendők nemcsak különlegesek, hanem egyben nehéz feladatok is, éppen ezért ha valaki ügyesen teljesíti őket, (hétköznapi) hősnek érezheti magát, ám az sem csoda, ha nem egyszerű megküzdenie velük. Ez lényegében a színházi alaphelyzet felhasználása (pozitív) pedagógiai célzattal: tükröt állít, amelyben a gyerekek önmagukat láthatják; azonosulhatnak Fregolival. Ez egyrészt arra vezetheti őket, hogy ők is képesek megküzdeni a mindennapi élet nehézségeivel, másrészt megnyugtatóan is hathat, hiszen azt is felmutatja, nincsenek egyedül azzal, ha nem megy könnyen, másokat is próbára tesznek a kihívások. A kedves humor, az ironikus elemek úgy működtetik az előadást, ahogy minden tartalmas vígjáték: a gyerekek saját gyengeségeiket nevethetik ki a szereplőket látva. És nevetnek is rengeteget.
Élvezik a három bohóckarakter csetlés-botlásait. A színészek játéka alapvetően a klasszikus bohócjátékokból ismert poénokra épít, s gyakran úgy mozognak Darvas Ferenc cirkuszi miliőt idéző zenéjének ritmusára, mint a némafilmek burleszk színészei; de bizonyos jelenetekben – például, amikor Fregoli iskolába megy – filmes gondolkodásra utal a térhasználat is. A színészek egyszerre jelenítenek meg három különböző bohóctípust és három különböző karaktert. Gasparik Gábor Kovakő Kolosszusa a minden osztályban jelenlévő, fizikumából adódóan is domináns, természetét tekintve is hangadó fiú, azonban bohócként szükségszerűen önmaga paródiájává válik, ami szerethetővé és ártalmatlanná teszi. Fritz AttilaFrenetikus Fregolija vékony, kis növésű, ugyanakkor mozgékony és furfangos fiú, akinek van sütnivalója, és akiben van küzdőszellem. Tőkés Nikoletta Tündéri Tintillája szép balerina, kedves bájos lány, az éjszakai jelenetben pedig gondoskodó anyuka. A bohóctechnikák alkalmazásán és a zenén kívül, a játéktér (tervező: Miareczky Edit) is cirkuszi miliőt teremt: a kör alakú porondot alacsony fal veszi körül, hátul, baldachinos kapun közlekednek ki-be a színészek, és a kapu szélesebb lába mögött rejtőznek el egy-egy alkalommal.
Az előadás pörgős, kerek egész és habár nem alaptulajdonsága az interaktivitás, néhány ponton közvetlenül is megszólítja a gyerekeket, így adva teret nekik is, és nem hagyva, hogy figyelmük lankadjon.
Kovács Natália
Jeli Viktória- Darvas Ferenc- Tasnádi István: HEPP!!!
Szereplők: Fritz Attila, Gasparik Gábor, Tőkés Nikoletta
Tervező: Miareczky Edit
Koreográfus: Sipos Vera
A rendező munkatársai: Farkas Erik, Dubai Péter
Rendező: Ellinger Edina
Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház, 2015. október 24.
Őri György fotói
