A halhatatlanságra vágyó királyfi
Kövér Béla Bábszínház
Te el tudod képzelni az örökkévalóságot? A szegedi Kövér Béla Bábszínház előadásában egy klasszikus székely népmese szellemes átiratának segítségével merülhetünk el az idő, a hatalom és az akarat labirintusában. Veres András rendezésében A halhatatlanságra vágyó királyfi elgondolkodtató mese arról, vajon jutalom vagy büntetés-e az, ha végül megkapjuk, amire mindennél jobban vágytunk.
Adott egy átlagos királyság, egy átlagos öreg királlyal az élén. Történik, aminek ilyenkor történnie kell: a király barátkoztatni kezdi utódját azzal a gondolattal, hogy bizony egyszer neki is lejár az ideje és akkor fiának kell átvennie a birodalom irányítását. Ám a királyfi nem így képzeli élete hátralévő (?) részét. Flegmán legyint, mit neki egy királyság egy olyan világban, ahol minden sarokra jut egy birodalom, ő valami egészen másra vágyik. Egyetlen dologra teszi fel az életét, mégpedig a halhatatlanságra. Hát, mindenkinek kell egy hobbi. Különös fixációjával a batyujában útnak indul megnézni, mit tehet az ügy érdekében.
Az előadás fő díszleteleme egy, a játéktér közepén álló asztal. A lábain kialakított mintázat eltéveszthetetlenül egy hatalmas homokórát rajzol ki. Ám mit érne egy ennyire statikus elem egy olyan dinamikus előadásban, amelyben a főhős birodalmakon utazik át, miközben megállíthatatlanul hajszolja különös vágyálmát? A mozgatható futószalagként működő asztal segít életre kelteni azt a sokszínű világot, amelyet a királyfi kalandos útján bejár, miközben jól érzékelteti, hogy bár a tér látszólag változik körülötte, valójában egy mókuskerékbe zárva rója a köröket, az idő pedig megállíthatatlanul pereg a feje felett. (Tervező: Trifusz Péter).
A királyfi megszállottságát visszatérő zenei motívum emeli ki: „Nincs más megoldás, hal-ha-tat-lan-ság!”, amit rövid megállói között, úton-útfélen kántál, és amely hűen tükrözi beszűkült, mániákus tudatállapotát (zene: Kiss Dávid). Miközben egymás után éri el a különféle birodalmakat, egyre kecsegtetőbb ajánlatokat kap: mindenhol várja egy hajadon királylány – akik rendre ugyanabból a dobozból kerülnek elő, utalva felcserélhetőségükre –, és valami teljességében értelmetlen tevékenység, amivel akár többszáz évet is vígan el lehet tölteni. A kompromisszumképtelen királyfi mindenhol elidőz egy kicsit, de a vendégségben töltött idő minden alkalommal rövidül, a tovább állás pedig egyre zaklatottabb, idegesebb, a hajsza a halhatatlanságért egyre életbevágóbb lesz. Amikor a főhős elér az általa ismert világ legvégére, megnyílik előtte a tér, a Halhatatlanság birodalma egy felhő-lombú fa tetején várja.
A kifejezetten karakteres bábok közül kitűnik a királyfi, akinek ábrándos, mégis fásult tekintetében összesűrűsödik személyének leglényege. Valójában egy nagyon mai embertípussal van dolgunk: az örök elégedetlennel, aki többet és többet akar valami olyanból, amiből azt sem tudja élvezni, értékelni, hasznosan eltölteni, amennyije eredendően van. A darab szinte észrevétlenül filozofál az idő természetéről, a királyfi a mennyiségi időt hajszolja, de közben képtelen megélni a minőségi időt, az itt és mostot.
Érdekes a halál ábrázolása is, aki egy hálósipkás csontvázként jön el, hangját a két mozgató, Russa Karina és Forrai Áron együttes, eltorzított verziója adja, ami nemtelenné és misztikussá teszi a figurát. A színészek nem rejtőznek el a figurák mögött, nyitott, élő játékukkal mesemondókká válnak a színpadon, akik olykor egymást is kijátsszák vagy humorosan kommentálják a karakterek – elsősorban a királyfi – megkérdőjelezhető tetteit.
Bár a mese címszereplője a halhatatlanságot kutatja, az előadás témája valójában a halál. Pontosabban, hogy az életnek kizárólag a végessége ad némi értelmet, éppen ezért a történet lezárása bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, valójában nagyon okos. Veres András átirata hűen követi is az eredetit, ahol a királyfi útja végén eléri az öröklétet, a halhatatlanság birodalmának királynőjével egy kimerevített pillanatba ragadva tapasztalhatja meg a vég nélküli életet. A hős elérte a célját, sőt, annál még többet is. Happy end? A rendezés bravúrja éppen abban rejlik, hogy a fináléban sikerül eltalálni azt a nehezen megragadható, törékeny pontot, ahol a történet vége nem torkollik örömünneplésbe, de nem is vált át szájbarágós, didaktikus moralizálásba. Egyszerűen csak ott hagy minket a csenddel és azzal, hogy mit kezdünk egy olyan mesével, amelyben soha nem folytatódik a híres mondat: Boldogan éltek, amíg…
A halhatatlanságra vágyó királyfi (Kövér Béla Bábszínház)
Játsszák: Russa Karina, Forrai Áron m. v.
Tervezte: Trifusz Péter
Készítették: Tóth Andrea, Tóth Eszter, Kiss Attila Etele, Berta Luca e. h., Jernei János
Zene: Kiss Dávid
Jelmez: Váradi Tímea
Hang, fény: Bujdosó Zoltán, Patkós Péter
Írta, rendezte: Veres András
Fotó: Kuklis István
