Üdítően tiszta, kedvesen okos, bábtechnikailag bravúros produkció ez. Pedig milyen egyszerű benne minden. S talán az egyszerűsége a legmegejtőbb. Egyszülős, vasárnapi családok jönnek, lerázva a kint szemerkélő esőt. S míg odahaza fő az ebéd, a beérkező közönséget egy nagy bőröndforma mellett álló, zömök férfi és egy szép, vörös hajú asszony fogadja. Várakozunk. Már az lefegyverző, ahogy a hétköznapi ruhás férfi, Varga Péter Róbert, meg a párja szóba elegyedik a cserfesebb gyerekekkel. Hogy mi ez? Hát, ez egy bőrönd. Esik még odakint? Álmos vagy? Ki szeret itt aludni? És enni? Te is? Igen? Pulcinella is nagyon szereti mindezt. Mit gondoltok, lány avagy fiú ő? Nem, nem lány. Fiú. S ez a Pulcinella most kertészkedni fog. Te mit csinálsz, ha kertészkedsz? Itt kissé elbizonytalanodik a nézőtér, de a viráglocsolás mindenkinek elfogadható magyarázatnak bizonyul. Pulcinellán láttok majd egy fekete… fekete – a színész fogja az arcát, mire egy kislány bekiabál, kitalálva a mozdulatot: Maszkot! Úgy van! Mert sokat grimaszolt, adtak rá egy ilyet. Milyen grimaszolni? Áhá, jól csinálod. Na, kezdünk!
Varga Péter eltűnik a dobozban, <em>Pfeifer Zsófia</em> pedig énekelni kezd, méghozzá olaszul. Elmondták előtte, hogy ez egy olasz történet, mégis meglep az idegen szöveg felhangzása, mely nyomban meg is emeli az együttlét elvárási szintjét. Ígéret ez, hogy valami igazi lesz itt. Mintha biztonságos, színes körfüggönyt húznának ki maguk mögé. Pedig az üres térben csak a bőröndforma valami kezd mozgolódni, s furulyaszóra alakul át egyszemélyes, vásári paravánná, melynek fölső harmada a csihi-puhikra alkalmas, hagyományosan szűk játéktér, középső, függőlegesen szalagozott sávja pedig bujkálásra ad lehetőséget. Megszólal a furulya, s elkezdődik a történet.
Pulcinella, bár az ismertető szöveg Vitéz László dédnagyapjának alítja, gyermeklelkű felnőttnek tűnik inkább, mintha maga Mazsola ért volna házasulandó korba. Felesége, a rettentő Rosetta próbálja rászorítani a dolgos életre, meg is egyezik vele, ha fölássa a kertet, s répát vet bele, főz neki répafőzeléket. De a főhős inkább csak „rákészül” a munkára, vagyis alszik egyet. Mivel nem hagyják békén, hisztizik, dühében megveregeti a földet, s ezzel szépen fölássa. Mindenféle műveletek után, szépen koreografálva ki is bújik négy sárgarépa. Rosetta reálpolitikus, tudja, hogy a nyúl is kedveli a répát, megszervezi az őrzést. Persze, mindketten rajtavesztenek, mert a nyúl „ellopikálja” a termés javát. Ragyogó, pontos verekedések jönnek. A hipnotizálós „magic” szertartás és az egészséges horror épp úgy belefér a történetbe, mint a dinamittal támadó nyúl harciassága. A robbanás után kicsit mindenki holtnak hiszi magát. „Pulcinella, te élsz!” – mondja Rosetta felvilágosítólag, gyerünk, kapjuk el a nyulat! Az altfurulya krimimotívumokat idéző, mély hangjára elősompolygó nyulat az utolsó répalopás alkalmával holtra püfölik, berakják a megmaradt egy szem répa mellé a bögrefazékba, s elmennek a közönséggel megvitatott fajtájú fűszerekért. Igazi feszültség támad, amikor új szereplő lép be: egy hatalmas kutyafej kapja szájába az élettelen nyuszit, s viszi magával. A megtervezett répás nyúlpaprikás helyett Pulcinella és Rosetta így kénytelen beérni az eredetileg megkívánt répafőzelékkel.
A bábok nem szépségükkel hódítanak, de funkcionálnak. A gonoszságtól sárgászöld nyúl alakja, talán hogy a városi gyerekek is be tudják azonosítani, a közértbeli csokinyuszik szoborformáját idézi. De a történet mindenkit megérint. A mindvégig színen lévő Pfeifer Zsófia szelídsége, énekhangja, támogató jelenléte jóféle kapocs a közönség és a minden figurát egyedül eljátszó bábos között. Varga Péter Róbert a jelenkori bábszínház, sőt, a gyerekeknek szánt magyar színház egyik nagyszerű művésze. Ezer hangja van, pompásan mozgat, finom és mégis erőteljes humora utat talál felnőtthöz és gyerekhez. Az a fajta színész, aki iránt bizalom ébred az emberben, akinek mindent elhiszel, s ettől olyan boldogságféle kerít hatalmába.
Az ötven perces produkció rendezője, Kovács Géza, míves és izgalmas, biztos ízlésű játékká formálta az érezhetően közös ötletekből szőtt előadást. Nézze meg, aki csak teheti
Gabnai Katalin
Pulcinella kertészkedik
A Ziránó Színház vendégjátéka a MU Színházban
Rendezte: Kovács Géza
A bábokat tervezte és készítette: Boráros Szilárd
Játssza: Varga Péter Róbert és Pfeifer Zsófia
2015. január 15. délelőtt 10 óra, kb. félháznyi közönség!
