Puha vagy banya (Mozsár Műhely)
Zappe László, január
A Mozsár Műhely a Mozsár és a Nagymező utca sarkán van, szemben az Operett oldalával, száz méternyire a Tháliától, talán kettőszázra a Kolibritól. Jogos tehát az aggály, amit honlapjukon a gazdái maguk fogalmaznak meg: „Budapesten, a Nagymező utca környékén színházat alapítani olyan, mint vizet vinni a tengerbe.” Ám a kereskedelemből tudhatjuk, a hasonló kínálat nemcsak konkurenciát jelent, de felhajtó erőt is. Az érdeklődők helybe jönnek. És ha érdekeset találnak, bizonyára vissza is térnek.
Most gyerekelőadással próbálkozott a Mozsár Műhely. Bábjátékkal. Egykor a bábozás az illúziókeltés eszköze volt. Paraván fölött csak a bábok látszottak, mintha maguktól mozognának. Aztán illúziófoszlató, hőstelenítő, prózai idők jöttek. A bábosok is követték a korszellemet. Kibújtak a paraván mögül, leleplezték önmagukat. A mozsarasok is igazodtak a trendhez. Egy asztalon dolgozva, pepecselve adják elő az egyik legismertebb Grimm-mesét, a Jancsi és Juliskát.
A választás elfogadható. Nem baj, hogy feltehetőleg mindenki találkozott már ezzel a történettel a nézőtéren. A kisebb gyerekek szeretik sokszor látni-hallani ugyanazt. Néha éppen arra nehéz rávenni őket, hogy új mesét hallgassanak meg. A cím is ötletes: Puha vagy banya. Ismerős kiszólásra emlékeztet, és a mesék világát is megidézi. Bár valószínűleg a célközönségnek, a 3-10 év közötti korosztálynak már a szülei sem hallhatták élőben az eredetit: Puha vagy, Jenő. Ez egykor a lelátókról Dalnokinak, a Fradi legendás balhátvédjének szólt, akit a Wikipédia visszafogott megfogalmazása „a mai erőfutball egyik előfutáraként” emleget.
A Mozsár Műhely előadásában ez az idézőjeles puhaság a legkevésbé vonatkoztatható a játékstílusra. Idézőjel nélkül viszont az anyagára céloz. A tésztára, amit Fers Klára nagy szorgalommal gyúr és dagaszt, formál és sütöget. Legalábbis úgy tesz, mintha sütné, még holmi mikrósütőre emlékeztető fémdoboz is van mellette, nyilván kemence gyanánt. Az egész produkció fikciója ugyanis az, hogy minden mézeskalácsból készül. Remekül illik ez a banya cukorból, csokoládéból épült csaliházához. Igaz, hogy valójában alighanem fából vannak a házak, textilből a ruházatok – az igazi mézeskalács és cukor túlságosan törékeny és ragadós lenne, a csokoládé még olvadozna is a kézben. Legfeljebb a vásári, látványos, de ehetetlen mézes bábok lennének alkalmasak. De azok használata aligha illene az egész előadás sötét tónusához, a játszók fekete ruhájához, a feketére burkolt asztalhoz, a csokoládé barnájához. Viszont az előadók feltehetőleg joggal bíznak a gyerekek fantáziájában. Ők a fülüknek és a képzeletüknek jobban hisznek, mint a szemüknek. A mesebeli mikrósütőben pedig nem kap lángra semmi sem.
Úgyhogy Siklósi Gábor nyugodtan mondhatja a mesét, miközben iciri-piciri bábokkal pepecsel az asztalon. Ez a mostanában divatozó miniatürizálás bizonyára nagyon anyagtakarékos, de nem tudom, segíti-e a látvány követését. Néha a mozgató kéztől alig látszik, amit mozgat. A célközönség tagjainak persze jobb a szemük, mint nekem, viszont szétszóródásra hajlamosabb a figyelmük. Egyik kisebb, három év körüli unokám egy ilyen apróban dolgozó produkció közben mintegy harmincöt perc után tömören közölte, hogy „elég volt”. A Puha vagy banya pedig nem haladja meg a negyven percet. Azt meg Weöres Sándortól is tudhatjuk, hogy a gyerekek sem egyformák: „Hun házasodunk hun meg elválunk, különb féle jerekekkel kísérletezünk”. Vannak türelmesek és izgágák, rajongók és szkeptikusok, figyelmesek és szétszórtak. Akár csak az anyukák, akik a jegyet veszik.
Jancsi és Juliska története egyszerűsödik és bővül is. A szegény favágónak nincs gonosz felesége, van viszont egy jámbor báránykája, akit ugyancsak elragad az erkölcseit tekintve csöppet sem puha banya. Az ajánló szöveg a technikai újításokon túl az ismerős mese újragondolását is ígéri. Erről valahogy lemaradtam. Talán túlságosan lekötött a technika megfigyelése. És be is értem a régivel.
Zappe László
(Színházi Kritikusok Céhe)
Fers Klára: Puha vagy banya
Zenei szerkesztő: Orosz Erzsébet
Játsszák: Fers Klára, Siklósi Gábor
Mozsár Műhely, 2017. december 28., kb.50 néző
