Csipike, a gonosz törpe (Csíki Játékszín)
Turbuly Lilla, február
Idén Nagyváradon rendezték meg a hat romániai magyar színházat tömörítő Magyar Színházi Szövetség vándorfesztiválját, a II. MAFESZT-et. A programban a felnőtt előadások mellett gyerekeknek szólók is szerepeltek.
A Csíki Játékszíntől két előadást láthattunk a fesztiválon, a felnőtt közönség A kaktusz virágát, a gyerekek pedig a Csipike, a gonosz törpét. És az a ritka eset állt elő, hogy a gyerekelőadás jobb képet mutatott a színházról, mint az egyenetlen színvonalú felnőtt. Pedig mindkettőt Kányádi Szilárd rendezte, részben azonos szereposztással. Persze, két előadásból még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az azonban örvendetes, hogy a csíkszeredaiak egy igényes, szépen kivitelezett mesével álltak elő, ami a gyerekelőadásoknál viszonylag hosszúnak számító 75 perc ellenére pörgő, fordulatos, gyereknek és felnőttnek egyaránt élvezhető volt.
Fodor Sándor meseregényét Garaczi László írta át színpadra. A történet főszereplője, Csipike amolyan erdőségi közös képviselő, de a kedves és jószívű fajtából, aki minden erdőlakón rajta tartja a szemét, és meg van arról győződve, hogy ha ő nem intézkedne állandóan, a méhek nem mennének mézet gyűjteni, a harkály kopogtatni, de még a patak se jó irányba folyna.
Garaczi a szelektálás és a dramatizálás mellett néhány ponton változtatott is az eredeti történeten. Például a Lódarázs Fodor Sándornál eleve „Gonosz Ostoba” (ez az állandó jelzője, és a megírása idején ez elég volt ahhoz, hogy Romániában áthallásossága miatt a kötetnek ez a része ne jelenhessen meg), az előadásban viszont csak a Kecskebéka hergelésére vadul meg ez az eredetileg jámbor lélek. Itt az egyetlen negatív szereplő a béka, aki addig mondja a maga hazugságait Csipikének is (hogy senkinek nincs rá szüksége, és a többiek kinevetik a háta mögött), amíg teljesen elveszi az önbizalmát, és ez a frusztráció hozza ki a jóságos törpéből a zsarnokot.
Garaczinak érezhetően az a szál volt fontos, hogy bárkiből elő lehet hívni a farkast, ha elég sokáig és ügyesen manipulálják. De ne gondoljunk didaktikus tanmesére, mindezt már a felnőtt néző tapasztalatai látják bele a történetbe, ahogy a rézkilincsből képzett Rettenetes Réz Úr, a kinevezett ellenség is a mából ismerős, pedig azt már Fodor Sándor megírta 1966-ban. (A névvel egyébként a legendás szerkesztőt, Réz Pált idézte meg a szerző.) A Kecskebékáról nem derül ki, miért leli örömét mások egymásnak ugrasztásában és bevadításában, de hát ezt a boszorkányokról sem szoktuk megtudni, a gonosz ott van a világban és ezért ott van a mesékben is.
Az erdőhangulatot már az előtérben megidézik: díszletfák között megy a közönség a nézőtérre, a színpadon pedig tologatható paravánokkal jelenítik meg az erdőt. Igaz, ebből a tologatásból kicsit többet is kapunk a kelleténél. A jelmezek ötletesek, kidolgozottak, vidám, színes látványvilágot teremtenek. Veress Albert zenéje, a Madarat játszó Zsigmond Éva Beáta énekbeszéde fontos összetevője az előadásnak. Itt csak arra bíznak énekes feladatot, aki kiválóan meg tudja oldani, ellentétben A kaktusz virágával.
Ennek is köszönhető, hogy a társulat sokkal egységesebb benyomást kelt, mint ott. Pedig nem könnyű mesebeli állatokat túlzások nélkül megjeleníteni, de senkiből nem lesz túl sok, a színészek komolyan veszik a feladatot, nem mennek el a könnyebb, karikírozó irányba. Vass Csaba, a címszereplő gesztusaiban, kicsit görnyedt, máskor éppen ellenkezőleg, hetykén kihúzott testtartásában is meggyőzően hozza a jószívű, könnyen befolyásolható, ám átmeneti zsarnokoskodásában is szeretni való törpét.
Különösen jól sikerültek a Lódarázzsal (Puskás László) kapcsolatos jelenetek, legyen szó dühödt támadásáról, vagy az ügyéről döntő bírósági tárgyalásról, ahol a Harkály (Bilibók Attila) szorgalmasan fába kopogja a bírósági jegyzőkönyvet. De sok más apró, jól működő ötlet színesíti az előadást. Szépen megkomponáltak a „tömegjelenetek”, amelyekbe többször is az ismétlődő mozgások, gesztusok visznek ritmust. De a legfontosabb talán, hogy a szereplők otthonossá teszik, belakják a mese világát, és ettől a nézőnek is olyan érzése támad, hogy legszívesebben ő is beköltözne valamelyik odvas fába.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Fodor Sándor: Csipike, a gonosz törpe (Csíki Játékszín)
Szereplők: Vass Csaba, Bokor Andrea, Kosztándi Zsolt, Fekete Bernadetta, Giacomello Roberto, Puskás László, Bilibók Attila, Pap Tibor, Szabó Enikő, Zsigmond Éva Beáta
Liliput Bábszínház, Nagyvárad, 2019. január 23. kb. 200 néző
Fotók: Veress Albert
