A kis hableány
(Aranyszamár Színház)
Gergics Enikő, 2019. szeptember
Nem minden történet ér jó véget. Nem minden szerelem lel viszonzásra. Az erőfeszítést, áldozatot nem mindig koronázza siker. Nem kimondottan gyakori tanulságok ezek a mesék világában, és valahogy nehéz is őket elképzelni egy öt éven felülieknek ajánlott, zenés bábjáték formájában mondjuk délelőtt tizenegykor. Ha viszont mégis úgy éreznénk, hogy ideje a nagyobbakat még a vasárnapi rántott hús előtt hozzászoktatni a gondolathoz, hogy a komplikálatlan happy end az emberek világában ritkább, mint a lábat öltött sellők, akkor Szabó Attila könyörtelenül Andersen-hű adaptációja az Aranyszamár Színház előadásában elég jó választás.
A viccesen távol-keleti hangulatú vízinyelven csacsogó sellők társadalmában az a szokás, hogy a tizenötödik születésnapjukat betöltve ellátogathatnak a felszínre. A legkisebb hableány epekedve várja ezt. Odafent mindjárt szemtanúja lesz egy hajótörésnek, és a fuldokló királyfit partra segítve megmenti az életét. Beleszeret az eszméletlen fiúba, és odaadja a hangját a tenger boszorkányának cserébe azért, hogy halfarka helyett lábat növeszthessen. Azonban a varázslat szerint ha a királyfi nem viszonozza az érzéseit, és mást választ társául, akkor ő elpusztul és puszta tajtékká válik a tengerben. A történetet keretbe foglalja és narrációként követi végig a három játszó beszélgetése, vitája.
Maga a kis hableány Baranyai Anita megformálásában játékos, kíváncsi, naiv lény, tele nyitottsággal, kreativitással és kalandvággyal. Megpróbáltatásait türelemmel és derűvel viseli, némán is fáradhatatlanul próbálja megértetni magát a királyfival, és ki is alakul közöttük valamiféle kapocs. Erdei Gergő „csak egy átlagos királyfi”-ja is rokonszenves, akkor válik hétköznapian gyarló, de még mindig nem igazán negatív figurává, amikor a friendzone-olt kis hableány szomorúságára teljesen vak marad, sőt megengedi magának azt a manipulatív, érzelmi zsaroló mondatot, hogy „hát nem örülsz a boldogságomnak?”
Az Érsek-Csanádi Gyöngyi által játszott szomszéd lány alkatú rivális szintén teljesen emberi, nem valami mesebeli aranyásó, az egymásra találásuk a királyfival érthető és őszinte. Valószerűek a karakterek, átélhetőek, helyenként suta közeledési kísérleteik bővelkednek a szinte spontánnak ható humorban is. Nem logikus, nem magyarázható, hogy a királyfi miért tekint a kis hableányra barátként, és miért pattan a szikra azzal a lánnyal, aki őt a parton megtalálta. Pont, mint a valóságban. Egyedül az kelt némi hiányérzetet, hogy noha az eredeti történetet követi a feldolgozás, a végéről mégis elmarad egy fontos momentum. Itt ugyanis a nem igazán gonosz, csupán számító, nihilista boszorkány az utolsó éjszakán magától ajánlja fel a kis hableánynak a túlélés egyetlen lehetőségét: ha a tőle kapott tőrt a királyfi szívébe döfi és a vérét a lábára csorgatja, visszaváltozhat sellővé. A mesében a királyfiért hozott hasztalan áldozataira szívfacsaróan rímel a testvérei áldozata, akik a hajukat adják a boszorkánynak ezért a tőrért. Ezáltal nagyobb hangsúlyt kaphatna, hogy bármennyire is nem értik a kis hableányt, aki elhagyja a családját az emberek világáért, feltétel nélkül szeretik és elfogadják őt.
Bartal Kiss Rita tervezésében és Nagy-Kovács Géza kivitelezésében viszonylagos eszköztelensége ellenére sokoldalú, ötletgazdag látványt kapunk, amelynek középpontjában a több tengelyen mozgatható, körkeretbe feszített vászon áll. Ezen kívül csak néhány méter hullámzó tüll és három bárszék képezi a díszletet.
A körszerkezet hol akváriumként enged betekintést a víz alatti világra, hol a tengerfelszínt és az azt körülvevő partot jeleníti meg, de Érsek-Csanádi Gyöngyi kezével és a bábfejjel kiegészítve a tenger boszorkányának testét is alkotja, sőt egy ponton a királyfi és a kis hableány mintegy pártáncot járnak a forgó vászon körül. De a térkezelés végig szabad, nem korlátozódik a díszlet elemeire. A bábok arculata egybecseng vizes, hideg színeivel, kifinomult vonásaikkal, a flitteres hajak egyenesen tündérszerű benyomást kölcsönöznek a szereplőknek. Az atmoszférateremtésben nagy szerepet játszik Bakos Árpád zeneszerzői munkája is, a borongós vonós hangszerek, a népballadákat idéző dalok és a bábok mozgásához, karakteréhez szorosan illesztett háttérzene.
A letisztult vizualitás, a bábjáték lírai tömörítései és a történet lassú csobogása miatt inkább a nagyobb, merengőbb alkatú gyerekek fogják érteni és élvezni, jó indítás lehet komoly beszélgetésekhez. A homályosan láttatott, de így is tragikus végkimenetelt enyhíti, hogy önzetlensége jutalmául a kis hableány mégsem semmisül meg egészen, hanem mintegy spirituális újjászületésként beléphet a mindenütt jelenlévő levegő lányai közé. Így zárul be a kör, és válik egész mindenséggé az előadás keretét alkotó föld, víz, ég hármas egysége.
Gergics Enikő
H.C.Andersen – Szabó Attila: A kis hableány (Aranyszamár Színház)
Dramaturg: Szabó Attila
Rendező, tervező: Bartal Kiss Rita
Zeneszerző: Bakos Árpád
Kivitelező: Nagy- Kovács Géza
Játsszák: Baranyai Anita, Erdei Gergő, Érsek-Csanádi Gyöngyi
Hatszín Teátrum, 2019. szeptember 8. 11:00, kb. 140 néző
