Az elveszett szaloncukor
(Bóbita Bábszínház)
Stuber Andrea, 2019. december
A pécsi Bóbita Bábszínház előadása nagyon elő-előkarácsonyi ajándékként került november utolsó napján a Jurányi Inkubátorházba, és meglehetős érdeklődés fogadta: kisgyerekes családok tömege zsúfolódott a folyosón, beengedésre várva.
Miután beljebb kerültünk, elnézegethettük a színpadkép stilizált fenyőfáját, amely – kis túlzással – Vasarelly-alkotásnak is elmenne. Mielőtt azonban a fa bemutatta volna legjobb képességét, miszerint geometriai idomokra bontható – ikozidodekaéder meg ilyesmi -, színre léptek a pécsiek a csodafegyverükkel. Nem ritkán kezdik ugyanis úgy az előadásaikat, hogy kijön a közönség elé az összes szereplő, zenélve, énekelve. (A nyitódal a Vízkeresztig tartó 12 napos karácsonyt exponálja, ami alighanem meglepetés lehet a gyerekek, sőt esetleg a szülők számára is. Nincs benne az általános praxisban az évvégi ünnepeknek ez a beosztása. Nem lehetetlen, hogy az előadás fokozza majd az apró nézők karácsonyi elvárásait.)
Annyi energia, kedv és kedvesség van a nyolc színészben, hogy már a lendületes éneklésnél-zenélésnél nyert ügyünk van, noha később itt-ott hajlamos vagyunk kifigyelni azt is, amikor inkább vesztésre állnak. Maga a színdarab, Keresztesi József munkája eléggé szimpla, vagy legalábbis igen kis tétű mese. Arról szól, hogy a két gyermek főszereplő a vízkeresztkor esedékes karácsonyfa leszedés előtt nem ehet meg minden szaloncukrot. Kell hagyniuk legalább egyet az Apró Népnek, különben az Apró Nép csalódottságában elviszi az összes játékukat: indiánt, rendőrautót, Puskás Öcsi gombfocit. (Éppenséggel lehetne a történet előremutató: idővel rájövünk majd, hogy semmi szükség a szeretet ünnepéhez élő fenyők kivágására, hazacipelésére, díszekkel felaggatására és a nagyszobában tartására tűlevélhullásig.)
Az utolsó szem szaloncukor megtalálásáért folyik tehát egyfajta road movie a fenyőfán. Este kezdődik, az ágyban, ahol Balog Zita Mária és Czéh Dániel úgy feküsznek, hasukon a maguk kislány- és kisfiúbábjával, hogy azonnal látjuk, érezzük báb és színész meghitt viszonyát. (Itt jegyzem meg, egy kisfiút lehet Öcsinek nevezni, de hogy a gyerekekre vigyázó, idős szittert a kicsik Néninek szólítják, az bántó. Igazán korrekt küllemű egyébként a bábasszony: szemüveges, mellyes, nadrágot viselő teremtés.)
Kis hőseink a kalandos keresgélésük közben érdekes szereplőkkel találkoznak, és esetenként együtt énekelnek, táncolnak velük, Monori András zeneszerzői közreműködése jóvoltából. A Bodonyi Panni tervezte bábok közül az Apró Nép helyes, láblógázó lábú ujjbáb, a fenyőfán pedig szolgálatot teljesít egy mézeskalács huszár is, határőr poszton, neki minden kezét, lábát és törzsét külön darabokból fogják össze a színészek. Matta Lóránt Habcsók herceget adja ki teljes életnagyságában, selyemcukor színekben pompázó jelmezben. A leglátványosabb szereplő mindenképpen Keresztény Tamás Kellemetes Kelemenje, aki egy nagy, szőrös hasú, szőrös hátú, kusza lábú pók, a pislogni tudó nyolc szemével. Kellemetes Kelemen pótolhatatlan bajtársa lesz a gyerekeknek, épp csak meg kell kötni vele azt az üzletet, hogy ezentúl a házikisasszony nem fog majd porszívózni a nappalinak abban a sarkában, ahol Kelemen lakik.
Van szó bejgliháborúról és Fenyőtündérről – aki egy fejbáb szép nagy, külön kezekkel –, és némi ijedelem is érezhető a nézőtéren, még akkor, amikor a karácsonyfa mintegy szétrobban a sötétben. De természetesen minden jól végződik, az utolsó, méretes szaloncukor megkerül, a játékok a gazdájuknál maradnak, s a gyerekek a legnagyobb békében ébredhetnek fel reggel az ágyukban. Minden a helyén, várhatóan a szülők is mindjárt hazaérnek. (Vannak az ilyen fura mesék, mint a Diótörő is, ahol a szülők pont a karácsonyi ünnepek alatt lépnek le kicsit otthonról.)
A Halasi Dániel rendezte előadás legkülönösebb, egyben igen szeretetreméltó pillanata az volt, amikor a legnagyobb felfordulás kellős közepén átment a színpadon valaki, akinek fenyőágakból volt a feje. Nem derült ki, hogy ki ez és mit akar itt. Épp csak átsuhant, folytatás és következmény nélkül. Megmagyarázhatatlan, mint egy vers. Hacsak nem Nagy Zoárd nézett be lépkedőleg.
Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)
Az elveszett szaloncukor (Bóbita Bábszínház)
Írta: Keresztesi József
Tervező: Bodonyi Panni
Játsszák: Balog Zita Mária, Illés Ilona, Matta Lóránt, Czéh Dániel, Keresztény Tamás m.v., Kocsis Zsófia m.v., Várnagy Kinga m.v.
Zenei közreműködő: Komlóczi Zoltán m.v.
Szcenikus: Bódiné Kövecses Anna, Nagy Kovács Géza
Zeneszerző: Monori András
Rendezte: Halasi Dániel
Jurányi Ház, 2019. november 30., kb. 120 néző
