Egy jeles nap
(Harlekin Bábszínház)
Gergics Enikő, 2019. december
A szülővárosomban a házról házra járó betlehemezők már kezdtek kikopni a helyi folklórból, de az adventi időszak egyik kiemelt eseménye volt az éjféli misén bemutatott misztériumjáték. Lehet, hogy az egészben nem is maga az előadás, inkább a hideg, félhomályos templom és a szenteste volt a kulcsinger. De az előadást is komolyan vették, évről évre változott a szövegkönyv. A kedvenceim azok a határfeszegető, rendhagyó betoldások lettek, amelyek nem voltak az alaptörténet kötelező elemei – élénken él bennem egy jelenet, amelyben József a saját megelevenedett kétségeivel vitatkozik.
A Harlekin Bábszínház Zádori Szilárd megformálásában egy izgalmasan csendes, atipikus Józsefet kínál fel, aki szilárd bástyája és feltétlen híve Máriának. Állhatatos, gondoskodó, támogató férfi, nincs benne semmi macsó virtus, de mégsem unalmas célszerszám a történetben, megőrzi ember mivoltát. József az előadás egyik legjobban sikerült karakterének tűnik, és nehéz eldönteni, hogy ebben Zádori Szilárd visszafogott játékának nagyobb a jelentősége, vagy annak, hogy a többi szereplő – még Szűcs Réka lelkesülten játszott, kék ruha helyett fehéret viselő Máriájára is igaz ez – szerep helyett inkább funkciót tölt be, így aztán nem túl nagy a konkurencia.
Éry-Kovács András rendezése ambiciózus, nem egyszerűen Jézus születésének történetét akarja elmesélni ebben a darabban, hanem megidézné a betlehemezés hagyományát is. A Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája című művére felfűzött, komoly kutatómunkával összeállított betlehemes szövegek és dalok egyrészt működni látszanak, jó benyomást keltenek a sosem hallott részletek. Másrészt viszont Borbély Szilárd misztériumjátéka a népies ritmusával, profán, direkt rímeivel törékeny egyensúlyt alkot a tartalommal, főleg a humorral, és a kihagyások révén a felelgetés könnyen válik naiv hangvételűvé, vásárivá. Egyúttal hiányosnak is hat a szöveg, nincsenek valódi párbeszédek, nélkülözik azokat a mozzanatokat, amelyek által a szereplőkre hús-vér emberekként és nem vallásos toposzként tekinthetnénk, amitől valódivá, érdekessé válnának. Nincsenek jelentőségteljes párbeszédek, nincs esemény, fordulat, és egyenesen hátborzongatóan rosszul sikerül az a pillanat, amikor a pásztorok belépnek az újszülött Jézust köszönteni, és arról énekelnek, hogy az ő keresztfája a legszebb.
Megkapjuk a várhatót; angyali üdvözlet, Szentlélek, majd út Betlehembe, hosszúra nyúló küszködés, hogy a szülés előtt sikerüljön szállást találniuk. Ennek ellenére akadnak zavaros részek, időnként még a felnőtt néző számára is nehezen értelmezhetőek a váltások az asszonykórus és a verses párbeszédek, illetve az élőszereplős- és bábangyalok között is. Kapcsolatba kerülünk számos mellékszereplővel Sóvári Csaba Olivér és Herein János megformálásában, de nincs különösebb súlya a találkozásoknak. Még a pásztorok bizonyulnak a legvalóságosabb szereplőknek, ebben a jelenetben és a bábangyalok csetlés-botlásában humor is felvillanhat. Kiemelhető még Szilner Olivér, aki olyan átéléssel, olyan mennyeien széles mosollyal alakítja Gábrielt, mintha legalábbis szerepálma lett volna.
Amitől viszont nagyon izgalmas mégis, és ami említésre méltóvá teszi ezt az előadást bábos szempontból is, azok a maszkok, az Egy jeles nap ugyanis „maszkajáték”. Csonka Erzsébet durva,szinte karikatúraszerű, életnagyságúnál nagyobb maszkjai már csak grandiózus kidolgozottságuk révén is tiszteletet parancsolóak; némelyik ugyan derűs arckifejezésű, de az összkép komor. Márián, Józsefen és az angyalokon kívül valamennyi szereplő maszkot visel, ettől a szent pár bolyongása és magánya, kiválasztottsága még plasztikusabb. A történetmesélés lényegi részét ugyanakkor a Soó Gyöngyvér, Nánási Ágnes, Mészáros Pancsa, Szabados Böbe alkotta asszonykórus végzi, ők narrálják a történetet mozgással, dallal. Mozgásviláguk és öltözetük, időnként még a felhangzó dallamok is valami hasított átmenetet képeznek a magyar hagyományok és a közel-keleti eredet között. Furcsa, nyomasztó figurák, maszkjaik nagyon hasonlóak egymáshoz, mégis mind egyedi, ahogy a kendőik megkötésében is megfigyelhetőek egyéni különbségek. Érdekes megoldás a történet vándora is, aki bölcs iránymutatásával, hajlott korával egyúttal valami lappangó atyaistenalak vagy isteni hírnök szerepét is betölti – és furcsa módon Albert Einsteinre hasonlít. A színpad ide-oda hajtogatható, forgatható síkú paravánjai többet ígérnek, mint amit adnak, de a maszkok valóan lenyűgözőek, ebben különlegeset hoz létre a Harlekin Bábszínház.
A Müpa sátrában nem annyira nehéz adventi csodát teremteni, a csupa fény átjáró, a rengeteg műhó a nézőtéren és a varázsos, jeges fény megadja az alaphangot. Ha sokat nem is tesz hozzá, mindenesetre beleillik a képbe az Egy jeles nap is, aminek a végén a színészek, mint egy betlehemes csapat, leveszik a maszkjaikat és egy sorba állva Mennyből az angyalt énekelnek.
Gergics Enikő
Egy jeles nap (Harlekin Bábszínház)
Játsszák: Szűcs Réka, Zádori Szilárd, Herein János, Sóvári Csaba Olivér, Szilner Olivér, Soó Gyöngyvér, Nánási Ágnes, Mészáros Pancsa, Szabados Böbe
Borbély Szilárd műve és népi betlehemes játékok alapján írta és rendezte: Éry-Kovács András
Díszlet- és bábtervező: Csonka Erzsébet
Koreográfus: Pintér Lotti
Zene: Németh János (Cserepes Károly: Jeles napok című lemezének felhasználásával)
Müpa Sátor, 2019. december 8., kb. 40 néző
