A kincses sziget
(Pesti Magyar Színház)
Turbuly Lilla, 2019. december
Ha valaki még nem hallott volna A kincses sziget musicalváltozatáról, ne csodálkozzon, Dennis Martin német zeneszerző átirata 2015-ben került először színpadra a szerző szülővárosában, Fuldában, a Pesti Magyar Színházban pedig a magyarországi ősbemutatót tartották november 29-én. (Dennis Martin jegyzi a Pápanő című musicalt is, amit nálunk tavaly mutatott be a József Attila Színház.)
A musical összeszövi az ismert kalandregényt Stevenson életútjával és a mű keletkezési körülményeivel. A jogi egyetemet végzett író dilemmája (tisztes megélhetést ígérő ügyvédi pálya vagy nyomorgással teli művészlét), az írói pálya buktatói a történet egyik szála, maga A kincses sziget pedig a másik. A két világ közötti határvonalat színpadképileg egy áttetsző függönnyel jelzik, átjárhatóságukat pedig a megfelelések a kalóztörténet és az életrajz egyes szereplői között. Így lesz Stevensonból hajóorvos, rigorózus apjából szigorú Smollett kapitány, szerelméből, Fannyból fogadósné.
Bevallom, engem jobban érdekelt a jogászból lett író életrajzi szála, mint maga a kalóztörténet, de vélhetően a potenciális közönség elenyésző százaléka van ezzel így. Pedig a művészsors ábrázolása a darabban meglehetősen közhelyes, de erről részben az élet tehet: Stevenson valóban tbc-vel küszködött egész (éppen a betegség miatt rövid) életében, így esetében a nélkülöző és beteg művész toposza valós alapokon nyugszik.
Nyugtalanítóbb kérdés, hogy ki is itt a potenciális közönség. A színlap 10 éves kortól ajánlja az előadást. A kalóztörténet elsősorban nyilván a gyerekeket érdekli, az életrajzi szál inkább a felnőtteket. Egy „családi” előadásból, ahogy a színházak hasonló produkcióikat hirdetik, mindenki kiszálazhatja a neki érdekes történetet. Itt azonban vannak olyan szálak, amelyeket egészen biztosan nem a gyerekeknek szántak, viszont ők is látják. A kikötői jelenetekben és a hajóúton ugyanis többször megjelennek az örömlányok, amivel még semmi baj sem lenne, egy 10+-os előadásban azonban meghökkentő, ha a tánckar tagjai félre nem érthető szexuális aktusokat és nemi erőszakot jelenítenek meg.
Pedig Halasi Dániel rendezésének éppen a lendület, a mozgalmasság, a tömegjelenetek látványos, átgondolt felépítése és mozgatása az egyik fő jellemzője és erénye. Sok apró kis történetet rejt el ezekben a tömegjelenetekben, amelyek között azonban kizárólag felnőtteknek szólók is akadnak.
A két történetszál közötti váltásokat Kovács Yvette Alida forgószínpadra tervezett díszletében sok-sok járással, lépcsőzéssel oldják meg. A színész lemegy az egyik lépcsőn az egyik szerepben, feljön a másikon egy másikban. (Az öltöztetők nehéz napja lehet, amikor A kincses szigetet játsszák.) A színpad pedig annyit forog, hogy a szédülősebbek egy idő után körhintán érezhetik magukat.
A gyermek Stevensont és a felnőtt író szerelmének kisfiát Bősz Mirkó játssza, felszabadultan, látható játékörömmel, és még hanggal is bírja. A kettős szereposztásból a bemutatón Pásztor Ádámot láthattuk. Alázattal és igyekezettel van jelen a színpadon, jól énekel. Stevensonként van benne valami kisfiús, mint aki még nem tudott kilépni az apja árnyékából. A sziget „szellemeként” (Ben Gunn szerepében) egy másik, szenvedélyesebb arcát is meg tudja mutatni. Mahó Andrea korrekten, magabiztosan, kissé túlzott mimikával jeleníti meg Fannyt.
A zenés-táncos részek jól működnek. Ha Dennis Martin zenéje nem is vetekszik a nagy musical klasszikusokkal, a dalok többsége első hallásra is fülbemászó, a koreográfia (Gyenes Ildikó és Gyöngyösi Tamás munkája) látványos.
A színészek (lehet, hogy ebben még a bemutató izgalma is benne van) a kalózjelenetekben néha túl harsányak, túl sokat bíznak a hangerőre. A színház kommunikációja szintén épít a „kalózromantikára”. Már az előtérbe is egy hatalmas kormánykeréken keresztül léphetünk be, aki pedig netán fényképezne, az egy vészjósló hang szerint a cethal gyomrában végzi. Kitaláltak és felépítettek itt egy színpadi és egy színpadon kívüli univerzumot, amit kétségkívül beszippantja a nézőt. A vélhetően hosszú széria során biztosan lesz ideje érni, finomodni.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Dennis Martin: A kincses sziget (Pesti Magyar Színház)
Robert Louis Stevenson regénye nyomán
Szöveg: Dennis Martin és Christoph Jilo
Játsszák: Bősz Mirkó, Calderale Federico Joshua, Veréb Tamás / Pásztor Ádám, Fillár István / Szatmári György, Mahó Andrea / Benkő Nóra / Jancsó Dóra, Pavletits Béla / Bölkény Balázs, Horváth Sebestyén Sándor / Gémes Antos, Bede-Fazekas Szabolcs, Habodász István, Tóth Éva.
Közreműködnek a Kaposvári Egyetem ötödéves hallgatói: Kovács S. József, Péteri Lilla, Szurcsík Ádám, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei.
Dramaturg. Horváth János Antal
Fordította: Krégl János
Dalszövegek: Cseh Dávid Péter
Díszlet-jelmez: Kovács Yvette Alida
Világítás: Madarász „Madár” János
Zenei vezető: Furák Péter
Mozgás: Gyöngyösi Tamás
Rendező: Halasi Dániel
Pesti Magyar Színház, 2019. november 29. kb. 400 néző
