Palackposta

Batu-tá kalandjai

(Budapest Bábszínház)

Turbuly Lilla, május

Különös műfaj a vásári bábjáték. A kisgyerekek többsége rajong érte, a felnőtteket megosztja. Nem mindenki tud nevetni a püfölős-üldözős jeleneteken, a nem éppen polkorrekt beszólásokon, az ismerős fordulatokon. Ezért is öröm látni a műfaj megújítására irányuló kísérleteket. Barna Zsombor frissen (2017-ben) végzett bábszínészként szívén viseli a műfaj sorsát. A Vitéz László menyecskét keres című előadásban (melynek szövegét Markó Róbert írta) az alkotók „kölcsön kérték” Vas Juliska karakterét Fabók Marianntól, vagyis átvettek egy újítást, a női szempontok bevonását ebbe az alapvetően maszkulin műfajba, és rákérdeztek a verekedős jelenetek értelmére-helyénvalóságára is.

Kovács Géza meséjének, a Batu-tá kalandjainak a témafelvetése pedig manapság merésznek is mondható: főhőse Afrikából jön Európába, mivel hazájában kiapadtak a kutak, ezért pénzt akar keresni, hogy majd otthon vizet vásárolhasson a családjának. A határon nagy nehezen átjutva munkát ugyan kap (takaríthat és wc-t pucolhat), fizetni azonban már nem akarnak neki. Batu-tá persze nem hagyja veszni az igazságát, kiküzdi az őt megillető munkabért, és visszatér Afrikába. Nem csoda: a sorompóval elzárkózó, a jövevényt kihasználó ország nem csábítja maradásra.

Felnőtt fejjel sok mindent bele lehet gondolni ebbe a mesébe, mindenesetre nagy értéke, hogy megmutat egy másféle nézőpontot, mint amivel a kisgyerekek is találkozhatnak akár az utcán, akár a tévében. Egy mesétől persze nem várható, hogy cizellált képet adjon a menekültkérdésről vagy a fenyegető klímakatasztrófáról. Utóbbival kapcsolatban mégis kicsit hiányoltam, hogy a mese vége elnagyolja a pénz és a víz viszonyát, nem jelzi, hogy önmagában a pénz nem jelent erre megoldást. Igaz, Majoros Gyula díszlete ötletesen utal a környezetvédelmi szempontokra, amikor Batu-tá műanyag palackból készült csónakon hajózik át Európába. Hiába, át kell értékelnünk a palackposta fogalmát, ma a természet és az ember között folyik a petpalackos üzengetés.

Kovács Géza már a debreceni Vojtina Bábszínházban (2012-ben) és a szombathelyi Mesebolt Bábszínházban (2017-ben) is megrendezte a darabját, ami egyre időszerűbb lett, mire a Budapest Bábszínházba ért.

Az előadás elején Barna Zsombor és Teszárek Csaba megtanítják a gyerekeknek az egyszerű, fülbemászó „főcímdalt”, és egy pár mondatos beszélgetéssel el is helyezik Batu-tát mint Vitéz László afrikai rokonát a gyerekek bábos tapasztalatainak sorában. Teszárek Csaba az előadás alatt is végig jelen van, különböző zeneszerszámokkal kíséri a játékot. A dalszövegek viccesek, humorosak, még ha néha érződik is rajtuk a rímkényszer.

Ha a néző megpróbálja szétszálazni magában, hogy mi mindenből áll össze ez a fajta vásári bábjáték, akkor döbben rá, mekkora koncentrációt, fizikai erőnlétet és ügyességet igényel. Barna Zsombor igen energikusan, érezhető játékörömmel játszik, ennek köszönhetően az előadásnak jó a sodrása, viszi magával a nézőt. Batu-tá vidám, a nehézségeken gyorsan felülemelkedő karaktere jól illik ahhoz a színpadi egyéniséghez, amit az előadás elején, a bevezető részben a színész megmutat magából. Néha egymástól egészen távol, a színpad két szélén mozgatja a figurákat, a váltások általában gyorsak és zökkenőmentesek. A hosszú távú építkezés persze ezen a területen is megkerülhetetlen, a sok éves, évtizedes gyakorlás eredménye lehet egy kifinomult, egyedi stílus. Azt majd az idő hozhatja meg, most viszont a friss energiák pótolják, ami tapasztalatban még hiányzik.

Egy kisgyereknek, aki először lát vásári bábjátékot, minden újdonság, felnőttként viszont üdítő élmény, hogy a megszokott Vitéz László-történetek helyett most új hőst és egy másféle mesét láthatunk, amelyben azért visszaköszönnek ismerős karakterek és epizódok is. Hiszen verekedés itt is van, ahogy ismétlődésre épülő helyzetek is adódnak. A rossz meglakol, a jó győzedelmeskedik, de nem azért ütnek valakit, mert szurtos képű vagy nem tetszik a pofája. Helyette (nem erőltetett és nem didaktikus formában) olyan kérdéseket vet fel, amelyekről nehezen tudunk jól beszélni gyerekkel, felnőttel egyaránt.