Legyetek jók, ha tudtok!
(Pesti Magyar Színház)
Gabnai Katalin, 2019. augusztus
Annyira rákészültem erre az előadásra, hogy a végén egyetlen mozzanat sem ért meglepetésként. Az élmény azonban – egyelőre múlni sem tudó – levertséget eredményezett.
Járulékos baj abból adódott, hogy megnéztem a produkció alapjául szolgáló, Luigi Magni által rendezett, 1984-es olasz filmet. Pár jelenet után megfutamodtam, de erőt gyűjtve újrakezdtem. Egyébként gyanítható, hogy a rendezőt a forgatókönyvírásban segítő Bernardino Zapponi – akinek Az én Fellinim című könyve magyarul is megjelent – alig figyelt erre a munkára. Csodás elemekben bővelkedő filmlegendát akarhattak csinálni a csavargó kölyköket összegyűjtő és róluk gondoskodó Néri Fülöp atya történetéből, csak aztán összecsapták az egészet. A végtelenül vontatott történet alig bír kiszenvedni a végére. Ehhez képest Vajda Katalin szövegkönyve lábán álló, becsületes szakmunka. Ami a legjobb mindkettőben, az az Angelo Branduardi zeneszerzőnek köszönhető, s nálunk a Napoleon Boulevard révén slágerré lett vezérdallam, amit a gyerekcsapat, a Jézus kapitány kezdetű ének mellett, Lázár Zsigmond zenei vezetésével többször is eldalol, vastapssal kísérten.
Ahol van erős kézzel működtetett gyerek-színjátszóstúdió, rendre színpadra kívánkozik ez a történet. Jó húsz évvel ezelőtt, a gyerekekkel is kiválóan dolgozó Lengyel Pál rendezésében mutatták be nagy sikerrel a diósgyőri várban, Nagy Ervinnel a kisfiú főhős szerepében, de négy éve Budaörsön is közönség elé került, Forgách András átiratában, Melis László zenei közreműködésével, Czeizel Gábor színre vitelében.
Pehr Klára fordítása alapján 2002-ben született egy háromszerzős szövegváltozat, de a mostani plakáton sem Fábri Péter, sem Gerendás Péter neve nem szerepel, ezt a munkát egyedül Vajda Katalin jegyzi. Nagy Viktor, aki Jasenko Conka elgondolását felhasználva a jelen előadás romtemplomot idéző színpadképét is tervezte, 2007 óta szoros szimbiózisban él a darabbal. Sok helyen, sok változatban vitte színpadra, de most eljött az idő, hogy egy Kossuth-díjas művész legyen a főszereplője.
Hogy a film megnézése mégiscsak sikerült, az talán annak köszönhető, hogy a monitor előtt egyedül voltam. A teltházas délutánon viszont, ahová vidéki buszok szállították az ünneplőbe öltözött iskolásokat, meg kellett küzdenem azzal az érzéssel, hogy ezt most ők is látják. Éreztem a késztetést, hogy így, ahogy vagyunk, együtt kellene gondolnunk valami magasztosra, várják ezt tőlünk, hisz a pátosz szinte lecsurog a zsöllyesorokba. Nagy teljesítményként éli meg magát az előadás, áldoztak is rá, mutatják ezt Rátkai Erzsébet gonddal kivitelezett jelmezei is. Ám amit látunk, az legjobb esetben is csak leereszkedő bolondozás, kevés jó ízlésről tanúskodó rendezéssel, amit meg hallunk, az beton-playbackkel megtámasztott, gépies dalolás és fájó színészi hablatyolás.
A Néri Fülöpöt csuklyás barátcsuhában megjelenítő, teljes talpon lépő, s ettől hol gurulva, hol billegőn totyogva közlekedő Eperjes Károly érezhetően küldetést teljesít a szerep vállalásával. Néha szinte elrepülni látszik. Lelógatott két karját gyakran hátrafeszíti, s ettől kissé olyan, mint a fáradt arkangyalok a gyermekeknek szánt imakönyvekben. Orrát azonban kakas módra a levegőbe vájja, s azon keresztül beszél a lelkekhez. A szentté avatott Néri Fülöp aligha volt ily révült, de Fülöp atya alakítója egy másik világban él. Ő a Feljebbvalóval társalog, lelke célra tart, magasabb szempontok vezérlik, s nyilvánvaló, hogy nem egy elfogadható ifjúsági előadás előállítása itt a végcél. Ő nemcsak nekünk, ő – pozíciójából adódóan – velünk játszik.
Az ifjú nézők a kupleráj és a kurva szavak elhangzásakor egészségesen nyekkennek egyet, dereng nekik valami a bíborosi pedofília lényegéről is, viszont teljes zavarba jönnek az anyáskodó mór nő (Gregor Bernadett) és a deresedő borostájú „fiú” (Pavletits Béla) szerelmi enyelgésekor. Egyetlen felvillanyozó jelenet akad, az, amikor a szabómestert játszó Tóth János Gergely van színpadon. Megdöbbentő, hogy akár ilyen is lehetne ez a játék. De az ajánlat, hogy ehhez, amit látunk, pedagógiai foglalkozás is igényelhető, inkább csak szorongással tölt el.
A Pesti Magyar Színház most jelentős pénzeket kap arra, hogy központi stratégiai célokat teljesítő, gyermek- és ifjúsági előadások mintaintézményévé váljék. A jövő évadra tervezett bemutatók alkotói között feltűnik pár reménykedésre okot adó név. Zsebükbe kéne dugni egy cédulácskát, rajta e játék eredeti címével – State buoni, se potete. Azaz: Maradjatok jók, ha tudtok! Nem lesz könnyű.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Vajda Katalin: Legyetek jók, ha tudtok! (Pesti Magyar Színház)
Készült Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmje alapján
Pehr Klára fordításának felhasználásával
Zene: Angelo Branduardi
Szereplők: Eperjes Károly, Pavletits Béla, Nemes Wanda, Telekes Péter, Végh Péter, Gregor Bernadett, Juhász Levente, Tóth János Gergely e.h., Szatmári Attila, Tahi József, Hodász Lőrinc/Szirtes Marcell, Gál Réka/Kornis Anna, Bősz Mirkó/Terék Simon, Oláh Béla a.n., Kováts Vera a.n., Venczli Zóra a.n.
Zenei vezető: Lázár Zsigmond
Koreográfia: Gyenes Ildikó
Díszler: Nagy Viktor
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Rendező: Nagy Viktor
Pesti Magyar Színház, 2019. május 15. kb. 650 néző
