A négyszögletű kerek erdő (Kabóca Bábszínház)
Zappe László, február
A veszprémi Kabóca Bábszínház előadásának tere se nem kerek, se nem négyszögletű, hanem kocka. Hogy az író, Lázár Ervin, gondolt-e a kör négyszögesítésének (kvadratúra) matematikai, geometriai problémájára, amikor mesehelyszínül a négyszögletű kerek erdőt választotta, nem tudom. De azért a cím így is sejteti, hogy valószerűtlen helyről lenne szó. Az a kocka viszont, ahol az előadás szereplői szoronganak, nagyon is valóságos. Élhossza nagyjából embernyi, szóval legföljebb két méter lehet.
Ettől még, ha szűkös is, vagy éppen azért, jó kis tér lehetne, ha mondjuk egy stúdióterem közepén legföljebb ötven-hatvan gyerek ülné körül. Ám a Klebelsberg Kultúrkúria színháztermének a végében (vagy az elejében – nézőpont kérdése), ahol mintegy kétszáz gyerek szeretné látni, mi történik, nemigen alkalmas akármilyen erdő illúziójának felkeltésére. Akár kerek, akár négyszögletű, de pláne nem, ha mindkettő, szóval mesei.
Márpedig Lázár Ervin szövegének varázsa éppen ennek az illúziónak a felkeltésében lehetne. Összefüggő cselekmény, izgalmas küzdelem, veszedelem, menekülés vagy harc valamilyen cél eléréséért, akadályok leküzdése, de még szerelem sincs benne. Kedves, jópofa, bumfordi, szóval szeretnivaló figurák kerülnek elő, akik esetlen bájukkal megnyerik a néző rokonszenvét. Már a nevükkel is elvarázsolnak: Erzár király, Mikkamakka, Ló Szerafin, Dömdödöm, Bruckner Szigfrid, Nagy Zoárd, Vacskamati, Aromo, Szörnyeteg Lajos.
A veszprémi Kabóca Bábszínház előadásában, tehát a mintegy nyolc köbméternyi kockában és annak közvetlen környezetében mindössze két névhez kapcsolódik jól felismerhető, azonosítható alak, figura, hogy ne mondjam, ember. Mert hiszen a mesében az állat is csak ember. Az egyik Elzár király, illetve az író, aki rosszkedve miatt hosszasan sopánkodik, aztán alighanem saját fantáziája által vigasztalódik. Szőke Kavinszki András ugyan ezt nem csinálja túlságosan nagy színészi eredetiséggel, de részint sokáig egyedül van a színen, részint világosabb öltözete, sőt öltönye is megkülönbözteti a többiektől, így könnyen azonosítható. A másik Bruckner Szigfrid, az oroszlán, akit egy bundadarab képvisel. A többiek feketében nyüzsögnek a kockában. Mintha valóban bábszínészek lennének, ahogy az együttes nevéhez illik, és bábokat mozgatnának, és az lenne a cél, hogy ők maguk ne látsszanak. Ám ezúttal a bundaoroszlánon kívül más bábufélét nem sikerült felfedeznem. Ja, és ha nagyon nem csalt meg a szemüvegem, Vacskamati (Üveges Anita) volt az, akit egy piros-fehér svájcisapka emelt ki a többiek közül.
Be kell valljam, Bartal Kiss Rita rendezéséből, Juhász Anikó koreográfiájából semmit sem sikerült érzékelnem. Gondolom és remélem, hogy ez csak az én hibám, és legföljebb még a helyszíné.
Zappe László
(Színházi Kritikusok Céhe)
Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő (Kabóca Bábszínház, Veszprém)
Színpadra alkalmazta: Szabó Attila
Tervező: Miareczky Edit
Zeneszerző: Bakos Árpád
Koreográfus: Juhász Anikó
Rendezte: Bartal Kiss Rita
Játsszák: Szőke Kavinszky András,Bandura Emese, Érsek-Csanádi Gyöngyi mv., Bandura Tibor. Üveges Anita, Tóth Mátyás eh., Várszegi Martin eh.
Klebersberg Kultúrkúria, január 22., 200-210 néző
Fotók: Peka Roland
