Szemenszedett mese (SZFE)
Török Ákos, szeptember
Gimesi Dóra Szemenszedett meséje egy Grimm testvérek által írt, kevésbé ismert fabulát honosít Pannóniára egy kétszemű kislányról, aki a páratlanszeműek közé születik. És ha már ide, akkor szem-pillantásnyi idő nem telik anélkül, hogy szembéli torzulását ne olvasnák rá szóval, tettel és undorral. Egy világ, ahol a kétszemű az idegen, a más – ne szépítsük, ez egy kőkemény, ráadásul jelen pillanatban kifejezetten aktuális tanmese.
Hofigézául szólva, a tanító célzatú gyermekelőadásokkal nincsen semmi baj, de van. Abból indulnak ki, hogy a szerző-alkotó tudja, mert tapasztalata van róla, a gyermek viszont nem tudja, mert még nem is tudhatja, és ha a kettő között jó szándékkal, művészi és pedagógiai felkészültséggel megnyitjuk a zsilipet, akkor az áramlás elindul az általunk kívánt irányba. Szerencsére sem Gimesi Dóra, sem Markó Róbert rendező nem ül fel ennek a tanmesének.
Gimesi Dóra szövegére a legjobb szó a jópofa. A testvérei által megvetően utált kislány és kecskebarátjának története szellemesen játszik jól ismert versrészletekkel, veretes irodalmi mondatokkal – kérdés, hogy az 5 éves kor környéki korosztály mennyit ért meg ezekből a sziporkákból. Amit ezzel szemben a jelen lévő 7-8 éves gyerekek jól láthatóan levettek az előadáson, a szem szóval való zabolátlan játék, amelynek egyik csúcspontja a szemrehányás kifejezésünket hozza bizarr, ám annál komikusabb helyzetbe.
Markó Róbert ötödéves bábrendező szakos hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ám a legkevésbé sem mondható kezdőnek. Szerzőként, dramaturgként és rendezőként is tetszetős portfóliót mondhat magáénak. Mostani ajánlata duplán játékos. Fiatal játszótársai, a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén végző hallgatói úgy tesznek, mintha ott helyben találnák ki a mesét, amit az éppen kezükbe kerülő dolgokkal el is játszanak azon melegében. Így lesznek a bögrékből emberek, így válik a vastagfóliás zacskós tej csodatevő kecskévé, és lesz a szerelmes ifjú civilben kistányér. Pájer Alma Virág, Valentyik Anna és Csiby Gergely természetes könnyedséggel keltik az itt és most született mese illúzióját – a történettel együtt a gyerekeket és felnőtteket is viszik magukkal.
A hétköznapi tárgyakkal való játék önmagában is egy libikóka. Ha igazán profin csinálják – hogy csak ámulunk azon, mire képes egy fakanál a sajtreszelővel –, nem adja azt az élményt a gyerekeknek, hogy ehhez hasonló meséket akár ők maguk is tudhatnak játszani. Ha ellenben bátorítani akarnak a mesejátszásra, akkor kell maradjon valami kelletlen ügyetlenség abban, ahogy az eredendően össze nem illő tárgyakat próbálják egymáshoz illesztgetni. A Szemenszedett mese alkotói ez utóbbit választották. Így azzal együtt, hogy a bögrék például kiválóan alkalmasak a különféle italok befogadására, ami szemléletessé teszi a kétszemű lányka szolgálatkészségét a nővéreivel szemben, a velük való játékban van valami elemi és esetenként zavaró bumfordiság. Arról nem is beszélve, hogy mindmáig nem sikerült rájönnöm, a bakkecskét animáló tejeszacskó miért próbál folyton a csőrös részével a kislányként szereplő bögre fölé kerülni. Az egyetlen megoldás, ami eszembe ötlött, nem öt, hanem tizennyolc éven felüliek számára ajánlott.
A Nagy Orsolya által színpadra illesztett szöveg és a rendezés úgy érzékelteti a mássággal szembeni agresszív elutasítás akár Kárpát-medence méretű országokra gyakorolt pusztító következményeit, hogy játékossága folytán mégis elkerüli a megmondva tanítás csapdáját. Ezzel együtt azzal a fonáksággal mégsem tud mit kezdeni, hogy amikor végül a kirekesztett kétszemű lányka egy kétszemű fiúban találja meg a társát, azzal nem megoldja az eredeti problémát, csupán hátat fordít neki.
Ami pedig a logika kérlelhetetlenségét illeti: Valentyik Anna hangja a szekrénydíszlet mögül nem jól érthető, amire ebben az esetben a légkondicionáló zúgása is rátesz, ami nélkül viszont talán életben sem lehetne maradni a trópusira forrósodott színházteremben. Gyanúm szerint a szekrény mögül való beszéd légkondíció nélkül sem lenne tökéletes.
Ez a kellemetlenség azonban eltörpül amellett, amikor a hősnőnk tejeszacskónyi kiskecskéjét az irigy testvérek bögreként agyonverik, hogy a fehér vére ömlik szerteszét. A jelenet szellemes telitalálat – kérdés, hogy mit talál telibe, ha a gyerekek ujjongva örülnek az egyik pozitív főhős kizsigerelésének.
Meglehet, ez pusztán a rendbe kényszerülő gyermeki lélek felszabadult öröme a tejeszacskó széttrancsírozása láttán – de akkor vagy a rendbe kényszerítéssel vagy a mesével kezdeni kellene valamit.
Török Ákos
(Színházi Kritikusok Céhe)
Gimesi Dóra: Szemenszedett mese (Színház- és Filmművészeti Egyetem)
Játsszák: Csiby Gergely, Pájer Alma Virág, Valentyik Anna
Dramaturg: Nagy Orsolya
Rendező: Markó Róbert
MU Színház – Ugródeszka Fesztivál, 2016. szeptember 15..45 néző
