Mátyásföldön is megkerült

Vackor kalandjai (Inversedance –  Fodor Zoltán Társulat)

Turbuly Lilla, november

Színpompás látvány az őszi Erzsébetliget. Az enyhe időben tele a játszótér, a színház előtt műanyagmotorok és kisbiciklik parkolnak. Szombat délutáni gyerekelőadásra gyülekeznek a nézők. A plakátokból kiderül, hogy kéthetente van ilyen alkalom, legutóbb Kodzsugukilát, a boszorkányt láthatták a mátyásföldi gyerekek Danny Bain tolmácsolásában. Úgy tűnik, sok a rendszeres visszajáró, a szülők rutinosan állnak sorba a székmagasítókért, a kb. 200 fős nézőtér szinte teljesen megtelik.

A Vackor nyomában nem új előadás, a nagyjából 2-6 éves gyerekközönség még meg sem született, amikor 2011-ben bemutatták. Kormos István meséje pedig a nagyszüleik gyerekkorában, 1956-ban került ki a nyomdából. A mackók azonban a mostani kicsiket épp úgy meg tudják szólítani. A mellettem, apukája ölében az előadást végig feszült figyelemmel kísérő és végigpogózó kétéves kislány is kitörő „Macci!” kiáltással fogadta a főszereplőt.

A dupla keretjáték szerint egy mókusapuka meséli el Vackor történetét a mókusgyerekének: az otthonról elkóborolt Vackor elalszik egy körtefa alatt, és álmában különböző állatokkal találkozik, majd segít visszaszerezni az öreg vakondnak a hangyák által ellopott almáit. Ébredése után rátalál az anyukája, és együtt hazamennek. Táncjátékkal talán először találkozó gyerekeknek sem okozhat nagy gondot a cselekmény követése, ugyanis az alkotók szerencsésen ötvözik a táncot és a szöveges megszólalásokat. A keretjátékban szereplő mókusapuka többnyire az eredeti Kormos-szöveget mondja. Rajta kívül csak a vakondos jelenetben szólalnak meg a szereplők, ahol szükség is van némi szöveges rásegítésre a megértéshez. Táncelőadásoknál gyakori tapasztalat, hogy a táncosok megszólalása nem éri el a színészi szintet, és ez itt is így van.

A táncjelenetek jól koreografáltak, látványosak, sokszor humorosak is. Ha a szöveget is halljuk, akkor illusztratívak, de ez egy gyerekelőadás esetében elfogadható megoldás. Különösen ötletes a hangyák mozgása, igaz, az okozhat némi zavart a gyerekeknél, hogy a méretek ebben az esetben sajátosan alakulnak: a hangyák akkorák, vagy éppen nagyobbak, mint a medvebocs. Óriáshangyák, na.

Az előadás látványvilága kissé retró jellegű, az évtizedekkel ezelőtti mesekönyvek képi világát idézik a jelmezek és a díszlet is. A világítás pedig – talán a befogadó színház adottságainak is köszönhetően – nem tökéletes. Olvastam egy korábbi írást az előadásról, amelyben a kezdőképben kék fénnyel elárasztott nézőtérről tesznek említést. Ennek nyoma sem volt, de nagyobb gondnak tűnt, hogy az éjszaka játszódó jelenetek tényleg annyira sötétbe borultak, hogy alig lehetett valamit látni a színpadon történtekből.

Ahogy a társulat más gyerekelőadásaiban, itt sem maradt el a gyerekek bevonására tett kísérlet. 180 gyerek esetében ez inkább csak egy felkínált gesztus lehet, de ha a gyerekeket arról szavaztatják meg, hogy visszaadják-e az almákat a vakondnak, és a ne adják? kérdésre egy kéz sem emelkedik a magasba, akkor szerencsésebb lenne ezt visszajelezni, nem a szövegben előre megírt számot mondani – még ha arra megy is ki a játék, hogy a szavazást hajlamos lenne elcsalni a szervező. Vagy ez már az életre felkészítő játék lenne? Néhány kisgyereket fel is visznek a színpadra, hogy ők nyújtsák át az almákat, készül közös fénykép is róluk a táncosokkal. Ki tudja, miként csapódik le bennük, és a színpadra kívánkozó, de kimaradt gyerekekben ez az élmény, mindenesetre örök kérdés, hogy kellenek-e vagy sem az ilyen és ehhez hasonló bevonási kísérletek.

Nem mondom, hogy az előadáson nem látszik meg a bemutatója óta eltelt hat év. Koptak a jelmezek, és kicsit avíttasnak tűnik az az ízlésvilág is, amit képvisel. Összességében azonban korrekt munka, és jó kezdés lehet ahhoz, hogy a kisgyerekek a táncjáték műfajával ismerkedjenek. A társulatnak van még egy vackoros előadása, a Vackor karácsonya. Biztos vagyok abban, hogy a gyerekek és a szülők ezt látva annak is bizalmat szavaznának.

Turbuly Lilla

(Színházi Kritikusok Céhe)

Vackor kalandjai (Inversedance – Fodor Zoltán Társulat)

Táncolják: Balkányi Kitty, Dobrovics Réka, Somorjai Judit, Széki Zsófia, Fodor András, Fodor Zoltán
A szöveget Kormos István művei alapján Balkányi Kitty szerkesztette