A bábtervezésről – szakmai nap és konferencia (PIM)
Gergics Enikő
2018. november 17.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott konferencia előadásainak színvonala változó, a címként feltett kérdések néha túl sokat markolnak, és néhány kivétellel még csak nem is a bábtervezésről van szó. Arról azonban, ami a szakmában most fontos és aktuális, kis túlzással csak az nem hangzik el, ami színpadon jobban látszik, mint .ppt-ben.
A konferenciát Balogh Géza bábtörténeti előadása nyitja: A báb metamorfózisai a XX. és XXI. században. A múlt század összefonódó bábszínházi, színházi, képzőművészeti irányzatainak tézis-antitézis váltakozása után megérkezünk a hazai bábjáték jelenébe, ráadásul ez éppen a konferencia kezdeteként. Törvényszerű, hogy ezután a jövő kerüljön terítékre, a kérdezők is az előadás végén felsejlő szintézis lehetőségét mérlegelik. A szekciót vezető Lellei Pál bábkészítő mester megjegyzi, hogy a színház és a bábszínház a jelenben valóban kezd szimbiózisba kerülni. Arra a kérdésre, hogy ennek tükrében mit hozhat a jövő, Balogh Géza frappáns választ ad: fogalma sincs, de tervezi, hogy megnézi.
A báb megítélésének története már bevonta a báb definícióját, ezen a vonalon halad tovább Fekete Anetta is. A bábszínházi dualitás esztétikája című előadásában azt boncolja, hányféleképpen kapcsolódhat össze az élő és élettelen egymást kölcsönösen feltételező egésszé, milyen kivétel létezhet ez utóbbi szabályszerűség alól, báb-e a báb, ha nincs játszója, egyáltalán kik és hányan lehetnek a teremtői, illetve miként vivődik át a bábba annak karaktere. Mindezeket a Magyarországi Bábszínházak 14. Találkozóján látott előadásokból vett friss példák szemléltetik. A báb-bábjátékos kapcsolat sokszínűsége provokálja azt a kérdést, hogy bábnak tekinthető-e egy előre programozott, mechanikus vagy robotikus szerkezet. Ennek kapcsán Lellei Pál felhívja a figyelmet arra, hogy a titokszínház egyeduralma idején a ma megszokott eklektikus megoldások is eretnekségnek számítottak volna, illetve eleve tudja-e a néző, pláne a gyereknéző, hogy hogyan, mitől mozog a báb – és ez érdekli-e egyáltalán?
A szekció egymásra fűzött, egymásra rezonáló, összeillő előadásfüzérét Kovács Domokos bábművész-koreográfus A test bebábozódása című előadása teszi teljessé. Felvázolja a fizikai színház és a bábművészet analóg vonásait, majd körbejárja, hogyan használható fel maga a test a báb kiterjesztéseként vagy annak egyenrangú partnereként a játékban, mikor van jelen a bábozó teste, mikor a személye, és hogyan lesz része a báb fizikai valójának vagy belső világának. A példákat saját munkáiból meríti, ezáltal előadása kevésbé tartja a kutatói szemszöget, de ez a belsős pozíció is hozzájárul ahhoz, hogy a konferencia egyik legélvezetesebb előadása legyen.
A második szekció a művészetelmélet-kutató F. Orosz Sára Báb vagy szobor? Bábjellegű plasztikák című előadásával indul (sajnos a hozzáillő Szobor vagy báb? előadás Kozsik Ildikótól elmarad). F. Orosz Sára a kortárs képzőművészet térfelén játszik, szóba kerül annak performatív irányvétele, a kinetikus szobrok, a távol-keleti hatások, és még az is, hogy lehet-e műalkotás a műtárgyfotó.
Üdítő váltást hoz a bábkészítő Palya Gábor – Alkotó, vagy végrehajtó? A bábkészítő szerepei –, aki először is szabadkozik, hogy nem ezt az anyagot tervezte, de előző nap volt egy másfél órás, revelatív telefonbeszélgetése Bródy Verával. Mintázásokat mutat az Állami Bábszínház hőskorából, a bemutatott képeket látszólag ötletszerűen szemezgeti egy mappából, keresgéli a mondanivalót a képekhez, előkerülnek műhelyfotók és persze anekdoták is. Láthatóan csordultig telve van a Bródy Vera-élménnyel és a saját szakmája iránti szenvedéllyel, ezért az előadása struktúra nélkül is sugárzó és megragadó, személyesen és sok humorral beszél a bábjátékos és bábkészítő, tervező és készítő kapcsolatáról.
A kimaradt előadás idejében spontán vita alakul ki arról, hogy a bábszínházak saját tervezői pozíciójához hasonlóan eltűnőben vannak a műhelyek is, egyáltalán képző- vagy iparművészet-e a bábtervezés, -készítés, és mi lehet a sorsa bábtárnak – ehhez a beszélgetéshez jó táptalajt jelent, hogy a szekciót Szabó Attila, az OSZMI igazgatóhelyettese vezeti. Palya Gábort nem zavarja, hogy a részvevők elfeledkeznek arról is, hogy épp őt kéne kérdezniük, sőt elegánsan és némi iróniával a saját mikrofonját is felajánlja a vitához.
A harmadik szekció első előadója, Végvári Viktória lelkesült, pörgős előadásában az Állami Bábszínház egy ikonikus bábjának útját mutatja be a legendássá válásig: Samuka – egy báb története. Kutatása leginkább kalandos nyomozásnak tűnik a bábszínház múltjában, szó van a visszaemlékezők szubjektív valóságáról, és arról is, hogy a mozgatótechnika utólagos feltérképezése már-már lehetetlennek tűnik, mert erről írásos emlék nem áll rendelkezésre, a korabeli kritika például csak a főmozgatóról tudott. Nehézségekbe ütközött az is, hogy a két Samuka-báb közül megállapítsák, melyik a régebbi, míg erről beszél, a bemutatott bábok az előadói asztalnál megelevenednek Mátravölgyi Ákos kezében.
A konferencia utolsó előttijeként Bíró Árpád, a nagyváradi Szigligeti Színház munkatársa ad elő Fux Pál életművéről, a színpadra végül nem állított forgatókönyveiről, bábrendezői, bábkészítői munkásságáról.
A sereghajtónak maradt Mátravölgyi Ákos bábtervező nehezen kezd bele az előadásába, amely a Hol születik a Báb? – gondolatok alkotói szemmel címet viseli. Jogosan „gondolatok”: mintegy szabad asszociációk mentén érint témákat, beszél az ihletforrásokról, az utazás szerepéről az életében, a csapatmunkáról, az újszerűség örökös hajszolásáról. Akkor lesz elemében, mikor kérdéseket kap, akkor tud igazán alámerülni az alkotás lélektanában. Elhangzik, milyen érzés a sikerült és a rosszul sikerült munka, milyen, amikor egy báb súlyától a színész lesérül a próbafolyamat alatt, milyen a tervet kivitelben látni, pláne bábkészítő múlttal tervezni, és mikor tud alkotóként igazán közel kerülni a kész munkához.
A retorikai kérdésre adott választ nyilván előre tudtuk, de azért ennek a meghitt hangosan gondolkodásnak a keretei között nagyon jólesik hallani; hol is születne meg a báb, ha nem az alkotóban.
Gergics Enikő
A bábtervezésről – szakmai nap és konferencia
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. november 9., kb. 40-50 résztvevő
