Mese a tisztaságról (Marcipán Cica Társulat)
Turbuly Lilla, augusztus
Július-augusztusban a Budapesti Nyári Fesztivál keretében minden hétvégén tartanak ingyenes gyerekelőadásokat a Margitszigeten. Vagy a Szabadtéri Színpad előtti területen, amit Interaktív meseszínpadnak neveznek, de lényegében egy fás-árnyas terület, vagy a Szent Margit-romoknál. Hogy mekkora az igény ezekre az előadásokra, mutatja, hogy amikor az előadás kezdete előtt 20 perccel odaértem, a székek már mind foglaltak voltak, aztán a leterített műfüves szőnyeg is teljesen megtelt. A szülők-nagyszülők szívesen összekötik a szigeti kirándulást azzal, hogy megnézzenek egy előadást. A programot végignézve több olyan, általam már látott előadást is találtam, amelyek a hazai bábszínjátszás élvonalába tartoznak, mint amilyen A halhatatlanság országa (Fabók Mancsi Bábszínháza), vagy a szintén színvonalas A királykisasszony cipellője (Kalimpa Színház).
A Marcipán Cica Társulatról eddig még nem hallottam. Honlapjukról tudható, hogy történetük a Mi újság a Futrinka utcában? című sorozatra nyúlik vissza. Cicamica életre keltője, Szöllősy Irén ugyanis a Marcipán Cica Társulat egyik alapítójának, Zsámár Katinak az édesanyja, aki a szülői példát követve kezdett gyerekeknek játszani. Családi színházként játszótársa a férje, Gay Tamás, és vannak előadások, amelyekben a gyerekeik is fellépnek. A társulat előadásainak állandó szereplője a névadó kék cica.
A Mese a tisztaságról színlapján nem tüntettek fel írót, így feltételezhetően az is a társulat munkája. Petiről, egy rendetlen kisfiúról szól, aki nem szeret mosakodni, így félő, hogy a bacilusok áldozatává válik. De egy óvodástársa, Julcsi elég motivációt jelent, hogy ezen változtasson, a cica pedig segít neki, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen mosakodni. Ennyi. A mese célja egyértelmű: tanítani. Mintha egy ÁNTSZ propagandaanyagot néznénk. Végig is mondják a teljes testgenerált a hajmosástól a lábujjközökig, nem átugorva, csak virágnyelven megkerülve azokat a részeket sem, amelyeket „a bugyiban tartunk”.
Mindehhez szegényes látványvilág társul. Nem az egyszerűséggel van gond, hiszen ez egy utazó, gyakran szabadtéren, technikai segédletek nélkül játszó társulatnál természetes. De a paraván, a kihajtható díszletszoba és a bábok is kopottasak, elavultak, évtizedekkel ezelőtti ízlésvilágot tükröznek.
A bacilusok sötét Barba papákra hajaznak, Peti rendetlen szobájában néhol le akar esni egy-két odaragasztott labda vagy könyv, és a ragasztónyomokon látszik, hogy néhány már le is esett. (Ehhez hozzátartozik, hogy ezen az előadáson is volt olyan kisgyerek, aki odament a paravánhoz, és megrángatta Peti lábát, megkaparászta a díszletet, majd egy másik kisfiú, akinek a szemét bántotta a díszletfalról lekonyuló labda, szintén odament és visszanyomogatta a helyére.) A két színésznek az interakció ezen formáit is kezelni kellett valahogy, és ezt természetes kedvességgel meg is tették. Zsámár Katinak egyébként is szemmel láthatóan nagy gyakorlata van abban, hogyan kell megszólítani a gyerekeket, de inkább úgy teszi, mint egy jó pedagógus, és nem úgy, mint egy színész.
A bábos jelenetek meglehetősen egysíkúak, rövid betétek a paraván előtti ismeretterjesztő részek között. Peti a szobájában mindig úgy jelenik meg, hogy a bábot a kartonfalba vágott kis lyukon dugják ki, ami már eleve meghatározza a mozgathatóságát.
Néhány dal is elhangzik. Az egyik az előadás mottójának is tekinthető: „Jegyezze meg jól a népség: a tisztaság fél egészség” – szól a refrén. A Bacilusdal refrénje pedig egyszerűen az, hogy „Bacilusok, pfuj, pfuj!” Ráadásul a zene hozzá felvételről megy, a gitárjátékot Gay Tamás imitálja.
Nem mondom, hogy az esti fürdésnél nem kerülhetett szóba néhány családnál, hogy a fülünket nem csak úgy körülbelül, hanem körül és belül is meg kell mosni, és azt sem, hogy a jó szándékú ismeretterjesztés ne lehetne hasznos. De azt nagyon remélem, hogy azok a gyerekek és szülők, akik erre az előadásra eljöttek, legközelebb minőségi gyerekszínházzal találkoznak majd a Margitszigeten vagy máshol. Hozzáteszem: ez azért nem csak a szerencsétől függ, hiszen lehet előzetesen tájékozódni, és remek előadásokat kifogni. Mert az vitathatatlanul nagy erénye a margitszigeti sorozatnak, hogy azoknak is lehetőséget kínál igazi gyerekszínházi élményre, akik ezt különben nem engedhetnék meg maguknak. (Összehasonlításképpen: a másik nyári gyerekszínházi sorozat a Városmajori Színpadon egy négytagú családnak alkalmanként 6.000 forintba kerül.) Ezen a szombaton azonban a színház lényegében elmaradt.
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Mese a tisztaságról (Marcipán Cica Társulat)
