Nem félünk a sötétben
Budapest Bábszínház
Szerelem, szex, alkohol, kémiaórák és végtelen magány. A Budapest Bábszínház legújabb előadása, a Nem félünk a sötétben minden részletével arra törekszik, hogy egy, a tinédzserek problémáit és mindennapjait bemutató, őszinte előadást hozzon létre. Vajon sikerül-e mélységeiben is az ábrázolás?
Egy hófehér lakásbelsőben járunk. A tér vakító, a kevés bútor személytelen, az egyetlen színfolt egy színes üvegből készült lámpa. A lakás IKEA-katalógusokat idéző világa hűen tükrözi, milyen családban él a tizenhat éves Aida. Apja új családjával Thaiföldön, ikernővérei alig járnak haza, édesanyja bánatában állandóan a telefonon lóg, legkisebb lányához intézett mondatai dorgálások vagy a mantraként ismételt figyelmeztetés: „Nincsenek rendes férfiak!” Ebben a környezetben ismerjük meg főszereplőnket, Aidát, aki arról álmodik, hogy filmrendező lesz, utálja a kémiát, és hogy magányát elviselhetővé tegye, egy rejtélyes, sapkás fiúról ábrándozik.
Első rendezésében Podlovics Laura mindent elkövet, hogy pontosan és érzékletesen mutassa meg a tinédzserek lelkivilágát. A történéseket, a szereplőket végig Aida szemszögéből látjuk: mindent felnagyítva és idegesítően. Ahogyan a tinédzser lány a környezetét érzékeli. Virág Vivien látványterveiben a maszkok és a jelmezek karikaturisztikusan kiemelik és hangsúlyozzák a szereplők legjellemzőbb tulajdonságát: Aida édesanyja uborkapakolással az arcán, fürdőköpenyben rohangál, míg magabiztos legjobb barátnője hatalmas pink műszempillákkal tarkított maszkot visel. Mindkettőjüket Pájer Alma Virág alakítja, ezzel is jelképezve, hogy bár ők ketten ott vannak mindennap Aida közelében, saját problémáik miatt valójában egyáltalán nem veszik észre őt. Ebben a kifacsart, olykor vicces, olykor nehezen viselhető világban próbál boldogulni Aida. Az őt alakító Erdős Lili az egyetlen, akinek nincs maszkja: minden rezdülése és gesztusa tökéletesen látható. Hiteles, ahogy Aidaként küszködik azért, hogy családja és barátnői végre észre vegyék őt, majd fokozatosan feladva a küzdelmet, elmerül saját álomvilágában a sapkás fiúval.
Az előadás ritmusa jól érzékelteti, hogyan sodródik Aida egyre inkább a depresszióba: mindennapjainak valóságát élénk színek és túlgesztikulált, harsány játék jellemzi, ami kezdetben humorosnak, később fárasztónak hat. Ezzel szemben a lány lelkivilága olyan csendes, bensőséges és törődő, hogy Aidával együtt mi sem kívánkozunk ki belőle.
A két világ elkülönülését bábtechnikákkal fejezik ki az alkotók: a valóság a többféle szereposztásban visszatérő színészek (Csarkó Bettina, Márkus Sándor, Pájer Alma Virág és Szolár Tibor) eltúlzott játékában jelenik meg, Aida lelkivilága pedig árnyjáték formáját ölti, melynek egyetlen állandó szereplője a sapkás fiú. Ő kezdetben csak árnyként bukkan fel Aida képzeletében, majd mikor a lány végső elkeseredettségében az álmaiba menekül, kilép a vászon mögül és csendes jelenlétével támogatja, vigasztalja. Bartha Bendegúz néma szereplőként a mozdulataival és a gesztusaival játszik. Alakításában tetten érhető az a szeretet és törődés, amely Aida menekülését megérthetővé és átélhetővé teszi.
Az előadás őszintén beszél az alkohol, a drogok és a szexualitás kérdéseiről, miközben fokozatosan felfedi az okokat, amelyek a lányt lassan a halál és az öngyilkosság gondolata felé terelik. Mit lehet ilyenkor tenni? Hova fordulhat egy magányos lány, akivel egy rég halott énekesen kívül senki nem törődik? Olyan kérdések ezek, amelyeket az előadás feltesz, de választ nem ad. A végsőkig vitt feszültség közepette Aida világa szürkéből teljesen feketébe fordul. A váratlan lezárás megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után, és a befejezetlenség érzését kelti.
A Nem félünk a sötétben izgalmas megoldásokkal, kreatív módon mondja el egy meg nem értett tinédzserlány történetét. Kendőzetlenül mesél olyan problémákról, mint az alkohol és a kábítószer-fogyasztás, de a főkérdésre nem felel. Igaz, nem félünk a sötétben, de hogyan jutunk ki onnan?
Bálint Zsófia
Nem félünk a sötétben (Budapest Bábszínház)
Játsszák: Erdős Lili e. h., Bartha Bendegúz, Pájer Alma Virág, Csarkó Bettina, Márkus Sándor, Szolár Tibor
Írta: Podlovics Laura, Gajda Anna
Mentor, dramaturg: Pass Andrea
Látványtervező: Virág Vivien
Zeneszerző: Kun Bálint
Koreográfus: Kondákor Ajsa Panka e. h.
Rendezte: Podlovics Laura
Budapest Bábszínház, 2023. október 30.
Fotó: Kovács Milán
