Bűn és bűnhődés
Budaörsi Latinovits Színház
A terembe lépve először haboztam, hogy hol foglaljak helyet, végül az első sor szélén, egy nagyon mélyen gondolataiba révedt lány mellé ültem le. Eközben a terem szépen megtelt, és a nézők közül még nem is helyezte magát mindenki kényelembe, amikor kezdetét vette a Bűn és bűnhődés világába tett utazás. Nézőként már annak is a részesei vagyunk, ahogyan a játszók a karakterük bőrébe bújnak. A darab legelején ugyanis valamennyien fekete nejlonruhát húznak, ami olyan érzést kelt, mintha bele akarnának olvadni a környezetükbe és a lehető legkevesebb feltűnést szeretnék jelenlétükkel kelteni. Vagyis éppen úgy tesznek, mint ahogyan egy gyilkossági gyanú árnyéka elől rejtőzködő személy tenne.
„Akkor most le vagyok tartóztatva?”- kérdezi Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, és ezzel a kérdéssel rögtön nyilvánvalóvá válik: a nézőközönség egy kihallgatásba csöppent. Porfirij Petrovics vizsgálóbíró éppen afelől érdeklődik, hogy Dosztojevszkij regényének főhőse mit csinált az Aljona és Lizaveta Ivanovna meggyilkolását megelőző napokban.

Felpattanván hirtelen, a mellettem merengő lány magára öltötte Szofja Szemjonovna Marmeladova karakterét, és máris a regény egyik kulcsfontosságú jelenete elevenedett meg a közönség előtt. Az előadás folyamán a regény legkritikusabb pontjait a kihallgatást meg-megszakítva tárták elénk a színészek, kiegészítve a regényből felolvasott leíró részekkel, amelyek mintegy díszletként szolgáltak a történethez. Az előadás önmagában kevés kellékkel, jelmezzel operál, díszletnek pedig teljesen híján van, azonban így nincs semmi, ami elterelné a publikum figyelmét a történetben felbukkanó elgondolkodtató kérdésekről. A nézőben olyan érzés ébred, mintha maga is Rogya üres, gyéren bútorozott szegényes szobájában ülne és a korabeli orosz alsó rétegek sivár életében foglalna helyet.

Az előadás alapjául szolgáló műben szereplő karakterek létszáma bőven túllépi a játszó színészek számát, tehát kíváncsian vártam, hogyan formálja meg őket mindössze két színész és egy színésznő. Így, hogy az előadás keretéül szolgáló kihallgatást különálló jelenetek szakították meg, a játszók könnyedén bújtak egy másik figura szerepébe a jeleneteket átkötő zenés blokkok alatt. Chován Gábor, a vizsgálóbíró Porfirij Petrovics mellett az alkoholista címzetes tanácsos, Marmeladov képében is mutatkozik, és az előadás egyik legemlékezetesebb és legszenvedélyesebb részeként adja elő Marmeladov monológját, amely indikátora is annak, ami Rogyával történik a következőkben.
Marmeladov lányának, Szonyának megszemélyesítése mellett Szaplonczay Mária is több hősnőt ábrázol: az Ivanovna nővéreket és Raszkolnyikov anyját is az ő alakításában ismerjük meg. A színésznő az este folyamán nagy meglepetést szerzett nekem azzal, hogy Aljona Ivanovna szerepében nyújtotta a leginkább a regényhez és a karakterleíráshoz hű alakítást.
A főszerepben Váradi Gergelyt láthattuk, az előadás során végig Rogyaként. Játéka meghökkentő pontossággal tükrözte a műben, a személyiségében lejátszódó lélektani folyamatokat. Színvonalas alakításával megnyitotta a közönség előtt Rogyion Romanovics Raszkolnyikov belső világát, közelebb hozva a nézőkhöz azt a folyamatot, amit Dosztojevszkij szerint egy kettős gyilkosságot elkövetett ifjú él át az elkövetéstől a lelepleződésig, majd a felelősségvállalásig.
A feszültséget a játszók folyamatosan fenntartották, átragasztva a közönségre, olyannyira, hogy a végén a megváltó lelepleződés nehéz köve nemcsak Rogya szívéről gördül le, hanem a vele együtt őrlődő nézőéről is. Az út, amit Rogya bejár, teles-tele van olyan kérdésekkel, amelyekre nem kaphatott egyszerűen választ az akkori kor embere. Léteznek-e olyan személyek, akiknek több joguk van, mint másoknak? A regény megírása óta eltelt évtizedek a jogegyenlőségért folytatott harc jegyében teltek, így elképzelhetetlenné vált az, hogy Rogya teóriája igaznak bizonyuljon és lehessenek olyan emberek, akiknek megengedett, hogy felrúgják a törvényeket, akár bűnözhessenek is. Rogya, bár ezen gondolatait egy tudományos értekezésnek szánta, olyannyira magáévá tette végül, hogy alapul szolgált a gyilkossághoz, melyet társadalomidegen álláspontja szerint egy jó ügy érdekében követett el.
A Budaörsi Latinovits Színház színházi nevelési programja keretében hozta létre a Bűn és bűnhődés bemutatóját Varsányi Péter rendezésében. A produkció elsősorban középiskolás diákoknak készült, tantermi előadás formájában. Lebilincselő módon ismertet meg súlyos gondolatokat a felnőttkor kapujában állókkal, és emellett a regény elolvasásához is kedvet csinál. Hátha a diákok leveszik majd a polcról a hétszáz oldalas orosz klasszikust, amelynek lapjai nem utolsósorban egy értékes kriminológiai barangolást rejtenek.
Kalinowski Virág
Bűn és bűnhődés (Budaörsi Latinovits Színház)
Dosztojevszkij regénye alapján írta Marilyn Campbell és Curt Columbus
Szereplők: Váradi Gergely, Szaplonczay Mária e. h., Chován Gábor
Fordító: Kovács Kristóf
Dramaturg: Németh Nikolett
Zeneszerző: Labus Gida
Rendező: Varsányi Péter
Fotó: Borovi Dániel