Szenzáció!, Ámbra
Abstract Fesztivál
A Budapest Bábszínház első alkalommal megrendezett Abstract Fesztiváljának válogatói érzékelhetően arra törekedtek, hogy a meghívott produkciók ne csupán tartalmi és formai szempontból mutassanak változatos képet, hanem a bábtechnikák lehető legszélesebb palettáját, illetve báb és ember viszonyának legkülönbözőbb variációit prezentálják. Így aztán olyan előadások is alapvetően eltérő szempontból közelítenek a bábszínház különböző történetmesélési, illetve színházi nyelvi lehetőségeihez, amelyek formai eszközeik, atmoszférájuk szempontjából sok hasonlóságot mutatnak.
A Szenzáció! és az Ámbra egyaránt sajátos, szürreális hangulatú, játékosan teátrális előadás, ám a bábtechnikák alkalmazása, a bábokkal megteremtett világ megjelenítése, továbbá a történetmesélés módja tekintetében élesen eltérnek egymástól.
Az Idiotas Teatro Szenzáció!-bemutatója a nálunk csaknem ismeretlen mexikói író, Francisco Hinojosa kisregényéből készült. Története a XX. század első felének gazdasági válságtól sújtott Mexikóvárosában játszódik, főszereplője egy kisfiú, aki otthagyta az iskolát, hogy újságot árulva próbáljon családja megélhetéshez hozzájárulni. Egy idegen alkut ajánl neki: megveszi összes újságját, cserébe egy aprócska szívességért. S mivel a szívesség egyszerű és könnyű feladatnak tűnik, a fiú hamar rááll az alkura, nem sejtve, hogy ezzel súlyos, átláthatatlan és drámai események során keresztül lép át egy másik, ismeretlen, bűnös világba.
Az előadás voltaképpen mindvégig lineáris cselekményt mesél, hol gyorsabb, hol lassabb tempóban, hol didaktikusabban, hol többet bízva a néző képzeletére. A rendezők, Cristian David és Fernando Reyes Reyes érzékelhető ambíciója, hogy a történetet szerethető családi színházként, gyermekek és felnőttek számára is élvezhető módon dolgozzák fel. Ennek kulcsát nem annyira történetmesélésben, mint inkább a különleges színpadi világ létrehozásában, az atmoszférateremtésben vélik megtalálni. A növésben levő kisfiút vele együtt változó bunraku játssza ugyan, az előadás további bábjai viszont maguk a színészek, akik többnyire karikatúraszerűen elrajzolt hatalmas fejet viselnek maszkként (van, akinél egy jókora kalap helyettesíti a fejet).
A stilizált látvány, a mozgás, a zene, a színpadi trükkök sora erős atmoszférát hoz létre, és a minden mitikus háttere ellenére is kézzel foghatóan valóságos történetet elemeli a reálszituációktól. Ám ezáltal nem fenyegető, nyomasztó, kafkai, szürreális valóság jön létre, hanem a történések drámaiságához képest meglehetősen vidám, vonzó, „bolondos” világ. Maga a játék pedig közelebb áll a bohócszámokhoz, a cirkuszi mutatványokhoz, mint a klasszikus bábszínházi formákhoz. Amivel nekem nem lenne bajom, ha maguk a bohócszámok valóban eredetiek, a poénok szellemesek volnának – de nem azok. A bohócériák klasszikus sémájára többnyire régi, elhasznált poénok épülnek. Az egyébként szépen megmunkált látványos maszkok hátránya pedig az, hogy nem változnak, így vizuális igényessége ellenére egy idő (és nem is túl hosszú idő) után túlontúl kiismerhetővé, egyhangúvá válik az előadás egésze is.
Az Ámbra jóval változatosabb, eredetibb produkció. A Les Antiaclastes társulat bemutatója nem történetet mesél, hanem olyan történetcserepeket prezentál, rakosgat, mixel, amelyek a cethez kötődnek. Találkozhatunk itt Jónással, Pinokkióval vagy éppen a Moby Dicket üldöző Ahab kapitánnyal, miközben szemléletesen megjelenik a közeg, vagyis a víz sok meséhez, mítoszhoz is köthető világa (az első szereplők, akiket meglátunk, sellők). Közben azt is megtudhatjuk, hogy az ámbra miből és hogyan képződik: tömören az ámbrás cet bensőségeinek terméke. Ennek megfelelően a játék tere egy labor, ahol az ámbrát feldolgozó parfümkészítő a tökéletes illatot keresi, de amely magának a cetnek a gyomrára is emlékeztet.
A rendező, Patrick Sims által tervezett tér voltaképpen egyetlen, mágikus szerkezet, amelynek szinte minden pontja él és mozog, amelyben bármi és bárki fel- és eltűnhet. Hol füstök, gőzök képződnek benne, mint egy igazi laborban, hol különleges terepasztalra emlékeztet. Az irodalmi alkotások hősei e tér különböző rekeszeibe zárva élik át/élik újra megpróbáltatásaikat. A produkció számos bábtechnikát felvonultat az árnyjátéktól kezdve a pálcikabábokon és a marionetten át a maszkos emberbábig. Joséphine Bierey bábjai ráadásul méretet, formát tekintve is változatosak, s egészen elképesztő aprólékossággal megmunkáltak (Pinokkiónak még a füle is külön mozog).
De Patrick Sims nem elégszik meg a látvánnyal: a zene, sőt az illatok ereje is a komplex érzéki hatás része. Bár az alkotói koncepció nem egy ponton izgalmasan módosítja magukat a történetcserepeket is, intellektuális élmény valószínűleg csak az előadás után éri a nézőt. Mert amíg a játék tart, szinte lehetetlen nem belefeledkezni a képek, a szüntelen mozgás, a zene, az illatok kavalkádjába: az Ámbra az a klasszikus értelemben vett színpadi varázslat, amelyet a felnőtt is kitágult pupillákkal, gyermekként nézhet végig.
Urbán Balázs
(Színházi Kritikusok Céhe)
Idiotas Teatro – Szenzáció!, Les Antiaclastes – Ámbra
Abstract Fesztivál
Budapest Bábszínház, 2023. május 6-19.
Fotó: Piti Marcell
