Terülj, terülj asztalkám!
Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata
Szatmárnémeti és Zalaegerszeg nem esik túl közel egymáshoz, azonban az 500 kilométeres távolság ellenére a két bábszínház folyamatosan keresi az együttműködési lehetőségeket. Volt közös előadásuk, cseréltek díszletet, közös szakmai programot is terveznek, most pedig kicserélték két bérletes előadásukat: a szatmári kisgyerekek a griffes Széttáncolt cipellőket láthatják, az egerszegi óvodások pedig a szatmári Terülj, terülj asztalkám!-at, Nagy Regina rendezésében.
Utóbbi egy régebbi, még 2015-ben bemutatott előadás, amelyre részben azért esett a választás, mert jól utaztatható, nem kell hozzá bonyolult technika. A zalai bérletes előadásokat ugyanis részben falusi művelődési házakban, iskolai tornatermekben játsszák.
Igaz, ma már a falusi kisgyerekek sem találkoznak élőben „tengerihántással”, vagyis közösen végzett kukoricamorzsolással, ami hajdanán némi szórakozásra, közös éneklésre, táncra is alkalmat adott. Az előadás keretjátéka éppen ezt idézi meg. A színészek énekelve, táncolva jönnek be a színpadra, aztán a gyerekek közé vegyülve tanítgatják őket a kukoricamorzsolásra, hívják a közös táncba. Kedves, természetes jelenlétüknek meg is lesz az eredménye, hamarosan az óvodások harmada-negyede fent táncol a színpadon. Innen kell visszavezetni a gyerekeket egy csendesebb, színpadra figyelős lelkiállapotba, és elkezdeni a mesemondást, de a színészeknek ez is sikerül.
Az előadás látványvilága is a falusi hagyományokhoz kapcsolódik: fából készült kapu adja a díszlet fő elemét, hozzá füles kosarak, szakajtók, kukoricás zsákok társulnak. Az élőjátékkal keretezett bábjátékos mesében egyszerű, natúr színekbe öltöztetett bábokat látunk. Lehet, hogy a bemutató óta eltelt hét év viszontagságai is hozzájárulnak, de a látványvilág összességében kissé idejét múltnak tűnik, ennek alapján készülhetett volna akár a hetvenes-nyocvanas években is az előadás, ekkor ábrázolták hasonlóan a rusztikus falusi környezetet. A jelmezek, különösen a színes női népviselet azonban élénkíti a színpadi összképet. (A jelmezeket lecserélhették a bemutató óta, mert az előadáson mást láthattunk, mint a korábbi képeken.)
Az eredeti Grimm-mese egyszerűsített változatát játsszák, itt nincs hazudós kecske, sem három fiú, akik egymástól függetlenül látogatnak el a kapzsi kocsmároshoz, egyetlen szegény favágó járja meg kétszer is vele, hogy aztán harmadszorra a botocska igazságot szolgáltasson neki. Ettől a változtatástól kicsit érthetetlennek tűnik, hogy miért sétál bele másodszor is gyanútlanul a kelepcébe, miért hagyja magát ismét leitatni, amikor már tudhatja, hogy a kocsmáros becsapta, a csodaasztalkáját értéktelenre cserélte. A történet azonban jól követhető, sőt, a keretjátékkal is összekötik. A tengerihántás egyik résztvevőjéről, egy boszorkány kinézetű öregasszonyról nagyon gyanús, hogy ő lehet az a bizonyos kocsmárosné, aki a férjével becsapta mesehősünket.
A színészek közvetlen, oldott játékstílusa, az, ahogy a gyerekekkel kapcsolatot teremtenek, meghatározza az előadás hangulatát. Érződik, hogy sokat játszott, beérett munka, mégsem mutatja a fáradt rutin jeleit, még a reggel fél tízes előadáson sem.
Stílusában, hangvételében egy olyan hagyományosabb színjátszást képvisel, amely különbözik a Griff Bábszínházban látható előadások kortárs ízétől. Egy kisebb időutazás: ezt az előadást akár a Balu bérletes óvodások szülei vagy nagyszülei is láthatták volna gyerekkorukban. Azonban a Terülj, terülj asztalkám! a maga stílusvilágában érvényes előadás, amelyet a gyerekek is annak fogadtak el.
U.i.: Egyszer egy, a gyerekek neurológiai fejlődésével foglalkozó cikkben olvastam, milyen fontos, hogy minél több manuális tevékenységet végezzenek. Példának éppen a kukoricamorzsolást hozták, hogy a monitornyomkodás mellett mennyire kellenek az agy fejlődéséhez ezek a másféle ingerek. No, itt csak úgy repkedtek a kukoricaszemek a nézőtéren!
Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)
Grimm testvérek: Terülj, terülj asztalkám!
Szatmárnémeti Északi Színház Brighella Bábtagozata
Játsszák: Bandura Tibor, Nagy Anikó, Bandura Emese, Nagy Tamás, Szabó János Szilárd
Díszlet- és bábtervező: Bodor Judit
Zenei összeállítás: Szátvári Csaba
Rendező: Nagy Regina
Griff Bábszínház, 2022. november 9., kb. 70 néző
Fotók: Czinzel László
