A boldog herceg

(Mesebolt Bábszínház)

Turbuly Lilla, július

 

Ha az ember nem hallja a saját fülével, nehéz elhinni, hogy egy affektált hanghordozás mire képes. Ahogy Kosznovszky Márton (mint valami elvetélt pszichiáterguru) a nyitómonológban a szeretetről beszél, éppen ezzel a természetellenes, énmindentjobbantudok hangsúlyozással éri el, hogy úgy érezzük, tényleg jobban tudja, hányszor és hogyan vezetnek meg bennünket a szeretet nevében.

Kosznovszky Márton egy skizofrén hajléktalant alakít (de az is lehet, hogy több hajléktalant egy személyben), aki A boldog herceg címszerepét játssza. Az előadás alaphelyzete szerint ugyanis hajléktalanok készülnek bemutatni Oscar Wilde meséjét. (Zárójelben: ha valaki hajléktalan színjátszókat szeretne látni, nem is kell messzire utaznia Kőszegtől, a vasvári színjátszó fesztiválon évek óta fellép a budapesti AHA Színpad, a saját életükre is reflektáló, értékes előadásokkal.)

Varga Bori

Jeles András döntése, hogy az előadást hajléktalan közegbe helyezte, határozott állásfoglalás és szolidáris kiállás, ugyanakkor esztétikai szempontból is meghatározó. (Korábban ő is dolgozott hajléktalanokkal, A revizort mutatták be.) Az előadásaiban mindig kiemelt szerepet kapó vizuális világ megteremtésében ezúttal is régi alkotótársai voltak a segítségére. Perovics Zoltán díszlete visszafogott és funkcionális, a dobogók és a világítás azonban mégis elemeltséget visz a lepusztult közegbe. Bánki Róza jelmezei pedig ezt a kettősséget (a mélyvalóságot és a mélybe kényszerült ember méltóságát) gyönyörűségesen jelenítik meg. Az aprólékosan, a szigetelőszalaggal összeragasztott szemüvegig megtervezett jelmezek, nejlonszatyrok, befőttes- és kannásboros üvegek reáliái mellett, pontosabban azok fölött, ott vannak a bábok. Ezeket a fehér, kidolgozott arc nélküli, nagyobb baba nagyságú testeket úgy erősítették rá a színészek hátára-vállára, hogy ha mozdulnak, a bábok is életre kelnek. Ráadásul a rugós rögzítéssel azt is elérték, hogy sokszor viselőjükhöz képest más irányú, önálló életre. És nem kell ehhez nagyobb amplitúdójú mozgás, ilyesmi nem is nagyon van az előadásban. Itt mindenki ül, fekszik, egy helyben motoz, legfeljebb a táskáiban matat, kislábast, befőttes üveget kapargat. Ha mégis helyet változtat, többnyire lassan és nehezen teszi. Ebben a statikus világban rezegnek-mozognak a fejek felett a fehér bábok. Csak Lukin Zsuzsanna nem kapott belőlük, aki – hasonlóan a Stúdió K-ban játszott Babaház narrátorához – itt is a külső szemszöget képviseli, ő az, aki betanítja a darabot a hajléktalanoknak.

A jellegzetes mozgások mellett több szereplő hanghordozása is eltér a mindennapitól. Varga Bori például lassan és nehezen formálja a szavakat, mintha fájdalommal szülné valamennyit. Lukin Zsuzsanna tanító nénis, kissé emelt hangú tónust hoz.

Janicsek Péter

A hangzásvilág meghatározója Szőke Szabolcs élő zenéje, amelyhez a színészek ritmushangszerekkel csatlakoznak, valamint a szándékoltan ügyetlenül, hamiskásan előadott, zsoltárokat idéző dalok. A társulat igen szépen oldja meg azt az összetett színészi feladatot, amelyet a folyamatos jelenlét, a különleges nyelvi és zenei megszólalások, az apró, repetitív mozgások, a háttérben lét és az előtérben zajló játék egyensúlyban tartása igényel.

Jeles András szövege felvillant néhány sorstöredéket mindabból, ami ezek mögött a hajléktalan emberangyalok mögött ott van. A sokszor profán, mai szövegek, szójátékok (így lesz például a hercegből Herz szalámi) összefonódnak az önmagát másokért feláldozó ember passiójával, bibliai áthallások szövődnek a mesébe.

A darab használja az irónia eszközét is, ami egyébként az Oscar Wilde-mesében is fontos alkotóelem. Az eredeti történetet egészen a fecske haláláig hűen követik, a mese vége azonban, amely szerint a politikusok szemétre vettetik a kincseit elajándékozó, megrepedt szívű szobrot, lemarad. Ahogy az isteni igazságszolgáltatás is, amely Oscar Wilde-nál még megadatott a hercegnek és a fecskének is. Itt már csak a nyugalmas halálban reménykednek a kórus záródalában.

A Mesebolt Bábszínház 14 éven felülieknek ajánlja az előadást, amelyhez feldolgozó foglalkozást is készítettek középiskolás fiataloknak. Én elsősorban felnőttelőadásnak látom, de 14 éven felüli fiataloknak bátran ajánlható, főleg ha utána beszélgetni is tudnak róla. Külön ajánlanám a hajléktalanokra vonatkozó jogszabályokat megszavazó politikusoknak. Akár feldolgozó foglalkozással, akár anélkül.

Turbuly Lilla
(Színházi Kritikusok Céhe)

A boldog herceg (Mesebolt Bábszínház, Kőszegi Várszínház)

Oscar Wilde műve alapján színpadra írta: Jeles András

Játsszák: Császár Erika, Fritz Attila, Gyurkovics Zsófia, Janicsek Péter, Kosznovszky Márton, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lukin Zsuzsanna, Szőke Szabolcs, Varga Bori

Zene: Szőke Szabolcs

Díszlet: Perovics Zoltán

Báb és jelmez: Bánki Róza

Rendezte: Jeles András

Kőszegi Várszínház, Lovagterem, 2019. július 2. kb. 150 néző