Magyarországi Bábszínházak XVI. Találkozója
Kecskemét
2024 június havában három színházi fesztivál is zajlott Magyarországon. (További három pedig határon túli magyar színházakban, de abban nincs semmi rendkívüli, mert a határon túli magyar színházak szinte mindegyike ad arra, hogy évente szervezzen nemzetközi, regionális vagy tematikus színházi fesztivált.) Az itthon lebonyolított júniusi seregszemlék közül egyről meggyőződéssel állíthatom, hogy szakmai, színházművészeti szempontból kifejezetten hasznos, értelmes, motiváló és előremutató. Ez pedig a magyarországi bábszínházak kétévente esedékes találkozója, amelyet immár 16. alkalommal tartottak meg Kecskeméten.
A kecskeméti eseménysorozaton általában részt vesz a bábszakma apraja-nagyja, s idejük zömét a vendégek nem a teraszokon töltik, hanem megnézik a napi öt-hat előadást, aztán megbeszélik, eszmét cserélnek, tematikus vitákat folytatnak – újra és újra keresgélve a szervezett szakmai beszélgetések legmegfelelőbb formáját is. Közben örülnek egymásnak és a jó teljesítményeknek. A fesztivál házigazdája, a Ciróka Bábszínház produkciónként két-két alkotónak tud lehetőséget nyújtani az ott-tartózkodásra végig, a többiek szállásába és a közös étkezésbe beszállnak a társulatok. Idén a bábtalálkozó támogatása 15%-kal csökkent a két évvel ezelőttihez képest, de a szűkebb költségvetés legfeljebb a „napi ellátáson” érződött kicsit, a szakmai tartalmon, a külső programokon (például a látványtervező hallgatók kiállításán) nem.
A találkozón hagyományosan jelen vannak az SZFE bábos növendékei, ezúttal Fabók Mariann harmadéves osztálya teljes létszámban. Fel is léptek vizsgaelőadással nyitány gyanánt az első napon. Ha valamiről, akkor a szakmai kíváncsiságot nem nélkülöző bábszakmáról még elmondható, hogy egységes – ezt a Színházi Olimpia keretében rendezett országos közös programjuk is fényesen igazolta –, tehát mindenképpen biztató, reményt keltő, ha a legifjabb generációk látják, megtapasztalják ezt a közeget és ebben szocializálódhatnak. Aki pedig nem új vendég, hanem régi és rendszeres, az nyomon követheti a hazai bábművészet fejlődésének világos vonalait.
A kecskeméti fesztiválon nincs válogató, nincs előnézés – ide a színházak az elmúlt két év bemutatói közül azt hozzák el megmutatni, amit akarnak (és persze aminek anyagi vagy technikai korlátok nem szabnak határt). De az is valószínű, hogy a vendéglátó szakemberek – a Ciróka vezetői: Kiszely Ágnes igazgató és Kuthy Ágnes művészeti vezető, valamint kollégáik – megkülönböztetett figyelemmel kísérik az SZFE-n zajló bábrendezésképzésből kikerült fiatal alkotókat. Aligha véletlen, hogy a 2022-ben diplomázott rendező, a sokoldalú Cseri Hanna három színrevitele is szerepelt a programban. Fodor Orsolyának és Maróthy Anna Zorkának is láthattuk egy-egy szegedi, illetve győri munkáját, részleges pozitívumokat nyugtázva.
Eljött a legutóbb végzett bábszínészosztály zöme is, a Jurányiban Füge Produkcióként létrehozott Ki ölte meg az apámat? című, éles előadásával. Valamint a 2022-es találkozó után most is fellépett Lázár Helga, aki (1) put the roots down (2) then push them deep into the ground – D.I.Y. kivándorlóknak című egyszemélyes darabját játszotta el, amelyet Németországban mutatott be. Produkciója nem nagyon hasonlít a hagyományos értelemben vett bábszínházhoz. Performatív tárgyhasználat jellemzi, evvel túlmutat a tipikus mai bábelőadásokon, amelyek általában lineáris történeteket mesélnek el bunraku technikával – mondja Kuthy Ágnes. A kecskeméti bábtalálkozónak ez is célja, hogy némiképp a jövőbe tekintsen, felmutasson új, progresszív irányzatokat. Ehhez szépen illeszkedett a Budapest Bábszínház szereplése, mert ők a kísérleti stúdiójuk Ponttól pontig című előadását hozták el, két színész – Pájer Alma Virág és Szolár Tibor, valamint öt alkotótársuk és négy robotgolyó munkáját.
Alighanem ide sorolható a Mesebolt Bábszínház szintén nem történetmesélő előadása is, a Bartal Kiss Rita rendezte ABC-BetűJáték, amelyben három színész (Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint és Varga Bori) játékosan lemegy a fogalmak, szavak gyökeréig, a betűkig. Szintén új irányt mutatott a veszprémi Kabóca Bábszínház, amely új igazgatóval, új színházépületben újmódi összeművészeti produkciót hozott létre Ladányi Andrea koreográfiájával és rendezésében. Az A. Tóth Sándor festményei által ihletett ATS – Táncoló festmények I. előadásuk arra utal, hogy ebből rendszert fognak csinálni: festmények, zene, költészet, mozgás, impressziók, tánc, színészi jelenlét szuggesztív elegyéből.
Nem állt módomban végignézni mind az öt napot, huszonöt előadást plusz azt az öt-hat továbbit, amely szabadtéren zajlott. (Mondjuk Pályi János Vitéz Lászlója nélkül el sem igen képzelhető a kecskeméti fesztivál.) A beltéri színháztermeknek áldásos módon megoldották a léghűtését, amiért nem lehetünk elég hálásak. Természetesen a programban nem csupán gyerekelőadások szerepeltek. Ebben idén is a házigazdák, Cirókáék járhattak az élen, akik Örkény István Tótékjának Szikszai Rémusz rendezte előadását játszották el.
Több szempontból is logikus jelenség, hogy az előadások nagy része kis személyzetű. Nemcsak az olyan, szűk családi truppok esetében, mint a MárkusZínház vagy a Ziránó Színház, hanem a városi bábszínházak is hoztak ilyeneket. Akadnak számosan, akiknek eleve műfaja az egyszemélyes vásári vagy nem vásári bábjáték, élen Fabók Mancsival. Nizsai Dániel A bábjátékost mutatta be az Illaberek Bábszínház képviseletében, Czéh Dániel KL színházi produkcióként hódította meg Patkó Bandi legendájával a felnőttközönséget.
A zalaegerszegi Griff Bábszínház Szolnok Ágnest delegálta A tündérkeresztanyával, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház pedig A Szegény Dzsoni és Árnika „monoelőadásával” szerepelt. Kolozsi Angéla átiratában, Kovács Géza rendezésében Lukács Gábor voltaképp telefonon keresztül, szerény háztartása eszközeivel játssza el kislányának a Lázár Ervin-mesét. A találkozó programjának általam (valamikor, valahogyan) látott 16 színvonalas produkciója közül ezt találtam kiemelkedőnek.
A kecskeméti bábfesztivál nem verseny. Ám a szakmai tanácskozásokkal, közgyűlésekkel telő utolsó napon a Magyar Bábművész Szövetség mindig elismerésben részesít egy alkotót, kiemelkedő szakmai teljesítményéért. A díjat ezúttal Kovács Géza, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház leköszönő igazgatója vehette át, aki egyébként a kecskeméti bábtalálkozó megalapítója volt harminckét évvel ezelőtt, a Ciróka akkori igazgatójaként. A történet így kerek, egész. Guruljon csak tovább.
Stuber Andrea
Színházi Kritikusok Céhe
Magyarországi Bábszínházak XVI. Találkozója. Kecskemét, 2024. június 22-27.
Fotók: Éder Vera
