Mackótalálkozó

nyito

Medvék minden mennyiségben

Vaskakas Bábszínház

Stuber Andrea
2022. január 29.

 

A Vaskakas Bábszínház Medvék minden mennyiségben című produkciójának címe egészen pontos: ahogy feltehetően Győrben, úgy a Marczibányi téri vendégjátéknál is több kosárnyi mackó várta az előcsarnokban a közönséget. Minden gyerek választhatott egy mackótársat, vihette magával a nézőtérre. (Hogy az előadást szokott módon követő levezető kötetlen együttjátszás végén mi lett a partnermacikkal, azt már nem láttam. De valahogy biztosan érzem: nem rángatták ki őket a gyerekek kezéből.)

A húszperces, expresszív színészi játék közben épp elgondolkodtam azon, vajon honnan ered, hogy a mackók váltak a legnépszerűbb és legnagyobb múltú játékállatokká a gyerekiség történetében. Ámbár a választék nyilvánvalóan szélesedett akár az elmúlt száz évben is: ma már mindenféle játékállat van, az én hathónapos unokaunokahúgom például különös előszeretettel rácskálja egy plüsspatkány lábát. (Száz éve ez még fordítva lehetett.) Amikor ezen tűnődtem, abban a minutumban elhangzott Bora Levente szájából a kérdés, hogy vajon ki lehetett a játékmackók őse. (Ő se, ő se, ő se – vették végig a mackószereplőket.) Nem utolsó sorban Nagy Petra rajzkészségének köszönhetően szemléletesen oda jutottunk, hogy a koala. Nem valószínű, hogy igaz ez, de ettől még elégedettek lehetünk a tudattal, hogy minden mackónk elődje épp az a kedves, maflaképű, aluszékony állat. Bár – ahogy Tandori Dezső írja –,„Ha nem élt még öt évet, ősebbek vagyunk nála”.

A két győri színész ugyanis egy autentikus irodalmi medveszakértő, Tandori Dezső verseiből összeállított szöveggel játszik, Markó Róbert dramaturgi és rendezői iránymutatása szerint. Maga a cím is a költő 1977-es gyerekverskötetének éléről való. (Nekem kicsit hiányoznak a verebek. Ha már a Játékmedvék verébdalából is hangzik el átdolgozott részlet, amely a jókedvet teszi meg a medvék jelszavának, teljes joggal egyébként.)

A teret Sipos Katalin tervezte, nagy biztonsággal megfelelve a célnak, amely cél a 0-4 éves közönség figyelmének felkeltése és fenntartása. Talán három darab, univerzális, dobozszerű berendezési tárgy áll rendelkezésre. Mindegyik színes, helyenként mintás, gurulós, és vannak fiókjai, lyukai, fachjai, hogy százféle módon lehessen használni. Autónak éppúgy megfelel, mint tévének vagy asztalnak. Hol itt, hol ott bukkan fel egy-egy mackófej vagy a színészarc. Lehet kinézni, benézni, mesélni. Bora Levente sárga fölsőt visel, Nagy Petra pirosat, s mindkettejük kapucnija macifülben végződik. („Nem kell ahhoz túl sok idő, amíg egy medvefül kinő. Odavarrják pár öltéssel – medve ilyet sose szégyell.”)

A tömeges medvefelhozatal némiképp hátrányos magukra a mackókra nézve, mert ekkora kínálatban nemigen lehet érzékelni egy-egy egyed egyéniségét. Márpedig minden játékmackó önálló karakter. De ez egyáltalán nem panasz, mert jól teszik a medvehegyek, hogy a játszó színészeknek engedik át a reflektorfényt. A csecsemő-előadásokban – úgy vélem – mindennél előbbrevaló az előadók megnyerő személyisége. Különösen fontos elem a mosoly – gondolom. Bora Leventének eleve nyert ügye van a mókás arcával, fülig érő mosolyával. (Énszerintem sima arccal, borotváltan még tudná fokozni a hatást.) Nagy Petra a megnyugtató szépségével, világos színeivel, élénk arckifejezésével, lányos puhaságával kiváló partner. (Szakmai útja kezdetén, már a színiegyetemen találkozott mackóélettel, mackóálommal.)

Két „gyerek” játszik előttünk – illetve eleinte csak egy, mert Nagy Petra kicsit később kerül elő, egy doboz alól. Olyanok ők ketten, hogy gyerekként minden bizonnyal szívesen csatlakoznánk hozzájuk, felnőttként pedig gyönyörködve nézzük őket.

A minőségi irodalmi alapanyagból készült biztonságos előadás budai vendégfelléptét Rab Viki kicsit torzan érkező zenéje egészítette ki. Nem kétséges, a produkció egyetlen jelenlévő medvének sem adott okot arra, hogy felhúzza a felhúzható medveorrát.

Stuber Andrea
(Színházi Kritikusok Céhe)

Medvék minden mennyiségben (Vaskakas Bábszínház)

Író: Tandori Dezső

Játsszák: Nagy Petra, Bora Levente

Tervező: Sipos Katalin
Zene: Rab Viki
Dramaturg, rendező: Markó Róbert

Marczibányi téri Közösségi Ház, 2022. január 18. kb. 30 néző

Fotók: Vaskakas Bábszínház