Felejthetetlen
Kerekasztal Nevelési Központ
„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az”. Levettem a polcról Tolsztoj Anna Karenináját, hogy híressé lett első mondatát (Németh László fordításában) pontosan tudjam idézni. Kellett valami megtámasztó segítség a Kerekasztallal töltött est után. Kellett annak az érzése, hogy mások is tudják, és régóta ismerik a kényszerű együttélések nyomasztó helyzeteit.
Különösen fontos napjainkban foglalkozni ezzel a témával, amikor ájtatos szemforgatással leskelve az égre, hivatalos vezetőink minden szociális és lelki probléma megoldását a nagybetűs CSALÁDra kívánják bízni, rálőcsölve a gondokat a készületlenekre, a tehetetlenül vergődőkre, az esetleg betegekre is. Az iskolai tanórák és erkölcstani foglalkozások az ideális család képével ejtik kétségbe az egészen más viszonyok között élő fiatalokat. „Valóság nagybátyánk” nem sűrű vendég iskoláinkban. Ezért is fontos vállalás ez az előadás.
A darabot író Vilmos Noémi Kovács D. Dániel és Bagossy László színházrendezői osztályába járt, s az egyetemi modellváltás után Salzburgban kapott diplomát. Nevéhez fűződik a pécsi színház Nádasdy Ádám újrafordításán alapuló, popdalokkal és vendégszövegekkel feldúsított, „unortodox” Bánk bánja. Kevéssé kifejező című jelen darabjának szuszogóan emberközeli jeleneteit archaikus népdalokkal tagolva rendezte meg Szalai Ádám. Molnár Anna valós berendezési tárgyakat és jelzéseket is használó, tenyérnyi helyen elférő díszletében épp huszonnyolcadszorra játszottak a Kerekasztal színészei.
Lipták Ildikó gyomorszorítóan kelti életre a „mérgező szülőnek” is jellemezhető Mama figuráját, azt az idősödő asszonyt, aki a maga görcsös önzésével, fullánkos kíváncsiságával már világgá üldözte a menyét, s azóta ő szabja meg az élet rendjét fia és unokája számára. Ez az asszony sosem lehetett igazán „tárgyalóképes”, mára meg már egyre erősebben jelentkezik kóros feledékenysége és zavarodottsága. Most is az a fő kérdés, mi legyen ővele. Intézetbe adják-e, ha egyáltalán össze tudják kaparni a pénzt erre, vagy otthon maradjon vele valaki, akinek ezzel – a mama haláláig – meg is szűnik a kinti élete. Nyári Arnold játssza a fiát, ő az Apa, a menő autószerelőműhely tulajdonosa, aki azt remélte, hogy fia, Beni (az egészen kiváló Kenéz Ágoston m.v.) betársul hozzá, hisz mindig is szeretett vele együtt dolgozni, de kis lemondással megértené azt is, ha az informatikusnak készülő srác inkább továbbtanulna.
A dramaturgiailag szükséges „új ember” a történetben, akinek mindent el kell mesélni, hogy a közönség informálódjék, az épp érettségiző fiú már orvosegyetemre járó barátnője, az orvosapukával rendelkező Anna (Jobbágy Kata). Égetően kínos vendégségjelenetek játszódnak le a mindenkire a maga fölséges krumplistésztáját kényszerítő Mama, a lassacskán egyre inkább a pálinkához menekülő Apa, a gluténfree ételeket ehető, alkoholt nem ivó, vegetáriánus Anna és a tétován tipródó Beni szereplésével. S Anna épp most tudatja Benivel, hogy egyéves ösztöndíjat nyert Lyonba, s ha Beni akarja, vele tarthat, majd csak talál ott valami elfoglaltságot magának. Az apa viszont elvárná, hogy az egyre súlyosabb állapotú öregasszonnyal maradjon otthon a fia, hisz a mama nem kíván „intézetbe” menni. A totális tanácstalanság tetőpontján szakad meg a történet, hogy mi, nézők, immár megértve kinek-kinek az igazságát és a napi gondját, próbáljuk meg kitalálni, mit lehetne tenni úgy, hogy a legkevesebb baj sújtsa a családot. No, de mi is a család? Az önfeláldozó hősök hálózata? Az egyéni törekvéseket mindenáron teljesíteni próbáló magányos harcosok időnkénti találkozása egy csoportkép erejéig? S van-e a társadalomnak valami teendője hasonló bajok esetén? Mit javaslunk Beninek, mit csináljon?
A körülbelül 150 perces program három tételben fut, hol fiataloknak (tizedik évfolyamtól kezdődően), hol felnőtteknek játszva. A nyitó félórában egy külön teremben zajló beszélgetésen vitatják meg, majd méretes papírlapokra rögzítik a most moderátorként ügyködő színészek, hogy úgy általában mit gondolnak a résztvevők, mi a dolga minálunk az öregeknek, a középkorúaknak és a fiataloknak. A produkció megtekintése után – nem kifejezetten tudományos pontosságú kategóriákat használó, de élénk reagálásokat kiváltó – záró beszélgetés következett. Az erősen vitatható állítások és az eléggé lazán megfogalmazott fölvezető kérdések (pl. Az életkor előre haladtával le kellene-e mondaniuk az embereknek bizonyos „jogaikról”, vagy sem? ) újabb és újabb kérdésekhez, megoldandó, vagy teljesen megoldhatatlannak látszó problémákhoz vezettek. Én éppen felnőttek társaságában voltam részese az estének, és sajnos, nemigen tudtunk biztatóan nézni egymásra. De mikor megszavaztattak bennünket, legalább a fiút megpróbáltuk megmenteni. És jó érzés volt együtt gondolkodni.
Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)
Vilmos Noémi: Felejthetetlen (Kerekasztal Színházi Nevelési Központ)
Szereplők: Lipták Ildikó, Nyári Arnold, Kenéz Ágoston m.v., Jobbágy Kata
Látvány: Molnár Anna
Rendező: Szalai Ádám
Marczibányi Téri Művelődési Központ, 2023. március 10.
Fotó: Mezey Gábor
