A nagy Lötty
A Kövér Béla Bábszínház születésnapi mesekönyve
Többféleképpen lehet kötetben megemlékezni egy művészi intézmény fennállásának kerek – vagy majdnem kerek – évfordulójáról. A szegedi Kövér Béla Bábszínház a jópofa utat választotta, amely csónakon bejárható.
Mérget mernék rá venni, hogy nem én vagyok az első olyan szerző, aki a Spiritusz felületén szükségesnek érzi előrebocsátani a tényt: úgy ír kritikát egy produktumról, hogy annak egészen bizonyosan nem ő a célközönsége. Mivel itt alapértelmezetten gyermek- és ifjúsági előadások tárgyaltatnak, a kritikusok pedig már nem gyermekek (és többnyire nem is ifjak, legfeljebb a szívükben), meglehet, ez jószerint túlságosan is kézenfekvő közlésnek számíthat ezen az érdemes tájékon.
Magam most mégis így kezd(t)em ezt a cikket, ugyanis nem csupán kinőttem a gyermek- és ifjúkoromból, de azt hiszem, még sohasem láttam a szegedi Kövér Béla Bábszínház egyetlen előadását sem. Ehhez képest, lám, mégis recenziót írok a teátrum első 75 évét feldolgozó, az adatok szerint 2022-ben megjelentetett kötetkéről, és hogy ilyesmire vetemedhetek, az nemcsak a szerkesztő nagy szívét és szabad szellemét dicséri, hanem rögtön hitelt érdemlően tanúskodik az évfordulós mű értékéről és vonzerejéről is.
Merthogy A nagy Lötty, avagy szülinap a bábszínházban olyan rajzos-mesés könyv, amelynek lapjain a szegedi halászlé hullámai közt megtett csónakázás által, illetve a játszóhely előadásainak régi és új bábfigurái révén válik ismerősünkké az 1946-tól számított 75 esztendőnyi intézménytörténet. Az ötlet eredeti és bájos (Schneider Jankótól és Kiss Ágnestől való), s a kivitelezés ahhoz méltóan leleményes, szövegében és képi világában is szerethető, úgy lehet, gyermek és felnőtt számára egyaránt: Kollár Árpád, Grela Alexandra, Kónya Ábel és Szekeres Nikoletta közös munkájának jóvoltából.
Ha a történet során szüntelenül egymást gyepáló két matrózt, Vázsonyt és Pulát (mint olvasom: a Rév Fülöp című előadás ikerbábjait) eltagadhatatlanul jobban a szívembe zártam is, mint Lumit, a színház legöregebb reflektorát vagy épp a legeslegelső bemutató címszereplőjét, János Vitézt, ez csupán személyes vonzalom és rangsorolás dolga. Hiszen az ő közös, bohókás és egyszersmind mégis informatív meséjüknek köszönhetően az évfordulós kötet megúszta a gyomorfekélyes komolykodást. A címbeli lötty folyékony közege pedig, mondhatni, esélyt sem hagyott a száraz tényeknek. Így tehát a kis könyv lapjain nem olvashatjuk például a Délmagyarország 1946-os tudósítását sem, amely ekképp adott hírt a szegedi bábszínház (első) intézményesüléséről:
„December közepén újabb jelentős kultúrintézménnyel gazdagodik Szeged, mégpedig egy új színházzal. A »színészeket« még egyelőre most faragják, csiszolják Debrecenben, de rövidesen megérkeznek Szegedre, hogy a szabadművelődés állandó jellegű bábszínházaként szórakoztassák nemcsak a szegedi gyermekeket, de előreláthatóan a felnőtteket is.”
Igaz, ha ezek a sorok ott szerepeltek volna az abban az esetben értelemszerűen egészen más jellegű megemlékező kötetben, úgy a színház hőskorából bizonnyal szóba kerülhetett volna más is, nem csupán a névadó és valóban kultúrhéroszi érdemű Kövér Béla. (Hiszen az idézett cikkben bizonyos Matók György nyilatkozott igazgatóként, míg Kövér Béla VIII. osztályos diák műszaki vezetőként szerepelt ugyanitt.) Ám ez puszta bakafántoskodás, elvégre rajz, fotó és szöveg révén így is annyi mindent megtudunk a szegedi bábosok belvilágáról, amely a jelek szerint mindmáig tartja magát a kövéri programadáshoz, mely szerint: „Ha törik, ha szakad, a kultúra terjesztve lesz!”
Erre bizonyság ez a megejtően kedves kis kötetke is, amely a múltból nem az adatokat, hanem az eleven hagyományt mutatja fel, a jelenből pedig a szinte túlcsorduló kreativitást. Bevallom, nem tudom, mekkora hullámok közepette navigál jelenleg a szegedi Kövér Béla Bábszínház kishajója, de stílszerűen tengerész jókívánságokat küldenék felé. Jó szeleket és legalább 30 centiméter vizet a hajó alatt! – hamarjában csak efféle idevágó kívánságra leltem az Arcanumot felforgatva. De a rokonszenv őszinte, és most már igazán megnézném néhány előadásukat is!
László Ferenc
A nagy Lötty avagy szülinap a bábszínházban – 75 éves a Szegedi Bábszínház
Írta: Kollár Árpád
Illusztrálta: Grela Alexandra
Grafikus: Kónya Ábel
Szerkesztő: Szekeres Nikolatta
Kövér Béla Bábszínház, 2022
Fotó: Szabó Luca
