Babaróka

Budapest Bábszínház

Gabnai Katalin
2021. október 9.

„A mesékben rend van, ez hiányzik a ma emberének.” – mondja Boldizsár Ildikó mesekutató, s mélyen egyet kell értenünk vele. Azok azonban, akik elég sok mesefeldolgozást látnak, gyakran tapasztalhatják, hogy az alapműben – például egy népmesében – eredetileg meglévő rend, mire a történet színpadra ér, széttörik, sokszor majdhogynem felismerhetetlenné változik. A műmesék még romlandóbbak, a hatásosságra törekvő színházi alkotócsapat erőfeszítései ellenére, vagy épp emiatt, ott, fönt a színpadon esnek szét darabokra.

Podlovics Laura e. h.

Hogyne örülne hát a néző, amikor ezzel az előadással, s benne a valóság „égi másával” találkozik! Ott kezdődik minden, hogy Babaróka „szülőanyja”, s a könyvsorozatként megjelenő, s egyre terebélyesebb Babaróka-mesefolyam szerzője-írója, s a bábszínpadi adaptáció készítője költő, méghozzá a legjobbak közül való. A Pozsonyi Pagony kiadó 2018-ban már két könyvecskéjét is megjelentette Kiss Judit Ágnesnek, egyiket Babaróka ajándéka, másikat Babaróka kertje címmel, ezeket követte 2020-ban a Babaróka esti meséi és a Babaróka kistestvére, ez év áprilisában jelent meg a legkisebbeknek szánt Apróka sír című képeskönyv, s már elő lehet jegyezni a Babaróka karácsonyát is.

Ellinger Edina három gyerek édesanyjaként, a könyvesbolti eladó tanácsára vette kézbe az első könyveket, s 2019 februárjában, a kecskeméti Ciróka BábszínházbanBartal Kiss Rita bábjaival és Tallér Zsófia kísérőzenéjével – már meg is rendezte az ottani Babaróka játékot. Ennek a produkciónak a térben kiteljesített és cselekményben is kibővített változatát mutatta be most szeptember végén a Budapest Bábszínház, Gimesi Dóra dramaturg közreműködésével. A sosem bájolgó, de kedves vonalvezetésű, jól felismerhető bábokat most is Bartal Kiss Rita tervezte, a harmonikus és hajlékony, finom zene szerzője Szászi Petra, díszlettervezője Virág Vivien, s a rendező most is – már saját színházán belül – Ellinger Edina.

Ahogy az ebben a nagyteremben már megszokott, szép, csillagos az ég. A kép láttán a felnőttek arra gondolhatnak, talán A kis herceg meséje kezdődik mindjárt. De óvodások töltik meg a nézőteret, akik nem gyanakodnak, csak nézik bámulva ezt a lassan forduló, furcsa zöld, növényi micsodát, ezt a körgyűrűként megépített, forgó paravánt, ami leginkább egy hatalmas, zöld toboz alsó csészéjére emlékeztet. Nyugalmat és derűt sugároz már az a szertartás is, ahogy a négy színész felrakja az apró díszletelemeket, s megépíti a történet elmondásához szükséges helyszíneket.

Az első, kb. 38 perces rész a harmadik évét betöltött Babaróka (Podlovics Laura e.h.) óvodába szoktatásának minden családban jól ismert, szorongásos kalamajkáit meséli el, de szerencsére ebben a sokféle állatkát befogadó „kölyökőrzőben” egy csodás pedagógiai vénával ellátott kisdedóvó, a Sétáló Tulipán (Pallai Mara) tart rendet, így az aprónép megtanul barátkozni, játszani, vitatkozni és megbékülni. Otthon pedig, Mamaróka (Pájer Alma Virág) és Apa (L. Nagy Attila e.h.) felségterületén, a hétköznapok történései nevettetik és hökkentik meg a közönséget. Mert van itt mesekunyerálás és együtt éneklés („Olyat mondj, hogy én legyek benne!”), bolti hiszti, nemalvás és szülői mosolyszünet miatti aggodalom is. Közben, óvatosan adagolva és az adott életkorhoz mérten, pár zöld életvezetési gyakorlat is bemutatnak.

Az első rész azzal végződik, hogy az eddig világközepe-gyermek arról értesül, kistestvére lesz, aki a második, kb. 28 perces részben meg is születik, ráadásul otthon. Az általunk csak áhított segítőkész társadalom tüneményes, nem kioktató és nem fensőbbséges, nem büntető figurákban ölt alakot. Nandu néni, a bába avagy dúla nyugalmát  és Doktor néni, az apukát szabadságra rendelő, anyukát a kissé elhanyagolt Babaróka mellé extra odafigyelés céljából oda parancsoló medvemama nagyvonalúságát és semmin nem csodálkozó természetét titkon minden jelenlévő felnőtt megkívánja. Jó ebben a világban lenni, bölcsességet és megbocsátani tudást lehet tanulni benne. S lesz gyerek, aki itt jön rá, hogy másképp is lehet beszélgetni, mint ahogy náluk szokás. Neki egy életre szóló kapaszkodót jelenthet annak megismerése, hogy így is lehet/ne élni, s hogy ha a családjuk tagjai nem is mindig, de rókák, cicák, sünkutyák és rekedtke selyemmajmok – ebben a szépen kitalált univerzumban – tudnak ember módjára egymáshoz szólni.

Pájer Alma Virág, Podlovics Laura e. h., L. Nagy Attila e. h.

„Ha nincs tesód, szerezz magadnak!” – éneklik Kiss Judit Ágnes versét a fináléban. Ennek az előadásnak minden szava, minden szellemesen megformált tárgya, eltalált hanghordozása és jó ritmusú jelenete kecsegtető kedvcsinálás, felhívás egy normális életre. Annak pedig része a humorérzék is. Napok múltak el, s még mindig nevetek, ha eszembe jut, mit mondott Mamaróka, amikor Babaróka fintorgott Gilikét, a gilisztát látva. „Nézd, lehet, hogy mi sem tetszünk neki.” Görcsoldó pirula ez a mondat, használni fogom nehéz időkben.

Gabnai Katalin
(Színházi Kritikusok Céhe)

Kiss Judit Ágnes: Babaróka (Budapest Bábszínház)

Szereplők: Podlovics Laura e. h., Pallai Mara, Pájer Alma Virág, L. Nagy Attila e. h.

Dramaturg: Gimesi Dóra
Bábtervező: Bartal Kiss Rita
Díszlettervező: Virág Vivien
Zeneszerző: Szászi Petra
Rendező: Ellinger Edina

Bodapest Bábszínház, 2021. szeptember 29., kb. 360 néző

Fotók: Budapest Bábszínház, Éltető Anna